Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bőven van mit változtatni az adóhatóságon, ahol bizonyos esetekben olyan alacsonyak a fizetések, hogy lassan csak az fog ott dolgozni, akinek nincs más lehetősége. Az egyszerű dolgozók mindennapjai sok esetben értelmetlen folyamatokról szólnak, felesleges postázgatással és nyomtatással múló munkaórák, aktahegyek, lepukkant informatika, észszerűtlen tilalmak, kompenzálatlan túlórák.
Az elmúlt hónapokban a kormány mantrázza, hogy egy új, emberségesebb, hatékonyabb Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (NAV) szeretne, és már neki is látott a munkának. Bőven lesz dolga, a hivatalban dolgozóktól olyan hangok érnek el hozzánk, melyek alapján sok ponton változtatni kellene a 22 ezer embert foglalkoztató bürokratikus fellegvár működésén.
Sok dolgozónak elege is van a szervezetből, azt halljuk, az elmúlt időszakban sokan elhagyták a hivatalt. Budapesten összesen állítólag már annyian, mint egy megyei szervezet állománya.
Varga Mihálynak március 31-ig kell javaslatot tennie az adóhatóság új szervezeti struktúrájára, és például a NAV-dolgozók évek óta ígérgetett életpályamodelljére. Sok apró változás kellene ahhoz is, hogy az adózás és az adóhatóság eljárásai emberségesebbé váljanak.
Április végére az adózás rendjéről szóló új törvénytervezetnek kell elkészülnie, június végére pedig azt találná ki a kormány, hogyan egyszerűsítsék az adóügyi igazgatási eljárásokat, és hogyan csökkentsék az adminisztratív terheket. Azt is tervezik, hogy a kormányablakokhoz adóügyi ügyfélszolgálatot telepítenek.
Nem egy álommunka
Egy volt NAV-os dolgozó elmesélte nekünk, milyen volt az adóhivatalnál dolgozni. Alacsony beosztásban dolgozott, de a véleménye miatti esetleges negatív következményektől tartva arra kért minket, ne írjuk le a nevét. Több év után úgy mondott fel, hogy nem is volt más álláslehetősége. Azt mesélte, inkább a bizonytalant választotta, mert nem bírta tovább.
Amikor felvették, még lelkes volt, de végül a NAV nem bizonyult jobbnak számára, mint a gyárak, tüzépek, ahol korábban feketén foglalkoztatták.
A fizetésem már a belépés idején sem érte el az átlagfizetést, mivel be voltak fagyasztva a bérek, de reménykedtem benne, hogy nemsokára csak felenged a bértábla. Sajnos ez a mai napig nem valósult meg.
Középfokú végzettséggel kevesebb mint 100 ezer forintot keresett havonta. Közben mindezért sokat kellett túlóráznia, amit elmondása szerint nem vagy nem teljesen kompenzáltak. A túlórákért elvileg szabadnap járt volna, de a munkaidő-elvárásokat úgy alakították ki, hogy valójában nem igazán lehetett kivenni.
Ezért szerinte a nagy átalakításnál először a béreket kellene helyretenni, mert ennyi pénzért csak az fog ott dolgozni, akinek nincs más lehetősége.
Az új életpályát azóta ígérték, mióta ott vagyok, de abból sem lett semmi. Ezzel a munkával nem értem el, hogy házam legyen, családom vagy akár csak egy kis megtakarításom. Hónapról hónapra éltem, és nem tudom, ezek után mi lesz, mert nincs kilátásban semmilyen munka. Lehet, én is csatlakozom a külföldi munkavállalókhoz, de haza biztos nem jövök, ha egyszer kimentem.
A dolgozókat is kérdezték az átalakításról
Szeptember elején egy kérdőívet is kitöltettek a dolgozókkal a tervezett átszervezéssel kapcsolatban. De az lett az eredmény, hallottuk több jelenlegi vagy volt dolgozótól is, hogy minden szép és jó a NAV-nál. Ezt az adóhatóság egyik volt alkalmazottja azzal magyarázta, hogy jóllehet anonim volt a kérdőív, az elégedetlenek nem merték beírni a problémákat.
De a kérdőív nem is volt jól használható, nem volt ugyanis komolyan vehető lehetőség a problémák kifejtésére. Az egyik pontban például arra kérték a kitöltőt, hogy írja le a problémákat 5 (!) szóban. Volt persze egy kifejtős lehetőség, de ott is csak 50 szót használhattak. Az nagyjából annyi, mint ez a bekezdés.
Beszélgetőtársaink elmondása szerint voltak irreleváns, feleslegesnek tartott kérdések is, aminek megválaszolásához a legalsó szinten dolgozóknak egyébként sincs elég információjuk. Például az a kérdés, hogy a kitöltő fiskális szempontból végez-e olyan munkát, ami nem releváns a NAV számára. De volt például olyan kérdés is, hogy büszke-e a dolgozó a munkájára, mennyire elégedett a munkájával, illetve a vezetők munkájával. Ráadásul a lehetséges válasz több pontnál csak igen/nem/talán volt.
Az előkészítés nem állt meg a kérdőívnél, a NAV-on belül azt hallani, hogy készítettek és készítenek interjúkat is a dolgozókkal. Azt mesélték, hogy az egyik felsővezető még kiválasztása hivatalossá válása előtt több megyei szervezetet és a fővárosi egységeket is végiglátogatta, beszélgetett az ottani egységek felső- és középvezetőivel.
