Orbán Viktor miniszterelnök szerdán jelentette be, hogy rezsivédelmi és honvédelmi alapot vezet be a kormány, elvonva ezzel a "bankoknál és a nagy multicégeknél keletkező extraprofitot". Sok részlet erről kiderült a csütörtöki kormányinfón, majd egy háttérbeszélgetésből, amelyet Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter és Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter tartott.

A lépés azért sem meglepő, mert a Fidesz már 2010-ben hatalomra kerülve felpörgette a különadóztatást, és bár a tízes évek második felében, amikor pörgött a gazdaság, ebből visszább vettek, a járvány alatt és most gyorsan visszatértek a régi stratégiához. A kormánykommunikáció rendszerint mindezt úgy magyarázta, hogy Magyarországon néhány cég óriási extraprofitokat zsebel be, amit meg lehet adóztatni, amikor az ország nehéz helyzetben van.

Nagy Márton

Fazekas István

Ennél is tovább ment Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, aki a csütörtöki háttérbeszélgetésen úgy fogalmazott, hogy

sokszor ezek a cégek valójában nem is akarják ezt a profitot realizálni.

Nagy szerint a 8 érintett ágazat - bankszektor, biztosítási cégek, energiaszektor, kiskeresdelem, telekommunikációs szektor, légi közlekedés, gyógyszerforgalmazók és média - csak a mostani, rendkívüli helyzet nyomán tesz szert plusz profitra, a kormány pedig csak ennek egy részét vonja el. Nagy úgy fogalmazott, hogy az érintett 8 szektorban

az extraprofitok meglepetés profitot jelentenek, az üzleti tervükben ez nem volt benne, vagyis a cégek üzleti tervét nem is boríthatja fel, mert nem is számítottak rá, ezért nem is kéne nekik alkalmazkodniuk.

Magyarán, ha áthárítják az ügyfeleikre a plusz adót, akkor valójában az extraprofitjukhoz ragaszkodnak az érintett vállalatok – magyarázta a gazdaságfejlesztési miniszter.

Fazekas István

Marxtól a szocialistákon át a profitok összehasonlításáig

Természetesen minden kormánynak szíve joga különadókat kivetni, de az extraprofitra hivatkozás ezer sebből vérzik. Kezdve onnan, hogy az extraprofit szó piaci körülmények között nem igazán értelmezhető. A profit az esetek döntő többségében nem valami tisztességtelen dolog, hanem annak a jele, hogy egy cégnél valamit jól csinálnak. Ha nem volna profit, nem érné meg vállalkozni, nem lenne miből fejlődni és fejleszteni – igazából hihetetlen, hogy egy ezt a mondatot egyáltalán le kell írni 33 évvel a rendszerváltás után.

Így látja Molnár László GKI Gazdaságkutató vezérigazgatója is, aki szerint a közgazdaságtanban egyszerűen nincs olyan, hogy extraprofit. Szerinte a kormány érvelése már csak azért is megbicsaklik, mert például a biztosítók és a kiskereskedelmi láncok árbevétel arányos nyeresége nem tér el a nemzetgazdasági átlagtól.

A kormányhoz ezer szálon kötődő Mediaworks Hírcentruma még szerda este, tehát Orbán bejelentése után kérdezte meg Boros Imre közgazdászt, az első Orbán-kormány PHARE-program koordinációjáért felelős tárca nélküli, majd földművelésügyi miniszterét, aki úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi turbulens helyzet, amikor az egészségesnél magasabb az infláció, mindig a nagy tőkestruktúráknak kedvez. "Ezek fölözik le az inflációs hasznot: a munkajövedelmek kárára, a profitjövedelmek hasznára válhat a helyzet" – fogalmazott.

Reviczky Zsolt

Csaba László közgazdász, aki 2010 és 2012 között tanácsaival segítette Orbán Viktort, azt mondta az RTL-nek, hogy az az állítás, miszerint az emelkedő kamatok és az emelkedő árak megemelik a bankok, illetve a cégek bevételeit, igaz. Csakhogy névleges bevételről van szó, ami nem csak a magánszektorban, hanem az államnál is nő. Éppen ezért szerinte legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni mindezt, hogy

az extraprofit az, amiről a kormány úgy érzi, hogy az.

Amikor számszerűsíteni próbálják, mi az extraprofit, megadhatnak értékhatárt a nyereségre, vagy a profit/bevétel, esetleg profit/kiadás arányát, amely felett már extrának számít. Az extraprofit fogalmat a közgazdaságtanba bevezető könyv szerkesztője például úgy próbálta ezt számszerűsíteni, hogy az már extra, ha a nyereség az összbevétel 6,25 százalékát vagy a befektetett tőke 5 százalékát eléri.

