"Elsőre csípősen fanyar, enyhén füstös ízű. Aztán a szájpadláshoz érve az utóíz földes és kesernyés, végül a garatban akár a szálló port is érezni lehet" – így ironizált Alan Ju sanghaji séf a The Telegraph londoni lapnak 2013 januárjában, amikor Grönland nagyságú füstköd telepedett Kína keleti partvidékére. A szennyezett légkör miatt bezártak az iskolákat, korlátozták a közlekedést, és volt olyan nap, amikor Pekingben hétezernél is több gyermeket kellett kórházba szállítani a szmog okozta betegségek miatt. A térség 74 nagyobb városából legalább ötvenben a szálló por koncentrációja jócskán meghaladta az egészségügyi határértéket.

A pekingi amerikai nagykövetség szerint a kínai fővárosban a 2,5 mikronnál kisebb átmérőjű részecskék aránya az ENSZ által még biztonságosnak tartottnak több mint a negyvenszeresére emelkedett.

Szmog új alapokon

De a legijesztőbb az volt, hogy hiába álltak le a gyárak, az erőművek és az autók, a „légapokalipszis” – ahogy az angolszász sajtó nevezte a végítéletszerű füstös szürkületet – még heteken át nem szűnt meg. A 2013-as és az azóta is minden télen megjelenő kelet-kínai szmog makacsságát két friss tanulmány is az éghajlatváltozással magyarázta. Vagyis 2013 elején is teljes szélcsend uralkodott, ezért a szmog – a korábbi évtizedekben tapasztalt ventilációval ellentétben – nem mozdult el sem kelet felé, sem a magasabb légkörbe. Ráadásul a kínai tél elég száraz, a szennyeződést csapadék sem mossa ki a levegőből.

Hol a legrosszabb?

Az egyik tanulmány társszerzője, a Nandzsing Egyetem professzora, Liao Hong elmondta, hogy a 2009 és 2016 közötti pekingi légszennyezettségi adatokat elemezve arra jutottak: az évszázad második felében 50 százalékkal nagyobb eséllyel fordulhatnak elő a szmogok mozdulatlanságát előidéző időjárási körülmények. A másik vizsgálatot a Georgiai Műegyetemen végezték, melynek egyik kutatója, Juhang Wang még tovább ment. Szerinte a történelmi környezetszennyezési és éghajlatváltozási adatokat elemezve elmondható, hogy a 2013-as kelet-kínai szélcsend fő oka az volt, hogy abban az évben az Északi-sark kevésbé fagyott be, és Szibériában erősebb volt a havazás, mint általában. A kettő hatására csökkent a légköri nyomás Ázsiában, ezáltal gyengült a monszun ereje, ami pedig leállította a légmozgást Kína keleti részén. Peking számára mindez azért is aggasztó, mert a kínai főváros rendezi a 2022-es téli olimpiát.

AFP / STR

A világ legszennyezettebb országának, illetve városának nem épp kitüntető címéért régóta verseng Kína és India, illetve Peking és Újdelhi. Az indiai főváros tavaly novemberben élte át azt, mint a kínaiak 2013 januárjában. A fullasztó sűrű szmog szinte éjszakai sötétséget produkált, a látótávolság már reggel csak 200 méter volt. A 2,5 mikron alatti részecskék aránya az Egészségügyi Világszervezet (WHO) még biztonságosnak vélt szintjének a 90-szeresére rúgott, de még az indiai egészségügyi határértéket is 15-szörösen haladta meg. A szemét égetése, az Újdelhi körüli mezőgazdasági területeken a tarló felgyújtása, a dízelautók elterjedése és a száraz, légmozgások nélküli tél egyszerre játszott szerepet a kataklizmában. Kínában 1,2 millió, Indiában 600 ezer ember korai halálát okozza évente a levegő szennyezettsége, ez a hasonló okok miatt globálisan életüket vesztettek számának majd kétharmada.

