Kiadta Magyarország településeinek 2020-as gazdasági helyzetéről szóló elemzését a GKI Gazdaságkutató. Az elemzésről szóló közleményükben megállapították, hogy két évvel ezelőtt az egy főre jutó vásárlóerő 2 millió forint volt átlagosan Magyarország településein. Azonban a falvak, városok, megyei jogú városok és a kerületek között ezúttal is nagy eltérések voltak: a legszegényebb és a leggazdagabb település között közel 6,5 millió forint volt a különbség.

A koronavírus első évében az egy főre jutó vásárlóerő 97 településen nagyon, míg 740 településen jelentősen az átlag alatt volt, és csak 131 településen volt jelentősen az átlag felett. A többi település vásárlóereje a GKI szerint az átlag környékén volt. Elsősorban Észak-Dunántúlon, illetve Közép-Magyarországon találhatóak az átlag feletti vásárlőerővel rendelkező települések, míg a szegényebb települések Észak-Kelet-Magyarországon, és Dél-Dunántúlon voltak.

A képet árnyalja, ha megnézzük, mi volt a helyzet a koronavírus előtti utolsó, "szabad" évben, és összevetjük a Covid–19 első hazai évével. Az elemzés szerint országos szinten az egy főre jutó vásárlóerő 2019 és 2020 között nominálisan 7 százalékkal növekedett, de ez a növekedés nem egyenletesen oszlott meg a települések között. Az egy főre jutó vásárlóerő csökkent vagy stagnált 506 településen, míg 827 településen átlag alatt, ugyanakkor 201 településen jelentősen az átlag felett növekedett ez a mutató. A többi településen átlag körüli volt a mutató értéke.

A járvány okozta válság jelentősen visszafogta a vásárlőerő növekedését a települések több mint 40 százalékán, itt átlag alatti volt a növekedés vagy csökkenés következett be. Szinte a teljes Dunántúl a vesztesek közé tartozik, ahogy Észak-Magyarország és a keleti határszél települései is. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a települések egy szűk köre esetében még a válság alatt is kiemelkedően tudott növekedni a vásárlóerő, áll a GKI elemzésében.

(Nyitóképünk illusztráció.)