Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Paks II. projekt a kormányzat által sulykolt optimista feltételezések ellenére sem térül meg még 60 év alatt sem, és miközben állami támogatás nélkül gazdaságilag nem életképes, arra nyújt leginkább lehetőséget, hogy bebetonozza az állami irányítású energiatermelők dominanciáját. Egyebek közt ezeket a megállapításokat tartalmazza egy kedden ismertetett nemzetközi tanulmány, amely demonstratívan azokkal a feltételezésekkel számolt, amellyekkel korábban a kormány által felkért Rothschild Bankház. Arról is szó van benne, hogy ha az új magyar atomerőmű megépül, nem hagy teret a nukleáris energiatermelés alternatíváinak, még ha azok olcsóbbak lennének is.
Azt a módszertant, amelyet a kormányzati kommunikáció szerint független, úgynevezett Rothschild-jelentésben használtak, csak az összehasonlíthatóság érdekében vették figyelembe a most bemutatott nemzetközi tanulmányban. Azért, hogy bizonyítani lehessen: még így sem jön ki az a számítás, amely a Paks II. beruházást megtérülőnek, Magyarország számára
"az évszázad üzletének"
tekinti. Leegyszerűsítve ezt a megállapítást mondta el a belvárosi Kossuth Klubban Jan Ondřich nemzetközi hírű energetikai közgazdász. A cseh szakember, aki a közép- és délkelet-európai stratégiai energetikai beruházásokhoz gyakorta tanácsadóként felkért Candole Partners egyik vezetője, a Greenpeace meghívására érkezett Budapestre. Azt a közgazdasági tanulmányt mutatta be, amely Paks II. piaci versenyre gyakorolt hatásairól, továbbá a magyar kormány által publikált, a Rothschild Bankház által készített tanulmányról készült.
Ondřich az előadásában kiemelte: ők a magyar atomerőmű beruházás megvalósíthatóságát gazdasági szempontból értékelték. Ehhez egy saját pénzügyi modellt építettek fel, azért, hogy az összehasonlítható legyen a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából elvégzett pénzügyi modellezéssel. A két tanulmány összehasonlíthatósága érdekében a beruházási és üzemeltetési költségeket, a finanszírozási költségeket és a tervezett erőmű gazdasági és műszaki élettartamát tekintetve ugyanazokból a feltételezésekből indultak ki, mint a Rothschild Bankház tanulmánya (ennek részleteit a keretes írásban foglaltuk össze).
A most bemutatott 44 oldalas Candole-tanulmány legfontosabb megállapítása az, hogy
nincs olyan forgatókönyv, mely szerint a Paks II. beruházás és üzemeltetése gazdaságos lenne.
Akkor sem jön ki a megtérülés, ha jó néhány számítási modellt, illetve adatot a Rothschild-jelntésben szereplő módon számolnak újra, mivel az európai energiapiacon hozzáférhető hivatalos adatok (mint amilyen a Nemzetközi Energiaügynökség legfrissebb áramár-előrejelzései, illetve a a francia számvevőszék referenciaértékei is) más eredményeket hoznak, mint amivel a kormány felkérésére készült jelentés jutott.
