Japánban továbbra is sok az új koronavírus-fertőzött, az emberek tartanak az olimpiától, amelyre ráadásul külföldi nézőket sem engednek be, egy évvel az eredetileg kitűzött időpontja után mégis megtartják Tokióban. A The New York Times hat számmal magyarázta meg, hogy miért.
Amennyiben lefújnák az éppen egy hónap múlva kezdődő sporteseményt, Japán némi túlzással 15,4 milliárd dollár értékű beruházást dobna ki az ablakon. Ehhez az összeghez – amely rekordnak számít az olimpiák történetében – hozzájönne még az a kalkulálhatatlan méretű kiesés, ami a hírnevén esett csorba miatt érné az országot.
Márpedig Japán így is rengeteg pénztől esik el, amellyel normál körülmények között kalkulálhatott volna. A külföldi szurkolók távolmaradása, a hazai közönség létszámának meghatározása, valamint a játékokra dolgozni érkezők mozgásának szigorú korlátozása miatt a tokiói hotelek, éttermek és más szolgáltatók csak a töredékére számíthatnak annak a bevételnek, amit a járvány előtt az eseménytől reméltek.
Az olimpiát szervező és rendező Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak (NOB) nagyjából 4 milliárd dollárnyi jogdíjat kellene visszafizetnie a versenyek közvetítésére szerződött televíziós társaságoknak, amennyiben elmaradnának a játékok. Ez az összeg nagyjából 73 százalékát teszi ki a szervezet bevételeinek. Emellett a több százmillió dollárral beszálló szponzorok is kopogtathatnának a NOB lausanne-i központjának bejáratán.
Az olimpia amerikai közvetítési jogait birtokló NBC Universal tavaly márciusban arról számolt be, hogy 1,25 milliárd dollár értékben kötött szerződéseket reklámozókkal a tokiói játékok idejére. Ez nagyobb összeg, mint a riói olimpia alkalmával volt, amely végül 1,62 milliárd dollárt és 250 milliós nyereséget hozott a vállalatnak. Úgy tűnik, hogy az egyéves halasztásból jól fog kijönni az NBC: vezérigazgatója, Jeff Sjell ugyanis a múlt héten azt jelentette be egy befektetői konferencián, hogy a nézettségtől függően az idén nyári lehet az eddigi legprofitábilisabb olimpiájuk.
A NOB legutóbbi beszámolója szerint összesen 549 millió dollárt juttatott el a nemzeti olimpiai bizottságokhoz, némelyik számára a fennmaradáshoz szükséges ez a forrás. A karibi St. Lucia sziget szervezete számára például a NOB-tól érkező pénz az éves költségvetése negyedét teszi ki. De a nagyobb országok is számítanak ezekre a támogatásokra. A brit olimpiai bizottság nemrég azt jelezte, hogy anyagilag tönkremehet, ha május után fújják le a játékokat.
A tokiói olimpia tavalyi elhalasztása összesen nagyjából 15 500 sportolót — körülbelül 11 100 olimpikont és 4400 paralimpikont — érintett több mint 200 országban. A legtöbbjük számára a játékok jelentik a karrierjük csúcspontját, és egy jó szereplés anyagilag is sokat számíthat nekik.
Jelenleg csupán 37 százalékos a japán miniszterelnök, Szuga Josihide kedveltségi mutatója, a politikus pedig joggal gondolhatja azt, hogy politikai karrierje nagyban függ az olimpia sorsától. „Ha lefújja, neki politikailag vége” – mondta az NYT-nek Jeff Kingston, a tokiói Temple Egyetem munkatársa, aki szerint Szuga azt reméli, hogy a sikeres rendezés jelentheti számára a túlélést. Persze, ha az olimpia miatt újra elharapózik a koronavírus-járvány, az a szakértő szerint sokkal messzebbre gyűrűző hatásokat válthat ki annál, minthogy a miniszterelnök megbukik.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.