Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Facebook jogászainak és marketingeséinek egyszerre kell harcolniuk: miközben már az amerikai Szenátusban hangoznak el vádak arról, hogy a közösségi média a mostani formájában a demokrácia mellett a felhasználók mentális épségére is veszélyes, folyamatban van az eljárás, amely azt vizsgálja, hogy a riválisok tisztességtelen felvásárlása miatt nem kellene-e feldarabolni a céget. Ebből a szempontból a legrosszabbkor jött a Facebook nagy leállása, amely megmutatta, mennyire függ a világ egyetlen vállalattól.
Nem a Facebook napjai ezek. Azt, hogy hétfőn órákra leállt a közösségi oldal, sőt, a cég tulajdonában lévő Instagram, Messenger és WhatsApp is, csak azok nem vették észre, akik nagyon szigorú internetmentességben élnek, egy nappal később pedig a cég volt termékmenedzsere, Frances Haugen állt az amerikai Szenátus egy bizottsága elé, hogy arról beszéljen: a vállalat tudja, hogy kárt tesz a gyerekekben és árt a demokráciának, mégsem tesz ellene szinte semmit. Ennél kevesebb médiafigyelmet kapott, pedig szintén fontos, hogy hétfőn a Facebook vezetői bírósághoz fordultak, azt kérve, hogy állítsák le a cég ellen folyó versenyfelügyeleti eljárást.
Az ügy sok szálon fut, a végkövetkeztetés azonban ugyanaz:
egyre többen látják úgy, hogy közeleg a pillanat, amikor a politikának az eddiginél sokkal szigorúbban kell fellépnie, ha a közösségi média bármelyik cége veszélyesen nagy hatalmat szerezne.
Nem véletlen, hogy Haugen és sok elemző is azt a példát hozza fel: harminc évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a dohánytermékek reklámozását sok helyen betiltsák, és az állam határozza meg több országban, milyen elrettentő figyelmeztetésekkel kell teli lenniük a cigisdobozoknak, most mégis itt tartunk. De Haugen azt a példát is felemlegette, hogy amikor kiderült, a biztonsági öv valóban hatékonyan véd, volt tiltakozás a kötelezővé tétele ellen, ma pedig senkinek eszébe nem jutna a szabad verseny korlátozására panaszkodni, amiért nem lehet biztonsági öv nélküli autót forgalomba hozni. Ha politikai akarat van, hogy egy viszonylag új technológiát szabályozzanak, hatalmas változásokat lehet elérni – szól az üzenet.
De vegyük sorra, mi történt.
A Facebook és csatolt részeinek leállása önmagában nem kellett volna, hogy olyan krízist jelentsen, amire két napnál tovább emlékezünk. A technikai hiba a világ természetes része, Mark Zuckerberg pedig ugyan bukott rajta hétmilliárd dollárt, de azért nem kell így sem gyűjtést indítani, hogy legyen miből ennie a hónap végén, egy rossz hangulatú nap a tőzsdén nagyobb értékcsökkenést tud előidézni. Amiért különösen rosszkor jött a cégnek a leállás, az főleg az időzítés: épp akkor, amikor egyre többen beszélnek arról, hogy a Facebook és a hozzá tartozó más platformok kezében túl sok hatalom összpontosul, élesben szembesült azzal több milliárd ember, tényleg mennyire kiszolgáltatott a Facebooknak.
Ebben a helyzetben állt ki Frances Haugen a Szenátus bizottsága elé. Ő az után vált híressé, hogy több tízezer oldalnyi, belső használatra szánt dokumentumot szivárogtatott ki a sajtónak. Nagyjából ezeknek a tartalmát ismételte el most is:
- a Facebook vezetői pontosan tudták, hogy az oldal az agresszív, gyűlöletkeltő tartalmakat részesíti előnyben,
- az emberi erővel végzett moderáció és a mesterséges intelligencia a káros tartalmaknak egy apró töredékét tudja kiszűrni,
- azt is tudták, hogy az Instagram a testképzavarok felé tereli az arra fogékony fiatalokat,
- de nem tettek ez ellen szinte semmit, mert akkor csökkent volna a profit.
Azonban a meghallgatás így is sokkal többről szólt, mint ha csak valaki elmondta volna az agyonkoptatott szlogeneket arról, hogy túl sok időt töltünk a Facebookon és az Instagramon, ott egyébként is egy hamis világot látunk, és ez káros. Haugen ugyanis ennél jóval tovább megy: azt állítja, igenis lehetne megoldás, szerinte ezt tudják a cég vezetői is, és nem csak politikai segítséget kért a helyzet kezeléséhez, hanem egyelőre úgy tűnik, hogy mindkét nagy pártban meg is találja a támogatást.
