A franciák évente 210 milliárd eurót költenek orvosi ellátásra, gyógyszerekre. A kiadások 74 százalékát visszakapják a Sécurité Sociale-tól, vagyis a TB-től. És ebben nincsenek benne azok a hozzájárulások, amelyeket a családok az idősek, a rokkantak ellátásához kapnak. Az alacsony jövedelműeknek bőkezű lakhatási támogatás is jár, vagyis a lakbérköltség egynegyedét a családok átlagban visszakapják. A tanévkezdéshez több száz eurós tanszervásárlási utalvány jár, a családi adózási rendszer kedvezményt biztosít még az egyetemisták után is. És aztán számtalan egyéb támogatás jár még: például jelentős utazási kedvezmény a többgyerekes családoknak, vagy a városi önkormányzat tulajdonában lévő sportlétesítmények, uszoda, teniszpálya, olcsó, sőt olykor ingyenes használata – írja a Le Monde.

Franciaországot sok kritika éri, hogy a GDP 57 százaléka a közkiadásokon keresztül realizálódik. Ehhez persze elég magas adókulcsok is kellenek. Viszont ennek eredménye is van. Ugyanis például egy kétgyermekes család, ahol a két szülő egyaránt az 1400 euró körüli minimális fizetést kapja, valójában nem 2800 euróból él. Hiszen az ő egészségügyi, oktatási, lakhatási, utazási és szabadidős kiadásainak jóval több mint a negyedét támogatásokból fedezik. Ez részben a nyugati mércével relatíve alacsony bérszínvonal jele. De a másik szemszögből nézve azt is jelzi, hogy Franciaországban tényleg senkit nem hagynak az út szélén.

A statisztikai intézet vizsgálatával egy időben jelentette be a kormány, hogy a társadalom-biztosítási kassza deficitje 2017-re visszaesik a 2001-es szintre. Vagyis egyáltalán nem fenyegeti összeomlás a jóléti rendszert abban a Franciaországban, ahol az elnök, a kormány, a miniszterek népszerűsége mélyponton van. Persze a Szajna partján a válság szó is mást jelent, mint ott, ahol a valódi krízist kozmetikázott statisztikákkal, erőltetett sikerpropagandával továbbá egyéb figyelemelterelő hadműveletekkel próbálják álcázni.