Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Németország attól retteg, hogy két hét múlva már annyi gáz se jön az oroszok hozzájuk befutó csővezetékén, mint eddig. A norvég tengeri fúrótornyok munkásai majdnem még nagyobb krízist szítottak, kormányuk az utolsó pillanatban regulázta meg őket. Franciaországban viszont már az utolsó utáni pillanatban akarja menteni a menthetőt a kabinet, ott az atomerőművekkel van olyan nagy baj, hogy azt külföldön is meg fogják érezni. Nagy-Britannia közben a saját útját járná, de az is szakadékba vezethet. A magyar energiahelyzettel egyelőre nincs baj, de a kormány is érzi, hogy még lehet, és már meg is tette az első óvintézkedést.
Nagy bajban van Európa energiaellátása. A leglátványosabban a gázkereskedelem küszködik: a Gazprom lassan egy hónapja korlátozza az európai gázszállításának jelentős részéért felelő, Németországban becsatlakozó csöve, az Északi Áramlat 1 szállítókapacitását. Az orosz állami gázcég a szerződésben vállalthoz képest nagyjából 60 százalékkal kevesebb tüzelőt szállít a németeknek, és ezt azzal magyarázza, hogy az Ukrajna lerohanása miatt kirótt nyugati szankciók akadályozzák a Kanadában szervizelt turbináik visszaszállítását. Ezt Nyugaton kevesen hiszik el: az általános vélekedés az, hogy a szállítás korlátozásával a Kreml csak magasban akarja tartani a gázárakat, válaszul az orosz olajexportot sújtó EU-s szankciókra.
Erre utal az is, hogy Ukrajna nemrég közölte: kész arra, hogy a megszokottnál több gázt engedjen át Európába a csövein, hogy ezzel kipótolja a Németországba befutó csőből eltűnt mennyiséget, de a Gazprom az ajánlatukra még csak nem is reagált. A helyzetet nemrég a német gazdasági minisztérium helyezte még újabb megvilágításba, amikor felvetették, hogy a gázcső letekerése nemcsak a konkrét olajszankciókkal szembeni válaszlépés lehet, hanem ezzel akarhatja megtorolni az orosz gázcég azt, hogy a német kormány a háború miatt felmerülő ellátásbiztonsági kockázatokra hivatkozva áprilistól fogva fokozatosan államosította helyi leánycégüket, a Gazprom Germaniát.
Hogy az oroszoknak vagy a nyugatiaknak hisz az ember, az ízlés kérdése, a gáz szabadpiaci ára mindenesetre az egekben van, és ha nem jön a korábban, még kedvezőbb áron megvásárolt mennyiség, akkor a hiányt a mostani piaci áron bevásárolva lehet betömni. Illetve nemcsak lehet, kell is, mert most zajlik a betárazási szezon, az északi félteke most tölti fel a gázkészleteit a téli időszakra. A háborús bizonytalanságok miatt az EU nemrég megállapodott abban, hogy a tagállamok november elsejéig legalább 80 százalékosra tornázzák fel a tározóik töltöttségi szintjét.
Tovább élezi a helyzetet viszont, hogy az oroszok a 40 százalékon pötyögő Északi Áramlat 1-et július 11. és 21. között teljesen le fogják zárni a rendes, éves karbantartás miatt. Németország attól tart, hogy utána már meg se nyitják újra. Ha a mostani pálya folytatódik, vagyis a karbantartás után újraindul a szállítás a csövön, akkor a 90 százalékos töltöttségi szint is összejöhet a tagállamoknak november elejéig, azonban, ha az Északi Áramlat 1 teljesen kiesik, akkor a töltöttség még a 75 százalékot sem fogja elérni egy szakértői becslés szerint. Ha pedig így lesz, akkor fennáll a veszélye, hogy az uniós tározók még a tél vége előtt, akár januárban kiürülnek. Nem csoda, hogy Európa több kormánya is előrántotta már a fiókból az energiaellátás felborulása esetére összeállított vészhelyzeti tervét – a legrázósabb helyzetben lévő Németország pedig már a második, készültségi szakaszába léptette azt.
