Minden férfi disznó – mintha ez lenne az albérletet kiadók többségének véleménye. Ami különösen érdekes, hogy egyébként olyan negatív tapasztalatról szinte senki nem tud beszámolni, amely alátámasztaná az albérlőivel szembeni előítéleteket. De ettől még a helyzet nem változik: úgy tűnik, a dohányzásnál és az állattartásnál is súlyosabb kizáró ok az albérletkeresésben, ha valaki férfi.

Nem könnyű persze megfizethető albérletet találni ma Magyarországon, és a keresgélés buktatói közt mindenki azt érezheti, hogy épp őt diszkriminálják leginkább. Tettünk hát egy próbát, és kiderült: tényleg a férfiaknak a legnehezebb, legalábbis az alapján, amit a hirdetésekben leírnak a lakást kiadók. A legnagyobb budapesti albérletkereső Facebook-csoportokat vettük alapul, ezek közt olyan is van, amelyben százezernél is többen keresnek és kínálnak lakásokat. A cikkünk írásakor legfrissebb, még aktuális csaknem száz hirdetésnek szinte pontosan a felében adtak meg bármiféle korlátozó kritériumot, ezeknek a többsége azonban azt kötötte ki: csak nőknek adnának ki albérletet. Sőt, az összes csoport közül, amelyet megnéztünk, mindössze egy volt, ahol nem a férfiak találkoznak a legnagyobb elutasítottsággal – ott egy kicsivel többen kötötték ki, hogy nemdohányzó albérlőt keresnek. A Facebookon kívül már kicsit jobbak a férfiak reményei, az albérletre szakosodott portálokon a dohányzás a leggyakoribb kizáró ok, aminek persze az is lehet a magyarázata, hogy sok ingatlanos nem szeretné leírni, hogy diszkriminál.

Stiller Ákos

Mert az csak a kezdet, hogy mit írnak le a hirdetésekben, még rosszabb lehet a helyzet abban, amit a lakáskiadó nem mondana ki. A semmilyen korlátozást nem említő hirdetések közül találomra felhívtunk ötöt, hogy halljuk, mi történik, ha férfihanggal találkoznak: kettővel nem volt a legkisebb probléma sem, egyről kiderült, hogy ingatlanos, akinek mindegy, ki, csak legyen, aki kiveszi a lakást, két számon pedig azt válaszolták, hogy sajnos az albérlet időközben elkelt. Nekik kettőjüknek félórával később újra csörgött a telefonjuk.

Akkor már egy nő hívta őket, és láss csodát, a lakás időközben újra szabadon megtekinthetővé vált.

Csak hal és kávé ne legyen!

Nem csak akkor lehet nehéz helyzetben valaki a lakáskeresésnél, ha férfi. A kizáró okok listáján magasan ez vezet ugyan, a második-harmadik helyen viszont szorosan egymás mellett áll a dohányzás és az állattartás. Az aktuális hirdetések böngészése közben kevés olyat találtunk, ahol a nőket zárják ki, de olyan is akadt, aki leírta, hogy párokat nem szeretne az albérletébe engedni. Vannak furcsábbak is a hirdetések között: egy főbérlő például kikötötte, hogy nem csak lány, hanem „értelmes felfogású srác” is költözhet hozzá, más valamiért úgy döntött, hogy halat nem tarthat az albérlője, egy igencsak kényes ízlésű hirdető pedig beleíratná a szerződésbe, hogy

a lakásban tilos kávézni, mert az károsítaná a konyhát.

Azt több ingatlanos is megerősítette: nem szeretik nyíltan leírni, de az ügyfeleik gyakori kérései közt van, hogy inkább nőnek adják ki az albérletet. Mielőtt meghirdetnék a lakást, sokan azt hiszik, hogy a férfiak rendetlenek, koszosak, fiatalon pedig olyanokat buliznak, hogy az jócskán pusztítja az ingatlant – csakhogy akik már kiadtak lakást, nagyjából azonos arányban panaszkodnak ezek miatt férfi és női albérlőikre. Persze kivételek is vannak: találtunk olyan hirdetőt is, aki ragaszkodott ahhoz, hogy férfi költözzön a lakásába.

Annak adom ki, akinek akarom?

Sokan gondolják azt, hogy ha kiadják a lakásukat, azt engednek be, akit akarnak, de ha egy ilyen ügyet jogi útra terelnének, akkor nem esélytelen a lerázott lakáskereső, legalábbis elvileg – magyarázta egy diszkriminációs ügyekkel sokat foglalkozó jogász. Volt már arra példa, hogy jogi útra terelték az albérletkeresés alatti kirekesztést, de az elmúlt években alig. Mint elmondta, a legtöbbször arra panaszkodnak, hogy a kisgyerekeseknek nem akarnak kiadni lakást, de a bizonyítás nagyon nehéz az ilyen esetekben. Arról viszonylag hosszú a lista, hogy mi számít védett tulajdonságnak – ezek azok az adottságok, amelyek miatt ha valaki kedvezőtlenebb elbánásban részesül, azt közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek értelmezi a jog. Ilyen például az illető neme, bőrszíne, nemzetisége, életkora, nemi identitása, vagy épp a vallása, ezeknél az eseteknél van esély perelni. A dohányzás vagy az állattartás nem ilyen, ha valaki emiatt érzi kirekesztve magát az albérletkeresésnél, akkor sok reménye nem marad. A többi esetben a probléma ott van, hogy nem elég a védett tulajdonság és annak valószínűsítése, hogy az embert hátrány érte, be kell bizonyítani azt is, hogy tényleg egy bizonyos tulajdonsága miatt diszkriminálták.

De nem kell nemek közti harcot belelátni mindebbe,

eljön ugyanis az a pont, amikor mindenkinek azonos, nagyjából nullához közeli esélye lesz lakást találni: ha gyereke van.

A szingli anyáknál rosszabbul senki nem jár az albérletpiacon, de nincs könnyű dolguk a gyerekes pároknak sem, rendszeresek a panaszok, hogy ők akkor sem kapnak albérletet, ha papírjuk van arról, hogy mindketten dolgoznak. Igaz, arról valóban sok rémtörténet kering, hogy amikor a lakók elkezdtek nem fizetni, akkor a gyerek miatt hónapokig nem lehetett őket kitenni – ettől a tudattól azonban nem lesz jobb annak, aki becsületes volna szülőként is.

.

Őrült, aki lakást bérel, ahelyett, hogy venne?

Bérelni vagy venni? Nagy dilemma, ráadásul sok a bizonytalansági tényező. Ami viszont kalkulálható, azt kiszámoltuk. A Bankmonitor összeállítása elsősorban azoknak nyújt segítséget, akik hosszabb távon gondolkodnak, de még nem döntöttek.