Néhány nap alatt kétszer is eladták a korábban nagy horderejű információkat feltáró Figyelőt – írta a Magyar Nemzet hétfői cikkében. 2016. decemberben előbb egy üzletviteli tanácsadó cég, az Investender Kft. vette meg a lapot a MediaCity Magyarország Kft.-től, onnan rövid időn belül a K4A Kft. birtokába került, amelyet Schmidt Mária kormánybiztos családi vállalkozása működtet.

Az Investender cégpapírjaiból így kiolvasható a Figyelő üzleti titokként kezelt vételára.

Mivel a piacon jó ideje nem volt titok, hogy Schmidt szeretné megszerezni az 1957-ben alapított hetilapot, sokan nem értik, mi szükség volt az Investender Kft. közbeiktatására. A konstrukció csak rövid ideig fedte el a valódi vásárló személyét.

Van, aki arra tippel, hogy Schmidt Mária nem akarta egyből elüldözni a személyével a lap függetlenségükre kényes újságíróit, nehogy működésképtelenné váljon a szerkesztőség. A lap gazdasági szakújságírói ismerték az Investender Kft. tulajdonosát, Ducsai Ákost, aki ugyan jó kapcsolatban van Matolcsy György unokatestvérével, Szemerey Tamással, felesége pedig a Nemzeti Kereskedőház vezérigazgatója, a munkatársak mégis azt remélték, hogy szakmai befektető lesz, meghagyja a szerkesztőség autonómiáját.

Utóbb kiderült azonban, hogy az Investender csak egy stáció volt, az érkező Schmidt Mária hamar lecserélte a szerkesztőség vezetését: Lánczi Tamást, a Századvég Alapítvány vezető elemzőjét, Habony Árpád tanácsadó cégének vezetőjét nevezte ki a lap élére. Azóta sokan felmondtak a lapnál, elsőként az MKB eladását feltáró cikkeiért bíróságra citált Brückner Gergely, aki az Indexhez igazolt. Az Átlátszó úgy tudja, a váltás óta sok előfizetőt is veszített a jónevű üzleti lap.

Na de mekkora lehet a vételár? Az Investender Kft. beszámolójában

szerepel egy 240 millió forintos összeg, amely ráfordításként is feltűnik,

tehát a pénzt csak átengedte magán a cég. Az összeg érdekessége, hogy a Figyelőt ennél jóval többre taksálták korábban: Varga Miklós, a MediaCity ügyvezetője a február közepén megjelenő HVG-nek azt mondta, sokan érdeklődtek a lap iránt, volt, aki letétbe helyezte a vételárat, és minden ajánlattevő nagyobb összeget kínált, mint Schmidt. Az egyik vevőjelölt névtelenséget kérve elmondta, jóval többet ajánlottak, mint Schmidték. Az interjúban Varga sejtette, hogy a folyamatban erősen szerepet játszott a politikai nyomás, a valódi verseny elmaradt. Az eladásról szóló döntést végül nem ő, hanem a felszámolóbiztos hozta meg.