Az idei OECD-jelentés az élvonalba tartozó országok oktatási mutatóiról vázol fel részletes képet – zömében 2013 és 2014-es adatok alapján.

A frissen kiadott, 2013-as és 2014-es adatokkal készült OECD-jelentés is visszaigazolta, hogy 2010 után csökkent az oktatás GDP-arányos finanszírozása: összesen 3,8 százalékát fordítottuk rá, míg az OECD átlaga 5,2 volt. Amennyiben elhagyjuk a magánforrásokat, kijelenthető, hogy az OECD vizsgált országai közül az állami ráfordítás Magyarországon a legalacsonyabb.

A vizsgált 29 országból 19 esetében a válság ellenére növelték a ráfordítást, ezzel szemben nálunk csak a közoktatás terén 0,6 százalékos volt a csökkenés 2010 után. Ha a teljes finanszírozást vizsgáljuk, akkor 13 százalékos volt a visszaesés, csak Írország élt meg súlyosabb forráskivonást. Történt mindez annak dacára, hogy eközben a magyar gazdaság képes volt 2 százalék körül GDP-növekedést produkálni. Még az akkor nagy bajban lévő spanyolok is mérsékeltebb visszavágást eszközöltek – írja az Eduline.

Az OECD-országok – számos partnerállammal összevetve – évente 10.493 dollárt költ egy tanulóra az alapfokú oktatástól az egyetemig. Magyarország az adatot szolgáltató 39 országból a 33 helyen áll, évente 5591 dollárt költöttünk a tanulóinkra 2013-ban.

A vizsgált országokban 19 százalékkal nőttek a ráfordítások, miközben 3 százalékkal kevesebb a tanuló 2013-ban, mint 2005-ben.

Az OECD országaiban átlagosan 13,1 évet tanulnak közoktatásban a tanulók, ezalatt 121.899 dollárt költenek rájuk. Magyarországon ez 57.093 dollár, amivel a nemzetközi rangsorban igencsak rosszul állunk. Nálunk esett vissza a legnagyobb mértékben az egy tanulóra jutó források mértéke, miközben csökkent a tanulói létszám.

A tanárok fizetéséről szóló OECD-jelentésből készült hírt itt találja.