Csütörtök délután a Kormányinfón bemutatja Varga Mihály pénzügyminiszter a 2024-es költségvetés javaslatát, jövő kedden pedig hivatalosan be is nyújtja az Országgyűlésnek, de a Költségvetési Tanács már véleményezte a tervezetet, így abból, amit ők írtak, már lehet látni, hogy milyenek lesznek a büdzsé fő irányai.

A javaslattal kapcsolatban nincs olyan alapvető ellenvetés, amely miatt Kovács Árpád elnök mellett a Magyar Nemzeti Bank elnökéből és az Állami Számvevőszék elnökéből – Matolcsy György és Windisch László – álló Költségvetési Tanács ne adná meg az engedélyt a büdzsé elfogadására. Ez a vélemény érdemi részének első mondata, és ez alapján mintha minden rendben is lenne – csakhogy a második mondat az, hogy „ugyanakkor a Tanács kötelességének érzi, hogy felhívja a Kormány figyelmét több, a tervezett célok elérését érintő kockázatra”, és valóban, az utána következő tizenhét oldal inkább azzal van tele, mi a problémás a költségvetéssel.

A kormány most már jó egy évtizede tavasszal készíti el a költségvetés tervezetét, és nyárra a parlament el is fogadja azt. Ez még nyugodt időkben is felveti a kérdést, hogy mennyire lehet így előre tervezni, tavaly viszont láttuk, hogy amikor megbolondul a teljes világgazdaság, akkor konkrétan lehetetlen: 2022-ben az idei büdzsét elfogadták a parlamenti nyári szünet előtt, aztán decemberben szóltak, hogy az egészet ki kell dobni, majd december 29-én este egy rendeletben kiadták, milyenek lesznek az új számok. (Ezt aztán a kormánypárti többség a parlamentben februárban jóvá is hagyta, de ennek legfeljebb jogi jelentősége volt.)

A Tanács persze azt mégsem írhatta le, hogy az egészet lehetetlen komolyan venni, de nem is túlságosan finomkodva erre utalt. Mint írták, a „költségvetési tervezés makrogazdasági feltételeinek jelentős előreláthatósági korlátjai” miatt csak nagy bizonytalansággal lehet most előre jelezni, mi lesz az év végéig, így aztán „az ezzel járó kockázatok újratervezést tehetnek szükségessé, ami korlátozza, hogy a költségvetés betöltse gazdasági iránytű szerepét”.

A jelentésnek egyébként is sok pontján érezheti azt az olvasó, hogy illedelmesen, nagyon szakmaian próbáltak megfogalmazni rendkívül súlyos kritikákat, mint ha egy egyetemi professzor magyarázná a vizsgázónak, miért csak kettessel engedte át. Ennek az egyik tökéletes mondata az:

Célzott takarékossági és feladatracionalizáló intézkedések nélkül fennáll annak a veszélye, hogy a költségvetési szervek működőképességének megőrzése a 2024. év folyamán nagymértékű, nem tervezett kiadásokat tesz szükségessé.

Az egész jelentés üzenete nagyjából az, hogy minden, amit a kormány tervez, valóra válhat, amennyiben a belső és a külső folyamatokban egyszerre a lehető legjobb forgatókönyv valósul meg. Tehát ha az orosz-ukrán háború és az uniós szankciók a vártnál rosszabb helyzetbe hoznák a gazdaságunkat, vagy ha az EU-val folytatott tárgyalások elhúzódnának, akkor máris borulnának a célok. A kormány azzal számol, hogy 2479,8 milliárd forint EU-pénzt kapunk jövőre, nagy baj lenne, ha ez nem jönne teljes összegben.

Ilyen súlyos kockázatok fenyegetik a kormánynak azt a vágyát, hogy jövőre 4 százalékkal nőhessen a magyar gazdaság, vagy hogy tartani lehessen a hiánycélt. Az EU által – a Covid miatti felfüggesztést követően 2024-ben már elvileg újra – elvárt feladat az, hogy az államháztartás hiánya kisebb legyen a GDP 3 százalékánál, a kormány pedig 2,9-cel tervez. Úgyhogy ez a terv borulhat, ha nem lesz akkora gazdasági növekedés, mint amit remélnek, mert akkor annyi bevétele sem volna az államkasszának, de akkor is borul, ha egy kicsit kiadásra több lesz szükség. (Mint például tavaly a növekvő energiaárak miatt.) Egész pontosan 51,2 milliárd forinttal lehetne a mostani tervhez képest túllépni a hiányt akkor, hogy a 3 százalékos határ alatt maradjanak.