Baj a németeknél
Németország még márciusban aktiválta háromlépcsős energia-vészhelyzeti terve első szakaszát, amikor már látszott, hogy a háború ellátási gondokat okozhat. A második, készültségi – drámaibban: riasztási – szakasz, melybe június végén léptek át, lehetővé teszi a közműveknek, hogy az energia beszerzésének magas költségeit az üzleti és lakossági ügyfeleikre hárítsák át. De ezt a kormány annyira durva intézkedésnek ítélte, hogy egyelőre inkább a fiókban hagyta, így a készültségi szint inkább csak jelzésértékű – legalábbis egyelőre.
A kormány ugyanis lázasan tárgyal a megoldási lehetőségekről, és ezek között továbbra is ott van a fent említett, hivatalosan árkiigazítási mechanizmusnak nevezett lehetőség is. Ez a gázszolgáltatókat megadja a jogot, hogy azonnal árat emeljenek. Ott van a tárgyalóasztalon emellett ennek az eszköznek fordítottja is, mely nem közvetlenül a cégeket tenné meg rosszfiúkká, hanem energiaadót vetne ki a lakosságra, és a befolyó összeggel segítené a vállalatokat. Már nem csak fontolgatja, hanem a kormánynak feltett szándéka van arra, hogy még a nyáron bevezessenek egy olyan aukciós modellt, mely a takarékoskodásra fogja ösztönözni az ipari gázfogyasztókat.
A zöld miniszternek kell újraindíttatnia a legszennyezőbb német szénerőműveket
Riasztási helyzetet hirdetett a gázpiacon Robert Habeck német gazdasági miniszter, az orosz szállítások csökkenése miatt alternatív megoldásokat keresnek.
És ennél is nagyobb horderejű döntésekre lehet szükség, ha tényleg nem jön több orosz gáz a csővezeték karbantartása után. Visszaállíthatják a különösen szennyező szénerőműveket, ezzel párhuzamosan pedig csökkentik a gázfelhasználást az áramtermelésben és az iparban, hogy bővíteni tudják a készleteket. Ez a német ipar kritikus átszabásával járna, de hát a helyzet is kritikus, Robert Habeck gazdasági miniszter nemrég arról beszélt, hogy a gázpiacon egy, a 2008-as pénzügyi összeomláshoz fogható krízis fenyeget.
Most minden a német energiagigászon, a Uniperen csattan. A Magyarországon is jelen lévő energiatermelő és -kereskedő vállalat az orosz szállítmányok alulteljesítése miatt napi mintegy 30 millió eurós veszteséget nyög. Múlt csütörtökön már a kormány segítségét kérték, és úgy tűnik, nemsokára meg is kapják, mégpedig a hírek szerint nem kevesebb, mint 9 milliárd euró formájában – ez a vállalat piaci értékének a duplája. A Handelsblatt értesülése szerint ez még nem minden, a kormány ezzel együtt tulajdonhányadot is szerezhet a cégben, mégpedig akár 25 százalékosat. A Uniper-részvények közben zuhannak, hétfőn 28 százalékot veszítettek az értékükből, kedden még további 7 százalékot. Ekkora gondot okozhat egyetlen csővezeték.
Baj lehet a britekből
De nem csak az Északi Áramlat 1 miatt van baj. A bizonytalan kilátásokra reagálva Nagy-Britannia a vészhelyzeti tervébe foglalta, hogy ha a karbantartás után nem indul újra az említett vezetéken a gázszállítás, akkor ők is leállítják a szigetországot Hollandiával, illetve Belgiummal összekötő interkonnektoraikat.