| A Rothschild-jelentés - és a függetlenség |
A kormány honlapjára tavaly decemberben került ki az a tanulmány, mely a Miniszterelnökség közleménye szerint nyilvánossá teszi a Paks II. beruházás független gazdasági értékelését. A mintegy 100 oldalas, amúgy tavaly szeptemberben elkészült közgazdasági számításhalmazt „a nemzetközi Rothschild Bankház" készítette, és azt hivatott bizonyítani, hogy az új magyar atomerőmű építése, melyet az Orbán-Putyin-paktum alapján 10 milliárd eurós összeghatárig orosz hitelből tervez a kormány, nemcsak megtérülő beruházás, hanem „jó üzlet Magyarországnak”. A tanulmány egyik sarkalatos tézise, hogy a piaci áramárak következő évtizedekben várható alakulását a bankház elemezése számottevő áremelkedéssel kalkulálta, olyannyira, hogy kijött az is, hogy a villamosenergia-piacon Paks II. önköltségénél magasabb ár lesz irányadó, így az új reaktorok által termelhető bevételek fedeznék a költségeket (hitel, kamat, üzemeltetés stb.) A Rothschild-jelentés függetlenségét azonban két tényező is alapjaiban kérdőjelezi meg: egyrészt a Paks II. orosz-magyar megállapodás előkészítésében a Rothschild-csoport is részt vett (és még a Hengeler Mueller német ügyvédi iroda - mindkettő a magyar kormány megbízásából), másrészt viszont a cégnél éppen tavaly nyár óta foglalkozik regionális ügyekkel (mint amilyen a Paks II. is) az az Orbán Gábor, aki előzőleg az NGM adó- és pénzügyi államtitkáraként a regnáló kormány hivatalnokaként dolgozott, és akinek ez a "független jelentés" lehetett az első munkája. |
Ondřichék arra a következtetésre jutottak, hogy Paks II. kizárólag a Rothschild-tanulmányban használt, irreálisan magas világpiaci áramárakkal számolva válhatna költséghatékonyan megvalósíthatóvá, de reálisan az mutatható ki, hogy mind az erőmű megépítéséhez, mind pedig az üzemeléséhez állami támogatásra van szükség. Így az új erőmű sem pénzügyi, sem energetikai szempontból nem jó beruházás. (Az már korábban megírtuk, hogy a Paks II-t orosz oldalról finanszírozni hivatott Vnyesekonombank adósságban fuldoklik, így kérdéses, hogy a hitelező oldaláról egyáltalán megoldható feladatnak tekinthető-e az orosz fél vállalása.)
A tanulmány konklúziójában olvasható az is, hogy bár a Rothschild-tanulmány a jövőben várható energiaárak meghatározására a hosszútávú marginális költségek (határköltségen alapuló ármegállapítás) koncepcióját használja, ez a logika csak elméletben működik, a gyakorlatban számos jelentős hibája van - és ezért nem is használják a tudományos szakirodalom keretein túl.
"Ez a módszertan azon a kulcsfontosságú feltételezésen alapul, hogy hosszútávon a piacnak olyan energia-átlagárat kell kialakítania, amely lehetővé teszi új erőművek építését: az üzemanyagköltségek, üzemeltetési és karbantartási költségek (rövidtávú marginális költségek) megtérülésén túl a beruházók számára lehetővé kell tennie a beruházási költségek megtérülését, ideértve a tőkeköltséget is. Nincs azonban olyan bizonyíték, ami ezt az elméletet a piaci liberalizáció óta az európai energiapiacokon alátámasztaná. Ez pedig annak tudható be, hogy egy erőmű megépítését követően az építési költség elveszett költségnek számít, és az üzemeltető által kínált ár csak az energiatermelés marginális költségét tartalmazza, annak érdekében, hogy legalább az energiatermelés költségei megtérüljenek" - áll a tanulmányban.
A Candole-tanulmány második részében azt vizsgálták, hogy Paks II. milyen hatással lenne a magyar energiapiaci versenyre. Nos, azon túl, hogy a regionális és európai kereskedelmet sem élénkítené, belföldön tovább erősítené a magyar állam jelenleg is jelentős erőfölényét, és bebetonozná azt a jelenlegi helyzetet, amelyben az állami irányítású energiatermelő vállalatok dominálnak. Nagy valószínűséggel Paks II. kiszorítaná a piacról az összes nem atomernergiás alternatívát is, akkor is, ha azok a Paks II-nél alacsonyabb költséggel működnek.
