A világunkat fenyegető ökológiai válság közepette elegáns gesztus lett volna az Európai Bizottság részéről az uniós klímasemlegességet jogi keretekbe foglaló új klímatörvény tervezetét március 3-án, a Vadvilág Nemzetközi Napján bemutatni, azonban valószínűleg nem sikerült az elfoglalt uniós vezetőket a közös sajtóeseményre összeszervezni. A klímatörvény tervezetének előkészítése azonban nem ma kezdődött. Az EU Bizottság 2018. november 28-án mutatta be elképzeléseit a kontinens gazdaságának nettó zéró kibocsátásúvá történő átalakításáról a Párizsi Megállapodás elvárásaival és az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) ajánlásaival összhangban, a „Tiszta Bolygót Mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” cím alatt.

Ennek mentén került sor 2019 során sok szakértői, miniszteri és kormányfői szintű egyeztetésre, valamint parlamenti vitára a legkülönfélébb szakterületek bevonásával. Az egyeztetéssorozat végül azzal zárult, hogy az uniós állam- és kormányfők 2019 decemberében tartott ülésükön jóváhagyták, hogy az EU a Párizsi Megállapodásban kitűzött célokkal összhangban 2050-re klímasemleges legyen – kis szépséghibával.

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen politikai programjának is kiemelkedő eleme a klímaváltozás elleni határozottabb fellépés. Ennek keretében 2019. december 11-én mutatták be az Európai Zöld Megállapodást, amelynek célja, hogy az EU 2050-re a világ első klímasemleges kontinensévé váljon. Ezt, illetve a csatolt finanszírozási programot az Európai Parlament is támogatta, azonban magasabb 2030-as kibocsátás-csökkentési vállalásokat javasolt az EU számára.

A fenti célokat jogi keretek közé hivatott terelni a március 4-én von der Leyen bizottsági elnök és Frans Timmermans klímabiztos által bemutatott klímatörvény tervezete. A bizottság a lehetséges reakciók kipuhatolásának mára már bejáratott módszeréhez nyúlt most is, mivel a jogi dokumentum egy előzetes 12 oldalas változata már korábban „kiszivárgott” a brüsszeli sajtóhoz. Ehhez a változathoz természetesen már érkeztek bőven előzetes reakciók, azonban sok elemet még nem tartalmazott a később bemutatott anyaghoz képest. A klímatörvény 46 oldalas tervezetének bemutatóját Von der Leyen a következőkkel vezette fel:

A klímatörvény a politikai elkötelezettségünk jogra fordítása és a fenntartható jövőbe vezető visszafordíthatatlan ösvényre helyez minket. Ez az Európai Zöld Program szíve. Kiszámíthatóságot és transzparenciát nyújt az európai iparnak és befektetőknek. Továbbá irányt mutat a zöld növekedési stratégiánknak és biztosítja, hogy az átalakulás lépcsőzetes és igazságos lesz.

A politikai üzeneteket követően pedig lássuk, hogy a javaslat mely fő témákkal foglalkozik.

A legfontosabb pontja a tervezetnek, hogy jogi kötőerőt rendel az eddig csak politikai üzenetek szintjén megjelent 2050-es klímasemlegességi célkitűzéshez. Ennek mentén az EU intézményeknek és a tagállamoknak kötelezettségük keletkezik, hogy megtegyék a szükséges lépéseket a közös uniós és nemzeti klímacélok teljesítése érdekében.

A klímatörvény azonban nem tartalmaz még 2030-ra vonatkozó emelt kibocsátás-csökkentési célokat. Ezen részt a részletes hatástanulmány elkészülte után tervezik majd módosítani, 2020 szeptemberében. A tervezetet ért legtöbb kritika pont ezt a részt emelte ki, mivel a tudomány állása szerint a jelenleg az EU által 2030-ra vállalt legalább 40%-os kibocsátás-csökkentési cél nem elegendő a Párizsi Megállapodás céljainak tartásához. A magasabb cél megállapítása azonban nemcsak ezért fontos, hanem az idei éves ENSZ-klímakonferencia, a COP26 előtt kell a feleknek felülvizsgálniuk és lehetőleg ambiciózusabb vállalásokat benyújtaniuk az ENSZ felé. Ezekről a vállalásokról itt írtunk korábban részletesen. Amennyiben az EU, a világ egyik legnagyobb gazdaságaként ambiciózus 2030-as vállalást nyújtana be jóval a COP26 előtt, úgy magasabb vállalások megtételére ösztönözhetné a többi országot is. Emiatt fontos, hogy mihamarabb megkezdődhessen a vita a célokról.

