150 millió légy egy csapásra – indul az első hazai lárvagyár, amelyről Áder János is szuperlatívuszokban beszél

Képzeljünk el egy olyan gyárat, amelyben napi 120 tonna agrár- és élelmiszeripari, mellékterméket dolgoznak fel a legmodernebb módszerekkel kitenyésztett specialisták milliárdjai, akik kitűnő talajjavítót és nagy tápértékű, hipoallergén fehérjét állítanak elő más módon nem igazán hasznosítható alapanyagokból. Mindezt a hagyományos fehérje-előállításához – például a szójatermeléshez – képest töredék víz- és területhasználat, illetve károsgáz-kibocsátás mellett, meglepően rövid idő alatt. Hol a trükk – kérdezheti a teleshopos és nagyotmondó kormányzati ígéreteken szocializált kelet-európai olvasó, és hát bizony, fel kell tegyük a kezünket: a trükk egy fekete, darázsderekú kétszárnyú korai fejlődési stádiuma.

Ez pedig a fekete katonalégy (Hermetia illucens) lárvája. Vagyis a Budapest keleti határában, Üllőn, hivatalos megfogalmazással alternatív takarmányfehérje-üzemként, december 13-án pénteken átadott, 400 tonna acélból összeállított 13 ezer négyzetméteres fémcsarnokban rovarfehérjét fognak előállítani nagy tételben. 

Az alternatív takarmányfehérje üzemet (lárvagyár, lárvaház, lárvahizlalda, lárvafarm, lárvászat, rovarászat… vajon melyik kifejezést teszi magáévá a köznyelv?) a térség fideszes országgyűlési képviselője, Szűcs Lajos és az agrártárca államtitkára, Feldmann Zsolt társaságában maga Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumának elnöke nyitotta meg, aki az alapítvány tőkealapja révén végső soron maga is a gyár finanszírozói között tartható számon. 

Áder János a megnyitón

Veres Viktor

Szokatlan fejleménynek tűnhet mindez abban az országban, amely

• lakosságának túlnyomó többsége nem kér az étkezési célra szánt rovarokból,  
• amelynek kormánya rendeletben kötötte ki, hogy külön polcra kell tenni a rovarfehérjéből készült élelmiszereket a boltokban,  
• és amelynek agrárminisztere ugyan kóstolt már ilyet, de úgy érzi, nem veszít semmit, ha kihagyja az életéből a kukacokat,
• pedig attól, hogy sokan undorodnak tőle, a rovar még tökéletes étel. 

Csakhogy az Üllő melletti ipari parkban, alig 1-2 kilométerre a ferihegyi kifutóktól felhúzott lárvagyár termékeit nem emberi fogyasztásra szánják: takarmány, illetve takarmány-alapanyag lesz. 

A rovarfehérje takarmánycélú felhasználása elegáns mozdulattal dobja sutba a rovarokkal mint élelmiszerrel szembeni ellenérzéseket: hát mi lenne ennél jobb eledel a csirkefarmokon vagy sertéshizlaldában nevelt haszonállatok számára, amelyek természetében genetikailag kódolt a rovartáplálék utáni keresgélés, a kapirgálás és turkálás? Ki ne enné szívesebben azt a csirkét, ami a kertben kapirgálva rovarokkal színesített diétán növeszti mellehúsát? A gyárban előállított rovarfehérje ezt a diétát ígéri, igaz ára miatt – egy kilogrammnyi fehérje 3,5 euróba (több mint 1400 forint) kerül jelenleg – elsősorban a magasabb árfekvésű, organikus módszerekkel tenyésztett csirketenyésztők számára.