Hatalmas aktagyár az adóhivatal
A munkafolyamatokon is valószínűleg több ponton változtatni kellene. Képzeljen el négy hatalmas, majdnem két méter magas kétajtós, és további három darab egyajtós szekrényt dugig megtöltve irattal. A minket megkereső, korábban a végrehajtási részlegen dolgozó hivatalnoknak ennyi folyamatban levő ügye volt. Pedig egy ember ezen a részlegen legfeljebb 300 folyamatban levő üggyel tud megbirkózni, és ezzel állítólag a NAV vezetői is tisztában vannak – beszélgetőtársunknak ennek az ügymennyiségnek a néhányszorosával kellett volna megbirkóznia folyamatosan.
A rengeteg ügy során rengeteg papírt pocsékolnak el, szinte minden dokumentumot ki kell nyomtatni.
Nem veszik észre, hogy 2016-ot írunk, és az információ tárolását papír nélkül is meg lehet oldani. Ezernél is több folyamatban levő ügyem volt, és egy ügyhöz nem egy irat tartozik, hanem minimum 10-20.
A volt NAV-os úgy tartja, ennek java része felesleges. A számítógépből akármikor kinyomtathatnák ezeket a dokumentumokat, amikor szükség lenne rájuk, de általában nincs rájuk szükség, mert egyébként is számítógépről dolgoznak. Ennek ellenére szinte mindennek papíron is meg kell lennie, pedig a legtöbb dokumentumot senki sem látja és használja.
A felesleges nyomtatások és postázgatások kiiktatásával valószínűleg lehetne spórolni. A pénz mellett ezzel a leterheltséget is csökkenteni lehetne, mert az érdemi munkától vesz el időt, hogy az ügyintézőnek kell keresgélni több ezer ügyiratból, hogy éppen melyikbe kell valamilyen ügyiratot vagy tértivevényt bedugdosnia.
Az egyik nagy rejtély, amit nem tudott megérteni, az inkasszózás. Az inkasszókiadás egyszerű és papírmentes, elektronikus úton történik. Viszont ha vissza kell vonni, az már papíron megy: a bankkal kapcsolatban 2 példányt nyomtat a dolgozó, egy marad az ügy aktájában, egy pedig postán megy a banknak.
Nem értem, ha kiadni lehet papír és postázás nélkül, akkor ugyanezzel a módszerrel miért nem lehet visszavonni
- mesélte.
A másik hasonló bonyodalom a jelzálogjog bejegyzése. Ugyanis ez is úgy történik, hogy a dolgozó a számítógépen generál egy levelet, amit kinyomtat és elpostáz a földhivatalhoz. Vagyis egy másik szervhez sem küldheti el elektronikusan, hanem postázgat és tértivevényt vár.
De hasonló az is, amikor a NAV-nál lezárnak egy végrehajtási ügyet. Erről elektronikusan értesül az, akinek van ügyfélkapu-elérhetősége. Ha nincs, postán értesítik. Eddig rendben is volna, de még a NAV-os ügyintéző is kap egy példányt postán, amit az ügyiratba kell rakni, pedig bármikor kinyomtatható lenne.
Lepukkant az informatikai rendszer
Az informatikai rendszer is sok esetben elavult a volt NAV-os dolgozó szerint, és a rendszer használatát értelmetlennek tűnő szabályok is nehezítik. Az eszközök és a rendszer fejlesztése terén állítólag bőven lenne tennivalója az új vezetésnek. Nem ritka például a korszerűtlen utántöltő patronos nyomtató, és az sem, hogy egy nyomtatóra 20 ember jut abban a szervezetben, ahol lényegében mindent ki kell nyomtatni.
A NAV-ban a számítógépeken a mai napig használnak DOS-os operációs rendszert – mesélte a volt NAV-os. Ez az a windows előtti, mindenféle grafikától mentes környezet, amiben nincs egér, csak parancsok beirkálásával tud műveleteket végezni. Állítólag a határozatokat is ebben írják még.
Vannak persze olyan programok is, amelyekben használható az egér, és vannak például menüpontok, de ezek a programok is rosszul használhatók.
A lassú programok mellett a munkafolyamatot tovább nehezítik a szervezeti szabályok, mint például az, hogy egyszerre csak egy program futhat a dolgozó gépén.
Az osztályon, ahol a volt NAV-os dolgozott, internetelérés csak a vezetőknek jár. Az ügyintéző dolgozó nem léphet kapcsolatba e-mailen és telefonon az ügyféllel, csak postán. Ez lelassítja, az állam és az adózó számára is nehezebbé és költségesebbé teszi az ügyeket, és ezt sok adózó panaszolja is, kérik, hogy küldjék el az ügyükre vonatkozó információkat.
Hullanak a fejek
A kormány az átszervezés során megszünteti a regionális főigazgatóságokat, ezzel egyszerűsödik a rendszer, és rengeteg vezető pozíció megszűnik. A központi irányítás mérete is csökken, a vezetőké száma 154-ről 79-re változik. A korábbi hat elnökhelyettesi pozíciót négy helyettes államtitkári váltja fel, a 21 főigazgató helyett 2, a 30 főigazgató-helyettes helyett 3, a 61 igazgató helyett 37 igazgató lesz.
Ezzel az intézkedéssel úgy tűnik, egyetértenek a dolgozók. Akikkel beszéltünk, azt mondták, sokan vannak, sokat keresnek, de nincs sok érdemi dolguk.
A volt NAV-os szerint a vezetőket fiatalítani kellene, és változtatni kellene a vezetők mentalitásán is:
Mindegyik elvárja, hogy túlórázz, ne beszélj, vakon kövesd az utasításokat, de azért, hogy jobb legyen a rendszer egy-egy eleme, egyik sem tesz semmit. Fiatalosabbá és kevésbé merevvé kellene tenni a közigazgatást.
Ha a cikket érdekesnek találta, kövesse a gazdasági rovat Facebook-oldalát!
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