Ezek a kétirányú, tenger alatti gázvezetékek a nyári hónapokban brit gázt szállítanak a kontinensre, télen pedig, ha a megszokottnál hidegebbre fordul az idő, a kontinens ad vissza gázt a briteknek. Azért megy ez a pingpongozás, mert a brit energiatermelés eléggé diverzifikált, magas benne a megújulók aránya, például a szélenergiáé, és nyáron a felesleges gázmennyiséget – köztük az LNG-importot is – a kontinensnek adják el, segítve így az európai tározók töltését. A különösen hideg teleken viszont rászorulnak a fordított irányú áramoltatásra, mert a brit gáztározók kapacitása nagyon alacsony, eleve azért is indulnak meg a meleg hónapokban Európa felé a gázszállítmányok, mert nem tudnák azokat otthon hová eltenni. A különösen hideg 2018-as brit télen a szigetország a gázkészletek 20-25 százalékát Európától kapta, melyet aztán rögtön el is fűtött. Idén március óta megy teljes kapacitáson a két interkonnektor, napi 75 millió köbméter gázt nyomva a kontinensre.
A tervek szerint Nagy-Britannia szeptemberben teszteli a fenti, kritikus lépést. A veszélyhelyzeti terv próbája minden évben megtörténik ősz elején, azonban a National Grid szerint az idei "tükrözni fogja a fennálló körülményeket". Maga a terv négylépcsős, a gázellátó rendszer komoly nyomáscsökkenése esetén a nagy, ipari ügyfelek elől el is zárhatják a gázt, illetve átfogó lakossági kampányt indíthatnak a spórolás ösztönzésére. A brit energia-vészhelyzeti tervet azonban, hasonlóan az ilyen európai tervek java részéhez, időszakos kimaradások, üzemzavarok átvészelésére állították fel, nem pedig elhúzódó háborús krízisekre és ellátási válságra, így ezek élesítése mindenkinek egy nagy ugrás lenne az ismeretlenbe.
A brit kormány szerint egyébként "extrém valószínűtlen", hogy gázhiány alakulna ki a szigetországban, mert övék ez egyik legstabilabb és legdiverzifikáltabb energiaellátó rendszer a világon. Ez igaz, de hogy mégis milyen könnyen megborulhat, arra épp a tavalyi ősz a legjobb példa, amikor Nagy-Britannia annyira stabil energiaellátása néhány hét alatt összeomlott, energiaszolgáltató cégek sora dőlt be, gyárak álltak le, és csak komoly állami beavatkozással tudták elkerülni, hogy bele ne zuhanjanak egy negyven éve nem látott energiaszakadékba. A krízis okai között ott volt, hogy a tavalyi brit nyár szokatlanul szélcsendes – így szélenergia termelésére alkalmatlan – volt, a szénenergiára már nem számíthattak, mert a zöld átállás jegyében épp bezárófélben voltak az erőművek, a gáz ára pedig már akkor is az egekben volt, és már akkor is az oroszok szállítmánykorlátozása miatt. Csak akkor még azért tekerték le a gázt, mert nem kapták meg az üzemeltetési engedélyt a már elkészült Északi Áramlat 2-re.
De a tavalyi krízis kialakulásában óriási szerepet játszott az is, hogy szeptember közepén le kellett állítaniuk az egyik legfontosabb energiakábelüket, mely Franciaországból importálta az áramot, miután tűz ütött ki a kábel kenti átalakítóegységében. Ezen a vezetéken idén márciusig nem szabadott áramot behozni. És azért is különösen furcsa a brit kormány az energiaellátásba vetett megingathatatlan bizalma, mert úgy tűnik, idén is minden rossz csőstül jön: néhány hete nagyon komoly krízisbe jutott a francia áramtermelés is.
Baj van a franciáknál
Atomerőmű-krízis valószínűleg sohasem jöhet jókor, de az idei nyárnál kevés még alkalmatlanabb pillanatot lehetett volna találni rá. Franciaországnak viszont pont most sikerült belesodródnia egybe: június során az országban működő nukleáris erőművek mintegy felét lekapcsolták, ugyanis egyes egységekben feszültségkorróziós repedések jelentek meg. Nem az összes leállított reaktorban fedeztek fel ilyen sérüléseket, a tömeges lekapcsolás elővigyázatossági lépés volt, addig maradnak így, míg az ellenőrök meg nem győződnek arról, hogy biztonságos a visszakapcsolásuk.
