Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bár a háború kitörésekor óriásit gyengült a rubel, és a szankciók hatására akár két számjegyű is lehet az idei visszaesés a GDP-ben, azt nem lehet mondani, hogy a Nyugat térde kényszerítette volna az orosz gazdaságot. Ebben szerepe lehetett annak, hogy Moszkva a gazdaságban is tudatosan készült a háborúra.
Amint február 24-én megindultak az orosz tankok Ukrajna területére, a gazdasági hatásoktól rettegő oroszok tömegével rohanták meg a bankokat és az ATM-eket, hiszen mindenki inkább a saját zsebében akarta tudni félretett vagyonát. Nem kis összegről van szó, egyes számítások szerint az oroszok 31 milliárd dollárt, mai árfolyamon közel 11 ezer milliárd forintot vettek ki a pénzintézetekből. Emellett a külföldi befektetők is szabadultak a rubelben tartott eszközeiktől, így egyből megindult egy pánikszerű rubelgyengülés.
A hatás óriási volt:
amíg a háború előtt 80 rubelt ért egy dollár, addig március elején már volt, hogy 135 fölé gyengült az árfolyam.
Az orosz jegybank pedig gyorsan lépett: 9,5 százalékról egy lépésben 20 százalékra emelte az alapkamatot, azzal az egyértelmű céllal, hogy az emiatt növekvő betéti kamatokat látva a lakosság inkább mégis bent hagyja a bankokban a pénzét. De nem ez volt az egyetlen lépésük, nagyon szigorú tőkekorlátozásokat vezettek be, effektíve ellehetetlenítették azt, hogy külföldi gazdasági szereplők értékesítsék az orosz vállalatokban lévő részvényeiket vagy akár államkötvényeiket, de azt is, hogy a lakosság devizára váltsa át a rubeljét vagy hozzáférjen devizában parkoltatott tartalékaihoz. Márpedig ez az igény nagy volt: ilyen helyzetben teljesen természetes, hogy valaki olyan eszközbe, például dollárba vagy euróba fekteti a vagyonát, ami megőrzi értékét, és nem veszít abból szinte naponta szemmel látható mértékben.
Moszkvában hoztak még egy nagyon fontos lépést: kötelezték az orosz vállalatokat, hogy exportbevételeik 80 százalékát rubelre váltsák át. „Mindezekkel a lépésekkel elérték, hogy miközben rubeleladók nincsen a piacon, az exportszektornak köszönhetően van egy folyamatos rubelkereslet. Ez pedig önmagában elég volt arra, hogy a rubel nagyságrendileg visszaerősödjön oda, ahol a háború kitörése előtt állt” – magyarázta a lépések jelentőségét Trippon Mariann.
A CIB Bank vezető elemzője azonban egyből hozzátette, a mostani egy mesterséges piac, amit nem a piaci folyamatok, hanem a tőkekorlátozások és egyéb szabályok alakítanak. Szerinte ugyanakkor attól nem kell félnie az orosz gazdaságnak, hogy a mostani állapot ne lenne hosszú távon is fenntartható: a külföldi szereplőkre vonatkozó eladási tilalmak minden bizonnyal maradnak, amíg vannak nyugati szankciók, de vélhetően az orosz vállalatok sem nagyon állnak ellen, hogy átváltsák rubelre a devizabevételeik nagy részét.
Az, hogy a fenti lépések meghozták a hatásukat, az is jól mutatja, hogy múlt pénteken az orosz jegybank három százalékot vágva, 17 százalékra csökkentette az alapkamatot. „Úgy látják, hogy enyhülnek a pénzügyi kockázatok, hiszen a bankszektorba visszaáramlott a tőke egy része, a tőkekorlátozások pedig fogják az árfolyamot” – mondja Trippon.
A rubel az egy dolog, de mi a helyzet a gazdasággal?
Azt minden kétséget kizáróan ki lehet jelenteni, hogy az orosz gazdaság nagyon súlyos ütést kapott a háború kitörése óta, az elemzők többsége szerint legalább két számjegyű lesz az idei GDP-visszaesés. Így gondolja Trippon Mariann is, aki szerint ez több mindennek köszönhető: egyrész jelentősen csökken a lakossági fogyasztás, hiszen a rubel gyengülése miatt szinte minden termék ára megugrott (március közepén 14,53 százalék volt az infláció, az olyan termékek ára szállt el leginkább, mint a gyerekétel vagy gyógyszerek, de a cukor és a hagyma is több mint 10 százalékkal nagyobb mértékben drágult. Igaz, az oroszok számára oly kedves, nagyrészt hazai termelésű vodka csak egy kicsivel drágább, mint a háború előtt, a benzin pedig nagyjából ugyanannyiba kerül), a reáljövedelem csökkent, miközben emelkedik a munkanélküliségi ráta. Ráadásul,
mivel senki sem tudja, mit hoz a jövő, ezért sokan inkább visszafogják a költéseiket.