2021 júniusáig a bizottság a klímatörvény szerint felül fogja vizsgálni, illetve szükség esetén módosítani fogja az összes releváns szakpolitikát és egyéb eszközt (mint az EU ETS, az energiahatékonysági, vagy a megújuló energia irányelveket), amely az emelt 2030-as célok megvalósításához szükségesek. A Bizottság továbbá javasolni fog egy 2030 és 2050 közötti kibocsátás-csökkentési pályát is, hogy mérhető és előre jelezhető legyen a célok felé történő előrehaladás.

Ezen felül a klímatörvény tervezete intézkedéseket tartalmaz annak érdekében, hogy nyomon kövesse az Európai Unió és tagállamainak előrehaladását a kitűzött célok teljesítése felé és igény esetén módosításokat lehessen eszközölni. A javaslat a már meglévő eszközöket használja fel erre, mint a tagállamok nemzeti energia- és klímaterveit – amelyeket a határidő lejárta után két hónappal még mindig több tagállam nem nyújtott be. A szükséges adatokat pedig az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentéseiből és a legújabb tudományos eredményekből fogja a bizottság kinyerni. Annak érdekében, hogy a folyamat összhangban legyen a Párizsi Megállapodás alatti felülvizsgálati mechanizmussal, az uniós felülvizsgálatra ötévente fog sor kerülni 2023 szeptemberétől kezdődően.

A bizottság a tervezet szerint felhatalmazást kap arra is, hogy ajánlásokat tegyen azon tagállamok számára, amelyeknek a lépései nincsenek összhangban a klímasemlegességi céllal és a fent vázolt kibocsátás-csökkentési pályával.

Ezen ajánlásokat a tagállamoknak követniük szükséges, vagy megfelelő magyarázatot kell adniuk arra, hogy miért nem teljesítik a klímasemlegesség eléréséhez szükséges lépéseket. A bizottság ezen felül felhatalmazást kapna arra is, hogy felülvizsgálja a kibocsátás-csökkentési pályát és az uniós lépéseket is indokolt esetben. Valószínűsíthető, hogy az új 2030-as kibocsátás-csökkentési cél megállapítása mellett ezen felhatalmazás kérdése lesz a leginkább vitatott a tervezet tárgyalása során, így érdemes lesz figyelni rá a későbbiekben.

Végül a klímatörvény tervezete szerint a tagállamoknak alkalmazkodási stratégiákat kell kidolgozniuk és átültetniük annak érdekében, hogy növeljék az ellenálló képességüket, valamint csökkentsék a kitettségüket a klímaváltozás negatív hatásaival szemben. A tervezettel egy időben mutatták be az Európai Klímamegállapodást is, amelynek célja a régiók, helyi közösségek, civil szervezetek, iskolák, az ipar és az európai polgárok bevonása a folyamatba. Beszédes, hogy Timmermans klímabiztos első nyilvános szereplését a kezdeményezés népszerűsítésére fiatal klímaaktivisták körében tette és kizárólag Facebookon és LinkedInen közvetítette.

A klímatörvény javaslatát a bizottság a rendes jogalkotási eljárás keretében továbbítja az Európai Parlament, a tagállamok szerve, a Tanács, a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság részére további megfontolás céljából. A tervezethez azonban már eddig is több észrevétel érkezett.

34 klímaaktivista, a bevezetőben már említett Greta Thunberggel és a magyarországi Fridays for Future szervezettel együtt nyílt levelet intézett a bizottság felé, amelyben úgy értékelik a tervezetben szerepelő 2050-es klímasemlegességi célt, hogy az EU feladta a harcot. A nyílt levél szerint nemcsak 2030-ra és 2050-re kellenek célok, hanem folyamatos cselekvésre van szükség, illetve nem egy távoli klímasemlegességre kell törekednünk, hanem negatív kibocsátásokra kell törekednünk, de legalábbis nullára. A WWF reakciójában úgy vélekedett, hogy „klíma GPS-re van szükségünk, a tervezet azonban csak egy iránytű, amely a klímasemlegesség hozzátevőleges irányába mutat”. Továbbá kiemelték, hogy fontos a 2030-as uniós kibocsátás-csökkentési célt legalább 65%-ra növelni, a klímasemlegességet pedig korábban, már 2040-ben el kell érnünk.