A repedések azért jelenhettek meg, mert a francia erőműpark, bár óriási – 56 reaktoránál csak az USA-nak van több – erősen elaggott is, az objektumok többségét még a '80-as években építették. És zsinórban két évig kimaradt a karbantartásuk, a Covid miatt elrendelt lezárások miatt. A koronavírus következménye mellett más is tépi a francia áramot: a klímaváltozásnak köszönhető, rekordmeleg nyár következtében túl gyorsan melegedett fel a folyók vize az ország déli részén, megnehezítve a reaktorok hűtését.
Mindezek miatt a francia nukleáris áramtermelés az elmúlt 30 év legalacsonyabb teljesítményét hozza. Ez pedig baj belföldön és külföldön is, mert Franciaországban atomenergia fedezi a felhasznált villamos energia 70 százalékát (ezzel világelsők is), miközben az ország normális időszakban hatalmas áramexportőr is. Ők adják Európában az atomerőművekkel előállított áram felét, legnagyobb vásárlójuk Olaszország, a második legnagyobb pedig az energiaellátása stabilitásában most annyira biztos Nagy-Britannia.
Kérdés, mi lesz ezzel a hatalmas arányú exporttal, mert a predikciók szerint, még ha záros határidőn belül újra üzembe is állítanak több erőművet, a normál ügymenethez képest akkor is 25 százalékkal csökkenhet a francia áramtermelés télen, ez pedig az év végén akár áramkimaradásokat is okozhat a Paris Institute of Political Studies energiaszakértője szerint. A nagy exportőrből mindeközben importőr lett, Franciaország most a környező országokból vásárol gázból gyártott áramot, ami persze a gázhelyzet miatt borzasztó drága.
Az állam 84 százalékos tulajdonában álló áramszolgáltató és -kereskedő, az Électricité de France (EDF) pedig nagyjából 43 milliárd eurós adósságot nyög. A helyzete már annyira siralmas, hogy a francia miniszterelnök, Elisabeth Borne szerdán bejelentette: az államnak szándékában áll a vállalat 100 százalékát átvenni – azaz államosítani a teljes francia áramszolgáltatást és -kereskedelmet. A döntést Borne leginkább a klímavédelmi szemponttal indokolta. Ismert, hogy az atomerőművek nagy környezetvédelmi kihívást jelentenek, de zéróemissziósnak zéróemissziósak. Márpedig az Európai Parlament éppen szerdán szavazta meg, hogy akkor viszont -–a gázzal együtt – támogatják az atomenergia zölddé nyilvánítását. Emmanuel Macron elnök már korábban arról beszélt, hogy nagyon komolyan gatyába kell rázni az EDF-et – és arról is, hogy eurótízmilliárdok elköltésével 6-14 új atomerőművet kell építeniük 2050-ig, hogy ezek és rengeteg új nap- és szélerőmű segítségével elérjék a szénsemlegességet. És az energiaszuverenitást is.
Baj van az USA-ban
Az európai gázárakat nemcsak az orosz szállítmányok letekerése rántotta a magasba, hanem egy szerencsétlen tengerentúli fejlemény is. Június első hetében robbanás történt az USA egyik legnagyobb gázcseppfolyósító üzemében, a texasi Freeportban üzemelő LNG-terminálban. Itt intézték eddig az amerikai folyékonygáz-export ötödét, a baleset miatt azonban szeptemberig teljesen le kellett zárni az objektumot. Idén már várhatóan nem is tud a normál kapacitáson kapacitáson üzemelni a létesítmény, ősztől év végéig részleges lehet csak a termelése.