A légszennyezést eddig alapvetően a légköri modellek alapján tanulmányozták, a bolygó időjárási rendszereinek a beemelése teljesen új megközelítés – vélte Noelle Selin, a Massachusettsi Műegyetem (MIT) kutatója. Szerinte az éghajlat nemcsak Kína, de az USA és Európa levegőminőségére is hatással van. Wang professzor például rámutatott, hogy a melegebb és szárazabb időjárás az USA délkeleti részén tavaly az ózonszennyezettséget emelte rekordszintre, miközben az ipari károsanyag-emisszió csökkent (a sztratoszférában lévő ózonnal ellentétben a földfelszíni O₃ káros az emberre).

Észak-Amerikához képest azonban rosszabb a levegő Európában, aminek oka a dízelautók nagyobb részaránya, valamint azok a mezőgazdasági technológiák, amelyek miatt magasabb az ammónia- és a metánkibocsátás – állapította meg a WHO tavaly. Az időjárás persze ebben is szerepet játszhat, hiszen az amerikai kontinens északi részén igen gyakoriak az észak–dél irányú viharok, amelyek gyakorlatilag kiöblítik az USA légkörét.

Korai halál

Az Európai Környezeti Ügynökség (EEA) 2016-os jelentése szerint az európai városokban és környékükön élők 85 százaléka van kitéve a káros mértékű szálló pornak. A légszennyezés – a hozzáférhető legfrissebb adatok évében – Európában közel 470 ezer ember korai halálát okozta, és ebből 430 ezren a 2,5 mikronnál kisebb szennyező részecskék miatt vesztették életüket. A légszennyezettség Bulgáriában, Lengyelországban és a Cseh Köztársaságban a legsúlyosabb, Magyarország levegője a hetedik legrosszabb az EU-n belül. Európa levegője mindazonáltal tisztult az ezredforduló óta, a 10 és 2,5 mikron közötti érték a háromnegyedével csökkent, és az ennél is kisebb átmérőjű részecskék koncentrációja is esett. Általános trend, hogy a fejlett országokban tisztul, a fejlődőkben romlik a levegő minősége. Ha a belső – azaz a lakáson belül keletkező – szennyezést is figyelembe vesszük, akkor a WHO szerint a rossz levegő miatt évente idő előtt elhalálozott 3 millió fő helyett további 4,3 millióval kell számolni. Főként Afrikában és Ázsiában ugyanis rengeteg háztartásban fűtenek és főznek beltérben nyílt tűzön fával vagy állati ürülékkel. A légszennyezettségre visszavezethető halálozási arányok tekintetében a legrosszabb helyzetben Türkmenisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Afganisztán, Egyiptom és Kína van. De a WHO minőségi kívánalmai alapján a világ népességének több mint 90 százaléka rossz levegőt szív be.

HVG

Az egészséget leginkább szennyező anyagok a 10, illetve 2,5 mikronnál (0,0025 milliméternél) kisebb átmérőjű részecskék. Különösen az utóbbiak, mert ezek be tudnak hatolni a tüdőbe és a véráramba, és akár tartósan ott is maradnak. A füst, a por, a korom, az abroncsokból származó gumi, valamint a fémek, a nitrátok, a szulfitok, a földfelszíni ózon belégzése károsítja a légzőszerveket, a májat, az idegrendszert, az agyat. Az idősek és a gyermekek különösen veszélyeztetettek. Az utóbbiaknak 10 százalékkal kisebb lehet a tüdőkapacitásuk, ha a városok szennyezettebb részein élnek.

Egyértelmű, hogy a szennyező anyagok rontják a levegőt. De a zöldenergiák és a környezettudatosság terjedése ellenére hiába csökken a környezetszennyezés – Pekingben például az utóbbi három évben a szálló por a tizedével lett kevesebb –, ha a meteorológia közbeszól. Ráadásul egy ország levegőjének minőségét a több ezer kilométerre lévő időjárási változások is befolyásolhatják. Vagyis globális feladat harcolni a levegő jobb minőségéért, és az éghajlatváltozással szembeni erőfeszítések célja nemcsak a felmelegedés korlátozása, de a jobb minőségű levegő is, amely még egy séf számára is legyen inkább íztelen és szagtalan.