Mindemellett az állam finanszírozási költségei „az egekbe mentek” Trippon szavai szerint, amin még a kamatvágás sem segít sokat. És hát a jövő sem túl biztató, hiszen a beruházások vélhetően teljesen leállnak az országban: a külföldiek belátható időn belül egy eurót sem fognak Oroszországban elkölteni, de az orosz cégek is kifejezetten kifeszített helyzetben vannak, így nemhogy pótolni, de még enyhíteni sem nagyon tudják az elmaradó külföldi tőkét.
Az orosz gazdaság helyzetét az sem segíti, hogy a legfrissebb számítások szerint már 600 nyugati cég fordított hátat Oroszországnak. „Az egy dolog, hogy valaki felfüggeszti a tevékenységét, az viszont egy másik, hogy el tudja-e adni a kinti érdekeltségét” – hívta fel a figyelmet a CIB Bank vezető elemzője, aki szerint eddig mindössze a bankszektorban volt egyetlen példa arra, hogy valaki egy Putyinhoz közel álló személynek el tudta volna adni a biztosítóját, illetve a Rosbankban lévő részesedését. „Az Oroszországban ragadt tőke eladása egy teljesen másik történet, hiszen annak nagyon szigorú szabályai vannak. Alapból kell egy – rendszerint a hatalom által kijelölt – vevő, jegybanki és sok más egyéb engedély. Ez tehát egy hosszú folyamat, és most az oroszok diktálják a tempót” – fogalmazott Trippon.
Ugyanakkor, ha a Nyugat által hozott exporttilalom – orosz szemmel importtilalom – tartósan fennmarad, akkor az lényegében azt jelenti, hogy Oroszország el van vágva a világtól. Nem jut hozzá se technológiákhoz, se alkatrészekhez, amik elengedhetetlenek ahhoz, hogy piacképes árukat tudjon az ország előállítani. „Bár ez a lépés rövid távon kisebb sebeket ejt, úgymond el lehet élni vele egy darabig, de hosszú távon tartósan alááshatja az orosz gazdaságot. De például a repülőgépek szervizelésének elmaradása viszonylag rövid időn belül látható hatásokkal jár.
Mindez azt is eredményezheti, hogy Oroszország megreked, és esélye nem lesz arra, hogy versenyképes gazdaságot építsen fel
– mondja Trippon, aki szerint mindez akkor is igaz, ha Oroszország ebben eddig sem igazán jeleskedett, és ha van gazdaság, amelyiknek lehet esélye, hogy megbirkózzon a világtól való elzártságtól, akkor az orosz az.
Mindennek alfája és omegája az energiaexport
Jelenleg mindössze a szankciók alól mentesült energiaszektor tartja magát. Persze ez nem kevés pénz:
a Financial Times összesítése szerint az – éppen a háború miatt – növekvő energiaárak miatt Oroszország 3,4 milliárd dollár pluszbevételre tett szert az olaj- és gázexportjából február 24-e óta.
Ezen felül havonta mintegy 10 milliárd dollár bevétele származik az energiaexportból. A Kreml pedig egyből közölte, hogy az így befolyó összeget a „a gazdasági stabilitás biztosítását célzó intézkedések végrehajtására” fogják felhasználni.
Kérdés persze, hogy mi történne akkor, ha Oroszország energiaexportját is szankciók alá vonnák. Ezt egyelőre csak az olyan országok lépték meg, amelyeknek kicsi volt a függősége Moszkvától: ilyen az USA, Nagy-Britannia vagy az EU-ból eddig egyedüliként Litvánia.
A helyzet azonban nem fekete-fehér, összeeurópai szinten nem is lát erre lehetőséget Trippon. Mint mondta, egy ilyen lépés földbe állítaná azokat a gazdaságokat, ahol az átlagnál nagyobb az orosz energiának való kitettség. (Ilyen a magyar is.) Persze elindulhat egy ilyen folyamat, de az sok-sok évbe fog telni, amíg ebből valóság lesz. A gáznál ez főleg így van, hiszen a gázvezetékeket nem lehet egyik napról a másikra kiváltani.
Megoldás lehetne az LNG, ám most mindenki ezt akar venni, így a kitermelők már most is erőn felül dolgoznak, hogy az eddigi igényeket kielégítsék, ráadásul a LNG-befogadásához szükséges infrastruktúra, például a tározók megépítése se megy egyik napról a másikra
– magyarázta a szakértő.
Trippon azt is kiemelte, hogy önmagában az energiaexport hosszú távon nem lesz elég az orosz gazdaság megmentésére, de idén abban mindenképpen segíthet, hogy víz felett tartsa a gazdaságot, ne legyen jóval nagyobb a visszaesés.
A szakértő szerint az is segíti Moszkvát a csőd elkerülésében, hogy
2014, azaz a Krím félsziget annektálása óta tudatosan szankcióállóvá tették a gazdaságot.
Jelenleg ugyanis meglehetősen alacsony az államadósság mértéke, a külkereskedelmi mérleg pedig pozitív, ami a mostani időszakban, amikor a magas energiahordozóárak miatt nő a bevétel, az import meg nagyjából összeomlik, tovább fog javulni, akár 8-10 százalékos többlet sem elképzelhetetlen a folyó fizetési mérlegben. És persze itt érdemes megemlíteni, hogy a háború megindulásakor minden eddiginél magasabb, több mint 630 milliárd dollár volt az orosz jegybank tartaléka, ami még akkor is tetemes összeg, ha tudjuk, hogy a nyugati szankciók ennek a mintegy felét elérhetetlenné tették.
