A Magyar Falu Programba öntött pénz lyukas zsákba megy, ha nem kötik fel a gatyát a gazdálkodók. Ez derült ki a mezőhegyesi gazdafórumon, ahol a program szerint a magyar agrárium befolyásos vezetői tartottak előadást.
„Az a biztos, hogy bizonytalanság van” – ezzel kezdte mondandóját Jakab István, a Magyar Gazdák Országos Szövetségének elnöke Mezőhegyesen. Jakab szerint ugyan jó sok idő eltelik még, mire lesz uniós költségvetés, így az agrárium ennek is kitett támogatási rendszeréről részleteket nem tudott mondani. Arra azért kitért, hogy mindenki elhúzott mellettünk, még az ukránok is.
A fórumra egyébként főként a térség polgármesterei, képviselői jöttek el, ott ültek az első sorokban a kormányhivatali és agrárkamarai hivatalnokok is. Mint utóbb megtudtuk, többségük a turisztikai fejlesztési koncepció részleteire lett volna kíváncsi, amit mézesmadzagként már elhúztak előttük. Csalódniuk kellett, a felszólaló agrárvezetők a turizmussal ugyanis nem foglalkoztak. Mondtak viszont szépeket és nagyokat az agráriumról. Például azt az újdonságnak nem igazán számító gondolatot vetették föl, hogy korszakváltás előtt áll az ágazat, aminek a lényege az volna, hogy ideje a versenyképességre gyúrni. Nagy István, az agrártárca vezetője is csak úgy tudta értelmezni a Magyar Falu Programot, ha közben a mezőgazdaság jövedelemszerző képességét javítják. Egyébként csak lyukas zsákba öntik azt a 150 milliárd forintot, amit néhány év alatt közösségi terekre, utakra, óvodákra, orvosi rendelőkre költhetnek el a legkisebb települések.
„Amikor Magyar Falu Programról beszélünk, amikor a vidéki élet minőségéről beszélünk, akkor a generációváltásról, a mezőgazdaság jövedelemszerző képességéről beszélünk. A kormányzattal egységes fellépés kell. Vannak-e utak, infrastruktúra, iskola, óvoda egy településen. Aztán jövünk mi.”
– magyarázta a miniszter, hogyan is lehetne életet lehelni a falvakba úgy, hogy az a fiatalok számára is vonzó legyen. Tehát a Magyar Falu Programban elköltött pénzből megújulhat az infrastruktúra, aztán már „csak” arról kell gondoskodni, hogy legyen miből megélni falun. A helyzet most az, hogy ugyan a mezőgazdaság mennyiségi kibocsátását sikerült az elmúlt években 150 százalékkal feltornázni, de a jövedelemtermelő képességben lemaradtunk jócskán, nagyjából az európai országok 46 százalékán teljesít a magyar agrárium. (Ennek az okát is megtalálták a kilenc éve megszakítás nélkül kormányzó erők képviselői: szerintük az előző, szocialista kormány tagjai a felelősek, mert az uniós támogatásokat felélték ahelyett, hogy a jövedelmezőséget erősítő fejlesztésekre költötték volna.) A miniszter azt is vázolta, hogy milyen út vezet a felzárkózáshoz, most a gazdák oldalán pattog a labda.
-generációváltás
-digitalizáció
-integráció
-öntözés
A digitalizációval kapcsolatosan a miniszter azt mondta, hogy a kormány megtette a magáét a hálózat kiépítésével, most a gazdákon a sor, hajlandók-e, képesek-e a korszakváltó technológiával élni. A digitalizációval nagyjából annyit nyerhetnek a gazdálkodók, mint amennyit a területalapú támogatás nyújt számukra, és ha nem szánják rá magukat, akkor az véglegesen megpecsételi a sorsukat azoknak, akik nem vágtak bele.
Az integráció sem egyszerű kérdés, az egyéni gazdálkodók már többször megégették magukat a szövetkezéssel, és most nem a klasszikus téesz időkre gondolunk, hanem a tíz évvel ezelőtti termelési és értékesítési szövetkezetekre, a tészekre. Többeknek rossz emlékeik lehetnek, róluk, főleg azokból az időkből, amikor sorra dőltek be ezek a szervezetek. A miniszter szerint azonban itt is korszakváltás kell az életben maradáshoz.
„Tudom, hogy félnek tőle, tudom, hogy idegenkednek tőle, de a gondolattal barátkozni kell. A legkisebbnek is meg kell értenie, hogy ez nem azért van, hogy a gazdagabb, még gazdagabb legyen, hanem azért, hogy a kicsinek is esélye legyen. Ez is a versenyképesség kérdése. Ha lemaradunk, akkor végleg leszakadunk.”
Az integrációt egyébként Alaptörvénybe is foglalták még 2011-ben, az elmúlt években folytak erről egyeztetések, de a kapcsolódó jogszabályokat, amelyek éppen a lényeget határoznák meg, még nem vitték a parlament elé. Az öntözéssel kapcsolatosan pedig Nagy István elmondta, hogy rövidesen feláll az öntözési hivatal, amely a Belügyminisztériummal osztozik majd a vízügyeken úgy, hogy a mederben levő vízért, az igazgatási feladatokért a belügyi tárca felel, a mezőgazdasági hasznosítás az Agrárminisztérium alá tartozik majd.
Az agrártárca és a Nemzeti Agrárgazdálkodási Kamara országjáráson van, ennek csak egyik epizódja volt a mezőhegyesi fórum, ahol Lázár János, bár az előadók között szerepelt, mégsem szólalt fel. (Orbán Viktor tavaly ősszel Lázár Jánost jelölte ki a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. által ellátott állami feladatok koordinálásáért felelős kormánybiztossá.) Úgy tudjuk, hogy Lázár lényegében az utolsó percekben sózta az előadás megtartását a Mezőhegyesi Ménesbirtok és Tangazdaság igazgatójára. (Jakab István csak annyit árult el, hogy a kormánybiztos ünnepel, megnéztük, Lázár Jánosnak február 19-én van a születésnapja.)
Egy korábbi, hasonló hódmezővásárhelyi fórumon azt azért kifejtette: számba kellene venniük a mezőgazdaságból élőknek, hogy milyen teljesítményre lennének képesek az uniós támogatások nélkül. Egy héttel ezelőtt azt is elmondta, hogy még a földügy sem csengett le, mivel az Európai Bíróság szerinte még az európai parlamenti választások előtt dönthet a magyar földforgalmi törvénnyel kapcsolatosan, és még az is elképzelhető, hogy újra kell gombolni a kabátot néhány éven belül.
Egy biztosan biztos, a bizonytalanság.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.