A Greenpeace ehhez képest még kritikusabban fogalmazott, miszerint azzal, hogy a tervezet a „tudományos alapokon nyugvó 2030-as célok, valamint a fosszilis energiahordozók támogatásának kivezetésére vonatkozó lépések hiányában bukásra kárhoztatjuk magunkat. Ködösítések és félmegoldások évtizedei addig a pontig juttattak minket, hogy a klíma összeomlása miatt már a Föld alapvető túlélése is veszélyben forog. A cselekvés ideje most van, nem 10 év múlva”. A Greenpeace szintén kiemeli a 2030-as kibocsátás-csökkentési cél hiányát a tervezetben és figyelmeztet, hogy így nagyon kevés ideje marad a tagállamoknak, hogy a novemberi COP26 előtt megegyezzenek egy új vállalásban. Ennek mentén hivatkozik arra a 12 tagállam által jegyzett levélre, amely már a szeptemberi EU-Kína csúcs előtt elengedhetetlennek nevezi az új cél elfogadását annak érdekében, hogy az EU megőrizhesse a vezető szerepét a nemzetközi klímatárgyalások során.

A fentiek tükrében a bizottságon és a tagállamokon igen komoly a nyomás, hogy mihamarabb megegyezzenek a részletekben. A brüsszeli politikában mindig kiválóan értesült Politico egy remek elemzésben mutatja be a közelgő kihívásokat, amelyeket most csak röviden foglalunk össze. A tervezettel ismét feldereng a kétsebességes Európa szelleme, miszerint egyes tagállamok, például Ausztria, Dánia, Finnország vagy Svédország már korábban is el szeretnék érni a klímasemlegességet, míg Lengyelország egyelőre nem tudta vállalni azt magára nézve. Ezt az ötévenkénti felülvizsgálat pedig nem feltétlen segítené.

Hasonló megosztottság várható az új, megnövelt 2030-as céllal kapcsolatban is, mivel egyes tagállamok a magasabb 55%-os, míg mások a legfeljebb 50%-os kibocsátás-csökkentést tudják támogatni. Ennek mentén

nagyobb viták várhatók a kérdésben, mint a 2050-es klímasemlegesség kimondásában.

A magasabb ambíciószint azonban komolyabb ráfordításokat is igényel, ami nehezíti a következő 7 éves pénzügyi ciklus, valamint a javasolt Igazságos Átmenet Alap (JTF) tárgyalásait is. Ez lehetett az egyik oka annak is, hogy az uniós vezetők nem tudtak februárban megegyezni a költségvetésről. A komoly ambíciók azonban lehet, hogy nem lesznek elegendők ahhoz, hogy kivezessünk minden szén-dioxid-forrást, így meg kell vizsgálni a kibocsátásokat elnyelő módszereket is. Itt megint megosztottság várható az erdősítést vagy a technológiai megoldásokat támogató tagállamok között.

Az utolsó kihívás pedig az egész uniót érinti, mivel az ambiciózusabb uniós klímapolitika (és az esetleges széndioxid-vámok) bevezetése diplomáciai és kereskedelmi bonyodalmakat okozhat a tagállamoknak – legalábbis az uniós versenyképességet és a bajor autógyárakat féltők szerint. Ezzel szemben több tagállam és civil szervezet azzal érvel, hogy az EU magasabb ambíciószintre ösztönözheti a többi nagy kibocsátót a saját ambiciózus kibocsátás-csökkentési vállalásaival. Amennyiben a széndioxid-vámok kérdésében szeretnénk mi is állást foglalni és hozzászólni a vitához, a Bizottság április 1-ig ezen a linken várja a véleményünket.

A kihívásokat eltekintve komoly munka áll a bizottság előtt annak érdekében, hogy a gyakorlatba is átültesse a klímatörvényt és az abban foglaltakat, ahogy azt a kiszivárogtatott munkaprogramja is bizonyítja. A következő fél év tehát izgalmasnak ígérkezik az uniós klímapolitikai tárgyalások tekintetében, amely során majd kiderül, hogy a bizottság politikai optimizmusa jogos volt-e, vagy Greta Thunbergnek lesz ismét igaza. Amíg a válaszra várunk, addig Christiana Figueres volt UNFCCC főtitkár nemrégiben megjelent könyvét szemlézi a Forbes és ad 10 javaslatot arra, hogy mi magunk mit is tehetünk a klímaváltozás ellen. A könyv fő üzenete szerint először is radikális optimizmusra lesz szükségünk.

A szerző a bécsi székhelyű, energiával foglalkozó Energy Community nemzetközi szervezetnél dolgozik klímapolitikai tanácsadóként. A cikk elsőként a Másfélfok.hu oldalon jelent meg. Jelen írás tartalma kizárólag a szerző magánvéleményét tükrözi.