Más ország kevésbé, a feketepiac inkább segíthet
Mivel az Oroszországot érintő szankcióban főleg az európai és észak-amerikai államok vesznek részt, ezért felmerülhet a kérdés, hogy például a Kínával, Latin-Amerikával, Afrikával vagy éppen Indiával ki lehet-e váltani ezeket a gazdasági kapcsolatokat.
Trippon szerint nem, ugyanis a külkereskedelmet nem lehet egyik pillanatról a másikra teljesen átállítani. Bár hosszabb távon természetesen lehet javítani az exportszerkezeten, a folyamat egyelőre meglehetősen döcögős, hiszen a másodlagos szankcióktól való félelmük miatt egyelőre óvatosak az így szóba jövő államok.
Persze a szankciókat ki lehet kerülni, amire ékes példa az évek óta olajembargó alatt lévő Irán
– említi a CIB Bank vezető elemzője. Szerinte az olajnál ez könnyebb kérdés, hiszen azt tankhajókon lehet szállítani, míg a gázhoz vezeték kell.
Annak, hogy az orosz elkezdték már a feketepiacon árulni az olajukat, már látszanak a jelei: 600 százalékkal nőtt az olyan esetek száma, amikor egy orosz olajszállító hajó órákra eltűnik a megfigyelés elől, mert kikapcsolta a jeladókat -– mondja a Windward hírszerző társaság vezetője a CNN-nek. Ami Daniel szerint ez egyértelműen azt jelenti, hogy az oroszok megpróbálják kijátszani a szankciókat, és feketén eladni az olajukat. Egy hét alatt 33 olyan esetet regisztráltak, amikor orosz olajterméket szállító hajó eltűnt a képernyőről hosszabb-rövidebb időre, ami önmagában 236 százalékos növekedés az egy évvel ezelőttihez képest.
Meddig tartható a mostani állapot?
Oroszország külső adóssága alacsony, az államháztartás is rendben van, tehát külső finanszírozásra nagy mennyiségben nincsenek rászorulva, így a jelen helyzetet akár évekig is el tudják húzni – véli Trippon Mariann.
Szerinte idén a lejáró államadósságok törlesztése sem okozhat gondot, hiszen ahogy a szankciókra, úgy erre is felkészültek: januárban és februárban, tehát még a háború kitörése előtt refinanszíroztak több lejáratot, így idén áprilisban jött az első nagyobb törlesztés. Ráadásul 2022-ben nem jár le sok adósságuk, annak kifizetésére elegendő devizája pedig akkor is van az országnak, ha a nyugati szankciók miatt nem tudnák átváltani a rubeljüket.
A szakértő szerint az orosz fél részéről láthatóan megvan az akarat (és a képesség) arra, hogy devizában törlesszen, a fő kérdés, hogy a Nyugat hogyan viszonyul ehhez. Mint mondta, a bucsai események napvilágra kerülése előtt engedélyezték ezeket a devizatranzakciókat, azóta viszont szigorított az USA. Így Moszkva hiába akarta legutóbbi kötvényeit dollárban kifizetni, nem tudta, marad a rubelben való törlesztés.
Az S&P erre rögtön „szelektív nemteljesítésre” csökkentette Oroszország devizabesorolását, és közölte, hogy „jelenleg nem számítunk arra, hogy a befektetők képesek lesznek ezeket a rubelfizetéseket az eredetileg esedékes összegekkel egyenértékű dollárra váltani, vagy hogy a kormány 30 napos türelmi időn belül átváltsa ezeket a kifizetéseket”.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője erre kijelentette, hogy Oroszországnak nincs oka csődöt jelenteni, mert „minden szükséges forrása megvan ahhoz, hogy kifizesse külföldi adósságait”. Arról is beszélt, hogy külföldi számlákon „jelentős összegek” vannak befagyasztva Oroszország devizatartalékaiból. Ha a helyzet így folytatódik, Oroszország kénytelen lesz kizárólag rubelben fizetni – magyarázta, hozzátéve, hogy Oroszország „mesterséges csődje” csak akkor következhet be, ha a rubelfizetéseket is blokkolják.
Trippon szerint most még lenne elég devizabevétele Oroszországnak arra, hogy kifizesse ezeket a tartozásait, de „igazából ilyen helyzetben, amikor ilyen szankciók vannak az országgal szemben, praktikusan nincs jelentősége, hogy tudja-e magát külföldről finanszírozni, vagy nem”.
Ráadásul Oroszország társadalmi és politikai berendezkedése miatt az sem várható, hogy az életszínvonal csökkenése és a munkanélküliség növekedése miatt belülről esik szét az ország. Mint Trippon fogalmazott:
a mostani állapot évekig fenntartható, még úgy is, hogy ez összességében több évtizeddel vágja vissza a fejlődésben Oroszországot.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
Eljön a világvége, ha csődbe jutnak az oroszok?
