A klímaváltozás és az intenzív földhasználat áll az M1-es autópályán szombaton történt tömegkarambolhoz vezető porvihar hátterében – közölték a Szegedi Tudományegyetem Földrajz és Földtudományi Intézetének geográfusai, akik több oldalról is megvizsgálták az eseményt, és javaslatokat is tettek ahhoz, hogy hogyan lehetne elkerülni a jövpben a hasonlókat.

Az utóbbi idők legsúlyosabb tömegbalesetében összesen 32 személykocsi, öt kisteherautó és hat kamion karambolozott szombat délután. A balesetben egy ember meghalt, több tucatnyian pedig, köztük tíz gyermek is, súlyosan vagy életveszélyesen megsérültek. A balesetet részben az okozta, hogy egy porvihar miatt jelentősen lecsökkent a látótávolság. A kutatók – Sipos György az SZTE TTIK Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék, valamint Gál Tamás, a Geoinformatikai, Természeti- és Környezetföldrajzi Tanszékének docense – ehhez a végzetes porviharhoz vezető tényezőket szedték össze:

• március és áprilisban gyakori a heves szél, ezt a népi megfigyelés is számon tartja: ez a “böjti szelek” időszaka;
• az éghajlatváltozás hatása, hogy egyre gyakoribb a szélsőséges időjárás, így a heves szélviharok is többször fordulnak elő;
• a porviharok kialakukásához az aszályos időjárás is hozzájárul, tavaly a szélsőséges szárazság miatt is keletkeztek ilyenek;
• idén nem olyan jelentős a csapadékhiány, de a kellően erős szél képes megbontani a talajfelszínt, főként ott, ahol még nem bújt ki a vetés;
• idén már többször fordultak elő itthon ciklonokhoz vagy hidegbetörésekhez kötődő, 100 km/h-t meghaladó sebességű szélviharok;
• az intenzív tájhasználat miatt a szántók földje kiszolgáltatottabbá vált a szél- (és víz)eróziónak.

A talajerózióról részletesebben is írtak, mejegyezve, hogy az érintett térséget, a Zsámbéki-medence középső részét vastag lösztakaró borítja, melyen egykor jóminőségű – a legjobb hazai talajok közé tartozó – mészlepedékes csernozjomok alakultak ki, és ezek emiatt rendkívül intenzív mezőgazdasági művelés alatt is állnak. Ennek viszont súlyos következményei vannak:

Szinte mindenhol az országban jelentős szélerózió sújtja a csernozjomokat, lejtős területeken pedig a vízerózió is akár több 10 cm-es talajpusztulást eredményez néhány évtized alatt. Herceghalom környékén mindkét típusú erózió jellemző, hisz a domborzati viszonyok adottak, ráadásul a Tatai-árok szélcsatornaként is működik, így felerősíti az északnyugat felől érkező széllökéseket – idézték Barta Károlyt,  Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék docensét, aki szerint

a Google Maps-en is jól látszanak a baleset helyszínétől északra és délre fekvő világos színű foltok, ahonnan a termékeny talajtakaró gyakorlatilag már eltűnt.

Mindez az 1960-as évek óta jellemző nagytáblás mezőgazdasági művelés miatt alakult így. Az erózió leginkább a magasabban fekvő hátakon érvényesül, ahol a felszín gyorsabban elveszíti nedvességét, és így a növényzetmentes tavaszi időszakban a talajszemcséket összetartó erő híján a szél nagyon könnyen fel tudja kapni innen a talajt.

Sokan a talajpusztulást csak a mezőgazdaság problémájának tartják, holott a szombati baleset is rávilágított arra, hogy lényegesen távolabbra mutató következményei is lehetnek – állapítják meg a kutatók, akik javaslatokat is tesznek a jelenség megelőzésére, vagy legalább hatásának csökkentésére:

• mezővédő erdősávokat érdemes telepíteni a táblák közé;
• változtatni lehet a területhasználat módján: például gyepesítéssel, erdősítéssel;
• ahol ez nem megy, ott ökológiai gazdálkodást “no tillage vagy minimum tillage” vagyis az ekével szántás teljes vagy részleges elhagyásával járó művelés módszerek használatára érdemes biztatni a gazdálkodókat akr térségi akár települési szinten.

A közleményben idézték Szilassi Pétert, a Földrajz és Földtudományi Intézet egyetemi docensét, aki szerint a fenti megoldások gyakorlati, a helyi viszonyokhoz leginkább megfelelő alkalmazásában segítséget tudnak nyújtani a náluk végző geográfusok.