A baleset nagyjából egy héttel előzte meg az oroszok Északi Áramlat 1-es machinációinak kezdetét, hogy a termelés hosszú időre esik ki, azt pedig már az említett gázcső letekerésével egyidőben jelentették be. Mivel az USA az orosz gáztól függetlenedni vágyó Európa egyik legnagyobb cseppfolyósgáz-beszállítója, ez tovább súlyosbította a kontinens gázhiányát, tehát ugyancsak benne volt a gázárak felszökésében.
Az orosz helyett közel-keleti gázt keres, és politikai problémák özönét találja az EU
Az Izraellel és Egyiptommal kötött gázszállítási megállapodás csak részben oldja meg az EU függetlenedését az orosz szállításoktól, nem beszélve arról, hogy a kivitelezést feszült gazdasági és politikai viszonyok közepette kell végezni.
Európában – és Ázsiában – a robbanás és a letekerés óta 60 százalékkal nőttek meg az energiahordozó piaci árai. Ezzel egyidőben pedig az USA-ban 40 százalékkal olcsóbb lett a gáz, hiszen most nem tudnak annyit exportra cseppfolyósítani, így az eredeti halmazállapotában megmaradó tüzelőt otthon kell elhasználni, ami nagy kínálati bőséget hozott. Viszont a robbanás előtt az USA-ban is nagy iramban drágult a gáz, így most az amerikai szolgáltatók arra figyelmeztetik a piaci szereplőket, hogy ha ismét növelnének az exporton, az ismét magasabb árakhoz vezetne odahaza. Ez nem jó előjel Európa számára, mely az oroszoktól való elszakadás egyik útjaként az LNG mellett tette le a voksot, sőt, az EU már meg is állapodott a közös cseppfolyósgáz-beszerzésről.
Baj van a norvégoknál, de ez még házon belül marad
Nem sok hiányzott hozzá, hogy még tovább romoljanak az európai energiaellátás kilátásai. Norvégiában kedden sztrájkba léptek az offshore olaj- és gázipari dolgozók egy részét tömörítő Lederne szakszervezet tagjai, akik nem tudtak megegyezni az olajcégekkel a bérekről, és a helyi – már több mint 5 százalékos – inflációra válaszul fizetésemelést követeltek.
Ez már tényleg a kegyelemdöfés lett volna: háromlépcsős demonstrációt terveztek, első nap az Equinor három északi-tengeri olaj- és gázmezőjén utasították el a munkát a kitermelők, amivel az előzetes becslések szerint 89 ezer hordónyi olajekvivalenssel csökkent le a norvég olaj- és gázkitermelés. Ebből a visszaeső gázmennyiség napi 27 500 hordónyi olajekvivalensnek felel meg, ami mintegy 4,5 millió köbméter. A következő lépcsőfok szerdán jött volna, akkor már újabb négy mezőn állt volna le a munka, egy napra számolva további 130 ezer hordónyi olaj- és 48,3 millió köbméternyi gázmínusszal, szombaton pedig, újabb mezők kiiktatásával az előzőek fejébe még napi 160 ezer hordó olaj és 38 millió köbméter gáz esett volna ki.
A norvég kormány azonban megálljt parancsolt: jogaival élve arra kötelezte a demonstráló szakszervezetet és a cégeket, hogy egy független mediátor előtt rendezzék vitájukat. A közbelépést azzal indokolták, hogy energiaválság idején, amikor a norvég gázon és olajon is múlik, hogy Európa mennyire tud függetlenedni az orosz energiától, nem lett volna jogos egy bérvita miatt leállítani a termelés ekkora részét. A Reuters becslése szerint, ha a sztrájk harmadik fokát is meglépték volna, akkor a norvég gáztermelés közel negyede állhatott volna le, az olajtermelésnek pedig 15 százaléka. Más becslések szerint az ország gáztermelésének közel 60 százaléka esett volna ki. Mivel az Europipe 1 és 2 csővel Norvégia fedi le az Európai Unió gázfogyasztásának 20-25 százalékát, illetve a Norpipe csővezetékkel Nagy-Britannia fogyasztásának a harmadát, tényleg katasztrofális következményekkel járhatott volna, ha folytatódik a sztrájk.