Az világos, hogy a probléma alapja az algoritmus, amely meghatározza, hogy a több száz ismerős és bekövetett oldal posztjai közül épp melyik kerüljön a felhasználó szeme elé. Haugen állítása szerint a Facebook belső vizsgálatai is arra jutottak: sokkal kevesebb gyűlöletkeltő vagy más módon káros tartalom, illetve álhír jelenne meg, ha az algoritmust átállítanák, hogy ne csak azt díjazza több megjelenéssel, ha egy bejegyzés várhatóan sok reakciót kap. Van erre egészen egyszerű módszer is, mint időrendben megjeleníteni a postokat, de a dokumentumok szerint érzékelhetően csökkentené a káros tartalmak számát az a nagyon egyszerű lépés is, ha Twitter példáját követve a megosztás gombon kívül még egy linkre rá kellene kattintani, hogy egy bejegyzést másoknak továbbadjunk.
Persze egy ilyen algoritmust a legféltettebb üzleti titokként kezelnek. Gyakori ellenérv, hogy a Coca-Colát sem kötelezi az állam a kóla receptjének nyilvánosságra hozatalára – hogy nem csak a Facebook problémájáról van szó, jól mutatja, mennyiszer vetik fel, hogy világosabbá kell tenni, a Google mi alapján rangsorolja a tartalmakat. Ilyenkor jön be a képbe a dohánytermékek példája: az állami beavatkozás akkor is lehetséges, ha azt a megszokás és persze a lobbierő miatt korábban elképzelhetetlennek gondoltuk. Úgy tűnik, formálódik is a politikai akarat erre, még ha azt azért érdemes is hozzátenni, hogy egy szenátusbeli bizottságban az egyetértés nagyon messze van attól, hogy törvény is szülessen.
Amellett azonban, hogy a technikai részleteken változtatnának egyre többen, a lehetőségek között maradt a régi terv: tegyék kötelezővé a Facebook feldarabolását, úgy, hogy például az Instagramot vagy a WhatsAppot válasszák le róla.
A fő érv itt nem az, hogy a Facebook káros lenne – ezt meg sem próbálták bizonyítani, akik ezen a szálon támadják a céget –, hanem az, hogy túl nagy, és hogy tisztességtelenül nőtt ekkorára. Az Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Bizottsága és 48 állami ügyészség tavaly decemberben indított eljárást, mondván, versenykorlátozó tevékenységnek számít az, ahogyan a Facebook megvásárolta a WhatsAppot és az Instagramot. A beadvány szerint azért költöttek e két, eredetileg konkurens cégre összesen 23 milliárd dollárt, hogy ne legyen, aki fenyegetné a piaci fölényét. Júniusban az ügyet tárgyaló bíró úgy ítélt, hogy nem tudták kellőképp alátámasztani, miért számítana a Facebook monopóliumnak, de lehetőséget adott arra, hogy kiegészítsék a bizonyítékaikat, és ez meg is történt. A Facebook hétfőn az újabb, már kiegészített beadványt is megtámadta, a bírónak november közepéig kell döntenie arról, hogy ejti-e az ügyet.
Jellemző az ügymenet tempójára, hogy mióta a darabolást először felvetették ezt hivatalos szervek, a Facebook gyakorlatilag magába olvasztotta a WhatsAppot is: az üzenetküldő szolgáltatást még 2014-ben vásárolta fel, de idén a WhatsApp felhasználóinak minden adata kötelezően átkerült a Facebookhoz.
A Facebook ezen a jogi vonalon tehát egyelőre a védés-visszavágás technikát alkalmazza, a többi kritikával kapcsolatban viszont, ahol a jogászok helyett még csak a marketingesek kellett, hogy kezeljék a krízist, ugyanazt a stratégiát választja, mint amit már ismerünk. Szerdán maga Mark Zuckerberg írt egy hosszú posztot, amelyben a konkrét állításokat nem tagadta, hanem azt írta, hogy dolgoznak a biztonsággal és mentális egészséggel kapcsolatos kérdéseken. Amivel a fő baj az, hogy ha valaki a kritikusoknak hisz, azt nem fogja meggyőzni, hiszen Frances Haugen egyik legfontosabb állítása épp az, hogy a Facebook vezetői tudatosan ferdítenek vagy hazudnak minderről.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