Ami a növekedési terveket illeti, komoly kockázat az, hogy az állam beruházásaira szánt kiadások reálértékben 2024-ben is csökkennek, a lakásépítések gyors felfutása sem várható. Vagyis ahhoz, hogy a kormánynak ez a terve bejöjjön, arra is szükség lenne, hogy a magánszektor cégei gyorsan beruházások tömkelegébe vágjanak bele.

Azt is megállapította a Költségvetési Tanács, hogy „több bevételi és kiadási előirányzat teljesülése további intézkedéseket tesz szükségessé” – kevésbé óvatosan megfogalmazva: abból, amit a kormány eddig leírt, nem derül ki, hogy mire alapozzák a terveket. A testület kérésére a Pénzügyminisztérium megígérte, hogy kidolgozza ezeket az intézkedéseket, de azért itt is odakerült a véleménybe az a mondat:

Célszerű, ha a törvényjavaslat benyújtásakor az Országgyűlés tájékoztatást kapna az előirányzatokat megalapozó kormányzati intézkedésekről.

Mindez viszont még csak kockázat – ellenben a tanács egy olyan aknát is talált, amelytől valójában törvénysértő is lehet a költségvetés. Az MNB-ről szóló törvény szerint ugyanis ha egy év végére a jegybank saját tőkéje a jegyzett tőke alá csökken, akkor ezt a következő öt évben a kormánynak kompenzálnia kell. Márpedig elég valószínű, hogy 2023 végén ez fog történni, csakhogy a költségvetés nem számol azzal, hogy 2024-ben bármilyen kompenzációt kellene fizetni a jegybank számára.

Azt is megtudjuk a tervezetből, hogy a kormány úgy számol:

• a cégek 4,2 százalékkal több pénzt fizetnek be jövőre az államkasszába, mint idén,
• a fogyasztási adókból 8,4 százalékkal több érkezik majd az ideinél,
• ez utóbbin belül az áfabevételek 7,4 százalékkal nőnek majd, a jövedéki adóból pedig 14,5 százalékkal több érkezik,
• személyi jövedelemadóból pedig 10,2 százalékkal többet adunk az államkasszába, mint 2023-ban.

A különadókról is megtudtunk néhány részletet: a pénzügyi szervezetek pótadójából feleannyit várnak, mint idén, 264 helyett 132 milliárd forintot – a Tanács ki is emeli, hogy a pótadó kivezetése ezek szerint csak részben történik meg, aminek a jogszabályi háttere még nem biztosított –, a kiskereskedelmi adóból 205 után 249 milliárd folyna be, a gyógyszergyártók adójából pedig 122 után már csak 32 milliárdot várnak. Az energiaszektor befizetéseit az idei 716 után 513 milliárd forintra, a bányajáradékot pedig 334 után 192 milliárdosra várják.

A kiadási oldalon a leglátványosabb változás az, hogy a kormány úgy számol, az energiaválság igazán durva részén túl vagyunk, a rezsivédelmi alapba alig feleannyi pénzt, 1361 milliárd forintot tesznek be, mint idén.

És van, amire már most látható a Tanács szerint, hogy nem lesz elég pénz: a gyermekétkeztetés.

Erre most 4,2 százalékkal több pénz szerepel a tervezetben, mint a 2023-as költségvetésben, és már az ideiben is csak 16,4 százalékkal több jut rá, mint tavaly, vagyis a vélemény szerint ennek az „elégségessége nem biztosított, különösen azoknál az önkormányzatoknál, amelyeknek az iparűzési adó-bevételei csekélyek”.

Az egészségügyre szánt pénzek változása sem túl szép: a járó- és fekvőbetegek szakellátására 2,6 százalékkal kevesebbet szánnak, mint 2023-ban, a gyógyszerfinanszírozásra pontosan ugyanannyit, a háziorvosi ellátásra pedig 1,1 százalékkal többet, és akkor még szó sem volt az inflációról vagy béremelésekről. Ez utóbbinál azt hozzáteszi a Tanács, hogy miután a mentőszolgálatokhoz áttették az ügyeletet, a mentők támogatásainál még lehet majd keresni a pénzt, „azonban erre az indoklásban információ nem áll rendelkezésre”.

Az egyetlen, amivel nagy probléma nem várható, az államadósság csökkentése, ebben a Tanács szerint reális a kormány terve, hogy a mostani 72,3 százalékosról 2023 végére 69,7-re, 2024-re pedig 66,7 százalékra levigyék. Ez indokolhatja azt is, hogy a bírálatok ellenére a Tanács „átengedte" a tervet: elutasítani ugyanis akkor van lehetősége, ha az államadósság csökkentésére vonatkozó szabályt nem tartja tiszteletben a tervezet.