Ezt a szerkesztőt amúgy Friedrich Engelsnek hívták, a könyv szerzője Karl Marx volt, és valószínűleg a legtöbb fideszes megsértődne, ha azt mondanánk nekik, hogy a kormánypártnak bármilyen szinten is köze van hozzájuk.

Karl Marx és Friedrich Engels

AFP / COLLECTION ROGER-VIOLLET

Csaba László is úgy véli, hogy az extraprofit fogalma a marxista közgazdaságtan sajátja: extraprofitra tesz szert az, akinek monopóliuma van, és emiatt az úgynevezett egyensúlyi ár felett tudja eladni termékét. Ilyen esetben az egyensúlyi ár és a tényleges ár közötti különbséget lehet extraprofitnak tekinteni. Szerinte amúgy egyetlen cég van, amely most valóban extraprofitra tesz szert, ez pedig a Mol, amely a világpiaci árnál olcsóbban – hírek szerint 30 százalékkal olcsóbban – kapja az olajat az oroszoktól, és piaci áron adja el azt. Szerinte ezt a világ legtöbb országában biztosan megadóztatnák.

Nagy Márton a csütörtöki kormányinfón persze nem a marxista gondolatoktól indult ki, ő egy bank példáján keresztül magyarázta az extraprofitadó számítását: megnézik, hogy mekkora volt pénzben kifejezve a jegybanki parkoltatásáért kapott kamat (most 7 százalék) és az ügyfélnek adott kamat (a példában 0,3 százalék) közötti különbség, és hogy ez mekkora volt a korábbi magas inflációs időszakban, 2003 és 2010 között, a kettő közötti különbség jelenti az extraprofitot. Az ötödik Orbán-kormány tehát azt a logikát követi az új adók kivetésénél, hogy megnézték, mekkora volt az átlagos profit az elmúlt években, majd azt összehasonlították a válság alatti profittal, és ami plusz, az az extraprofit.

Ez nagyjából hasonló álláspont, mint amit majd' 9 éve is hangoztatott a Fidesz. Az akkori, még független újságként működő Origo ugyanis megkérdezte a párt sajtóosztályától, hogy ugyan mi számít extraprofitadónak, a válasz szerint pedig „az extraprofit a nem tisztességes profitot jelenti”. Amikor visszakérdeztek arra, hogy mit jelent a nem tisztességes profit, már néma maradt a Fidesz.

Ugyanakkor nem lenne tisztességes, ha az extraprofit fogalom életben tartását csak a jobboldalra kennénk. Amikor az MSZP-kormány a kétezres évek közepén pluszadót vetett ki a bankszektorra, akkor az adótörvény vitájában Göndör István szocialista képviselő "bizony, ez egy extraprofit, ha tetszik, ha nem” érveléssel nyugtázta, hogy hatszorosára nőtt a bankok nyeresége a megelőző években. A történet érdekessége, hogy ekkor éppen egy fideszes képviselő, a párt gazdaságpolitikusa, Dancsó József értetlenkedett: „A lakáshitelkamatokat ostorozták kedves képviselőtársaim, hogy milyen óriási kifizetések történtek, és ezáltal extraprofithoz jutottak a pénzintézetek. Egyrészt mi az, hogy extraprofit? Ha ezt nekem valaki meg tudja mondani, és egzakt módon értelmezni tudja, akkor én azt nagyon megköszönöm, mert erre még senkitől semmilyen jó választ nem hallottam, hogy mi az, hogy extraprofit, vagy mihez képest van neki túlzott profitja.”

Túry Gergely

Érdekesség amúgy, hogy mind az MSZP, mind most a Fidesz nagyjából ugyanúgy számol, igaz, más alapot használva: a szocialisták a banki nyereségek nagyjából 10 százalékát, a mai kormánypárt pedig a kamateredmények 11-12 százalékát tekintette extraprofitnak.

„Amikor tényleg be kell avatkoznia az államnak

Persze vannak helyzetek egy jól működő országban is, amikor valóban beszélhetünk olyan nyereségről, aminél már az államnak közbe kell avatkoznia. Ez azonban nem olyan, mint amit most meg akarnak adóztatni:

• monopóliumoknál vagy oligopol piacokon, vagyis amikor egy ágazatot egy cég, vagy néhány, egymással gyakorlatilag nem versenyző vállalat ural,
• olyan esetekben, amikor piaci folyamatok helyett valamilyen csalással alakítják az árakat, mint például kartellezéssel, vagy tisztességtelenül lefolytatott közbeszerzéssel – erre vannak szabályok, csak be kell tartatni őket,
• de az is ehhez hasonló szabályozási probléma, amikor például a világ leggazdagabb emberei közül sokról kiderül időről időre, hogy sok trükközés eredményeként alig fizetnek adót.