Miközben az új magyar nukleáris reaktorok építéséről szóló döntés szakmai megalapozottsága és körülményei még mindig homályban vannak, Paks II. ügyében jelenleg több uniós vizsgálat is folyik, az egyiket éppen az Európai Bizottság (EB) Versenypolitikai Főigazgatósága folytatja - a tiltott állami támogatás kérdéskörében. Az uniós versenyjogi biztos, Margrethe Vestager is megkapja a Candole-jeletést, miközben épp a napokban újultak meg a tárgyalások az EB főigazgatósága és a magyar kormány közt; Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter épp a minap ígérte meg (a magyar sajtón keresztül), hogy:
"Kész javaslattal jövünk a jövő héten".
"Sajnos a kormányok már bizonyították, hogy sosincs elég késő” |
hvg.hu: Kijelenthető-e, hogy a magyar kormány által igazolásul hivatkozott Rothschild-tanulmány téves következtetéseket és megállapításokat tett? Miért látják szükségesnek, hogy igazolják: e tanulmány megállapításai nem állják meg a helyüket? Jan Ondřich: Nem, azt hiszem, ez túl erős kijelentés volna. A beruházás és a működtetés során azt hiszem, a magyar kormány sajnos megelégedett azzal, hogy becslésekre támaszkodjon, és hogy azt igazán kritikus módon, pusztán névértéken számoltassa végig. Én úgy látom, hogy a módszertan, amivel dolgoztak, magyarázható, de például a teljesítmény-előrejelzésük és a piaci árakkal kapcsolatban végzett munkájuk elavult adatokon és megállapításokon nyugszik. Ezért van az is, hogy nagymértékben alulértékelik a kereskedelmi hatásokat, és összességében a megállapítások nem tükrözik hűen a magyarországi atomerőmű-építés kockázati felárait. hvg.hu: Önök egészen más eredméynekre jutottak, mint a magyar kormány által propagált „független” Rothschild. Mi következik ebből? Számítanak-e arra, hogy a tanulmányuk akár a magyar kormányra, akár a közvéleményre vagy a Brüsszelben folyó vizsgálatok kimenetelére hatással lehet? J.O.: Nem, nem hiszem, hogy a kormányukra hatást gyakorolna az elemzésünk. Megállapításaink releváns közeget a Paks II.-vel szembeni „ellenzéki” magyar közvéleményben találhatnak. Ott, azok között, akik majd képesek számon kérni a kormányon, hogy miért kellene rájuk erőltetni a legdrágább villamosenergia-termelő finanszírozását – ami sajnos nagyon is elképzelhető.  Stiller Ákos J.O.: Az építkezés el fog húzódni, és végül, akkor is, ha a projektet be sem fejezik, Magyarországnak lesz egy rettenetesen költséges tévedése, amely az idő múlásával egyre fájóbb sebet jelent majd a költségvetésen. A legrosszabb helyzet azonban ezzel együtt is az, ha ez az erőmű - évekkel az ígért indítási időpontja után – tényleg megépül. Mert különböző trükkökkel rövid időre el lehet fedni a valóságot, de néhány évvel az üzembe helyezés után mindenki számára egyértelművé válik, hogy a Paks II. által termelt áramnak már az előállítási költsége sem versenyképes. A kormány pedig bajban lesz, ha a magyar fogyasztók úgy döntenek, nem hajlandók többet fizetni a villamosenergiáért. hvg.hu: Hol van az a határidő, vagy pont, amelyn túl már (gazdasági értelemben) nincs megállás? J.O.: A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen határ nincs. Sajnos a kormányok már bizonyították, hogy sosincs elég késő, és hogy nagyon is hajlamosak a nagy infrastrukturális projektek érdekében kidobni a pénzt az ablakon. Nézze meg, mi történt a Belene (Bulgária), a Cernavoda (Románia) és a Mohi 3-4. projektekkel (Szlovákia)! Ezek a beruházások mind-mind évtizedek óta zajlanak, az építkezések hivatalosan „folyamatban vannak”, de miközben ezek talán sohasem fejeződnek be, a rájuk fordított közvetlen és közvetett költségek már csak több milliárd euróban mérhetők. |
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
