Pannon Filharmonikusok, km.: Onczay Csaba (cselló), karmester: Martin Turnovsky
február 2., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Martin Turnovsky Fejből dirigált © Gramofon

Könyvek. Ezt a címet adta a Hamar Zsolt zeneigazgatásával működő zenekar idei koncertsorozatának. Faust, Holt lelkek, A költő szerelme, Teremtés könyve, Peer Gynt. Hívószavak, melyekhez lazábban-szorosabban asszociált programokat társítanak. Nem biztos, hogy sokat adnak ezek a hívószavak a koncertélményhez, de az bizonyos, hogy a hallgatót egy tágasabb kulturális diskurzusba vonják be. Nem baj, hogy nem új az ötlet. Egy igazi européer, Claudio Abbado - talán ő a pécsi vállalkozás ötletgazdája? - berlini zeneigazgatásának éveiben tematikus évadokat állított össze. Az első évben (1991) Prométheusz alakja köré szervezte a programot, mely nem kizárólag koncertekből állt; Abbado meghívta a színház, a film, a képzőművészet és a tánc jeles alkotóit is. A későbbiekben olyan cikluscímek alatt foglalta össze egy-egy év kínálatát, mint Hölderlin, Antik görög mítoszok, Faust, Shakespeare, Berg-Büchner, A vándor, Szerelem és Halál. Hangsúlyosan volt jelen ezekben a programokban a kortárs művészet, s benne a kortárs zene. E tekintetben a pécsiek törekvésében is fel lehet fedezni a nemes szándékot: a következő koncert műsorára (A költő szerelme) például felvették Kurtág nagy jelentőségű kompozícióját, a Boldogult R. V. Truszova üzeneteit.

Legutóbbi hangversenyük mottója Gogol regényének címe, a Holt lelkek volt. A program csak lazán kapcsolódott ehhez: Rahmanyinov szimfonikus költeménye (Holtak szigete) a címe, Janáček Taras Bulbája a művet inspiráló eposz szerzője (Gogol) révén került kapcsolatba a mottóval. A kakukktojás Sosztakovics Gordonkaversenye (op. 107) volt. A darab nem, de a szerző – gondoljunk csak Az orr című operára – köthető az orosz íróhoz. Martin Turnovsky személyében nemzetközi rangú dirigens vezényelt. A jövőre 80 éves mester korát meghazudtoló rugalmassággal vezényelt, a jól felkészített zenekarral (a betanítás Ménesi Gergely munkáját dicséri) élvezetes koncertet adott. Sokáig úgy tűnt, hogy Rahmanyinov művét egyetlen, nagy ívű fokozásként (crescendo) szeretné előadni, de hát a darab nem teljesen így alakul, ezért kénytelen volt három nagyobb szakaszra bontani a kompozíciót. Az első rész így is hatásos volt, a ködfüggöny mögül kirajzolódó sziget elmosódott körvonalainak fokozatos élesítése figyelemre méltó vizuális fantáziáról árulkodott. Ha a Karib tenger kalózainak harmadik része nem ezzel a zenével fog kezdődni, akkor bizonyos, hogy Hollywoodban nem értenek a muzsikához.

A gordonkaverseny szólistája Onczay Csaba volt. Az utóbbi időben gyakran hallottam pontatlan intonációjú játékát, s bevallom, hogy tartottam fellépésétől. Most sem volt mindig tiszta, de végül megbízható, korrekt előadást hallhattunk. A probléma inkább az volt, hogy a mű valahogy profiltalanra, kitalálatlanra sikeredett, Turnovsky is csak levezényelte a darabot. Igazán jól Janáček szimfonikus rapszódiája sikerült, a cseh dirigens fejből vezényelte. A három tömör tételből álló zenekari darab ismét bizonyította, hogy Magyarországon Janáčeket még mindig nem ismerjük eléggé, jelentőségét nem mértük fel. Turnovsy ezúttal is a zene láttató erejében bízva, elég világosan mesélte el ezt az igencsak véres és kegyetlen kozák történetet.

Molnár Szabolcs
Gramofon Zenekritikai Műhely