Tőle hangzott el a filmtörténet egyik leghíresebb és legtöbbet idézett mondata – 125 éve született Humphrey Bogart
13 perc
2024.12.25. 16:30
Őt választotta a klasszikus amerikai film legnagyobb férfi csillagának az American Film Institute. Ha van nem fényes, de borús csillag, ő volt az. A film noir legjellegzetesebb alakja: „a vesztes férfi, a kudarc glóriájával övezett keserű arc, az élet peremére szorult, hitetlen, sikertelen, sebzetten cinikus figura” (Takács Ferenc, Filmvilág, 1987/12.). Sokat ivott, sokat dohányzott, viharos magánéletet élt, és a rák nem hagyta megöregedni. A 125 évvel ezelőtti karácsony első napján született.
Vannak, akik kételkednek abban, hogy Bogart Jézus születésnapján jött világra. Több helyen 1900. január 23-át jelölik meg születésének napjaként. Egyik életrajzírója szerint a Warner Brothers azért tolta el az időpontot, hogy kiszolgálja azt a vélekedést, miszerint egy olyan gazfickó, amilyen Bogart – a szerepei szerint – nem születhetett karácsonykor. Ő azonban mindig karácsonykor ünnepelte a születésnapját, és a születési anyakönyvében is ez áll.
Anyagi szempontból jó, érzelmi szempontból rossz helyre született angol és holland felmenők sarjaként. A Bogart a flamand nyelvterületen nem ritka Bogaert családnévből származik, amely virágoskertet jelent.
Apja szívsebész volt, anyja militáns szüfrazsett, aki jó sok pénzt örökölt és jól is keresett a reklám- és divatszakmában. New York egyik jómódú részén, az Upper West Side-on laktak. A szülők folyvást veszekedtek. Legidősebb gyerekük (két lány mellett az egyetlen fiuk) céltudatos, de érzelemszegény nevelést kapott. Az anyját a keresztnevén, Maudnak kellett szólítania. Apjától a pecázás és a hajózás szenvedélyét, valamint az erős akaratú nők iránti vonzalmát örökölte.
A szülők akarata szerint a fiúnak a Yale-en kellett volna diplomáznia, de Humphrey utált tanulni. Sokat olvasott, rengeteg verset tudott kívülről, képes volt órákon át Shakespeare-t idézni és remekül sakkozott. De ami nem érdekelte, azzal nem foglalkozott. Ami kötelező volt, azt rühellte. A bentlakásos Phillips Akadémiáról, ahová családi kapcsolatokon keresztül nyomták be, kicsapták, mert ivott, dohányzott, szidta a tanárokat, inzultálta az igazgatót, több tárgyból megbukott.
Úgy nézett ki, hogy nem lesz belőle senki. 18 éves korában, mivel a tanulásból elege volt, hajózni viszont szeretett, önkéntesként belépett az első világháborúban harcoló haditengerészethez. Neki már nem jutott a hadakozásból. Csak a tűzszünet után került hajóra. A flotta hazahozatalában működött közre. Több variáció van forgalomban arról, miként szerezte a nevezetes sebhelyet az ajkára a katonai szolgálat alatt, de az is lehet, hogy ez még gyerekkori baleset nyoma.
A második világháborúban is jelentkezett a haditengerészetnél önkéntesnek, de túlkorosként elutasították, csupán a kaliforniai partoknál járőrözhetett a saját hajójával, a Santanával, amelyen hétvégéi jelentős részét töltötte.
Mire leszerelt, a családja anyagi helyzete is, apja egészségi állapota is erősen leromlott. Egyébként is csalódtak benne, ő meg lázadt, így aztán nem nagyon volt pénze, legalábbis nem annyi, hogy annyit éjszakázzon, szórakozzon és igyon, amennyit kívánt. Pénzben sakkozott, kártyázott, ez volt az egyik jövedelemforrása.
Egyik barátja apja benyomta őt egy filmvállalathoz ügyelőnek, és apróbb szerepeket is kapott. Az volt a meggyőződése, hogy nem iskolában, hanem a gyakorlatban kell tanulni, ezért soha nem járt semmilyen színészképzőbe.
Vidéki színházaknál, majd a Broadway-n kapott apró-cseprő feladatokat. Legalább 18 Broadway-produkcióban játszott 1922 és 1935 között. Elpuhult fiatalembereket, naiv romantikus lelkeket alakított jelentéktelen darabokban. Nem szerette ezeket a banális szerepeket, a vele eljátszatott „fehérgatyás Viliket” (White Pants Willie).
A Broadway-n jött össze az első két feleségével. Helen Menken színésznőtől másfél év után elvált. Ekkor szerepelt először a magyarországi sajtóban.
Akkor még nem ő volt az érdekes, hanem a felesége, aki vele ellentétben már ekkor is eléggé híres színész: „Miss Helen Menken, a híres angol-amerikai színésznő végképp elhatározta, hogy elválik az urától. Miss Helen nemcsak híres színésznő, hanem a legszebb nők közé tartozik. Két évvel ezelőtt egy Rockefeller akarta feleségül venni, de ő ezt a választ adta: — Boldog lennék, ha megoszthatnám önnel a dollárait, de hát én még mindig olyan bolond vagyok, hogy csak szerelemből megyek férjhez… Szerelemből ment férjhez. Humphrey Bogart színészhez tizennyolc hónappal ezelőtt. A házasság igazán, boldog volt. — De nem sokáig — vallotta Miss Menken —, mert csakhamar kitűnt, hogy nem valók vagyunk egymáshoz. Én lemondtam a színészetről, lemondtam a művészetről, hogy teljesen a családi tűzhelynek éljek. Még csak színházról sem akartam otthon beszélni. A férjemnek ez nem tetszett. Ő állandóan a színpaddal foglalkozott és a színpad kedvéért elhagyta a családi tűzhelyet, mindig színészek közé járt s hallani sem akart a polgári társaságokról. Ebből keletkezett a konfliktus, amely végül odavezetett, hogy Menken Helén elhatározta a válást. A férje azonnal beleegyezett: — Nem is művészembernek való a házasság — mondotta a férj, — minél előbb elválunk, annál jobb. A magunkfajta embernek a házasság súlyos bilincs.” Ehhez képest Bogart a válás után alig pár hónappal feleségül vett egy másik színésznőt, Mary Philipset, akitől csak kilenc év múlva vált el, bár az sem volt egy stabil párkapcsolat.