Itthon még nincs baj
Magyarországot a fentiek nem érintik. Hozzánk nem az Északi Áramlat 1-en csorgó gázból szállítják tovább az ellátás javát. Tavaly őszig Ukrajnán keresztül jött az országba az orosz anyag túlnyomó része, azóta már a Szerbia felől becsatlakozó Török Áramlat a hangsúlyos az ellátásban. Ezt, mint ismert, június végén egy hétre részlegesen leállították, hogy meglegyen a rendes, éves karbantartás, és az északi szituáció miatt volt is némi félsz, hogy nem indul újra. A félelmek végül nem igazolódtak be, és az ellenőrzés után ismét teljesen megnyíltak a Gazprom csapjai.
Szijjártó Péter a Török Áramlat újraindulásakor egyébként arról beszélt, hogy a Nyugatról érkező csöveken ezzel együtt szűkület lépett fel, az Ausztria felől érkező megrendelt gázmennyiségnek mintegy fele áramlik csak be az országba, illetve a szerződésben foglalt orosz gázmennyiségnek összesen a 88–89 százaléka érkezik csak meg a szerb és az osztrák átadási ponton együttvéve. A külügyminiszter viszont azt is elmondta, hogy már zajlanak az egyeztetések, a cél az, hogy a nyugati csőből eltűnt gázmennyiséget többletként áttereljék a déli csőbe. A nyugati szűkület miatt fellépő napi 1,3 millió köbméternyi gázmínusz viszont Szijjártó szerint az ellátásunkat nem veszélyezteti, azt az MVM és leányvállalata minden nap be tudja szerezni az ausztriai szpotpiacon.
Hogy a kormány mégsem veszi 100 százalékosan biztosra idén a gázellátásunkat, azt pontosan jelzi, hogy szerdai ülésükön engedélyezték az MVM-nek és a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségnek (MSZKSZ), hogy a szabadpiacon felelhető forrásokból a meglévő hosszú távú szerződéseken felül is vásároljon földgázt, az ország tárolási képességeinek fizikai határáig, annak érdekében, hogy Magyarország energiaellátása garantált legyen. És ez az engedély nemcsak a gáztározóink 100 százalékos feltöltéséig szól, hanem még azon túl is: az országba érkező gázcsövekben is lehetséges gázt tárolni, tehát még ezek is televásárolhatók. Mondanánk, hogy jó a szabadpiaci vásárlás lehetősége, csak sajnos sokkal többe kerül onnan gázt venni, mint amennyit az oroszok kérnek a hosszú távú szerződésünk keretében vásárolt fűtőanyagért, de ez nem lenne igaz – mivel, hiába promózta így Vlagyimir Putyin, a gazpromos szerződés semmilyen megtakarítást nem hozott Magyarországnak.
A magyar gázbetárolás a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) június végi közlése szerint rendben van, és folyamatos volt a Török Áramlat letekerése idején is. Ebben az időben Ausztria és Horvátország felől is zavartalan volt a gázbeáramlás. Július elejéig a 6,33 milliárd köbméternyi hazai tárolói kapacitást több mint 40 százalékban fel is töltötték. Egyébként ebben a műfajban az európai átlag elég jó. Június 30-án az európai tárolókban lévő gázkészlet 58,18 százalék volt, ami 62,5 milliárd köbmétert jelentett. És bár a németek nagyon tartanak a következő hetektől, egyelőre simán jobban állnak nálunk töltöttségben: előző hó végéig több mint 61 százalékban már feltöltötték a tározóikat. Eddig tehát ez rendben van, a nagy kérdés az, hogy július 21. után is rendben lesznek-e a dolgok.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
A zöld miniszternek kell újraindíttatnia a legszennyezőbb német szénerőműveket
