„A globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében az energiapolitikában technológiasemleges megközelítésre van szükség, azaz a klímavédelmi és a versenyképességi célok elérése érdekében az atomenergiára és a megújuló energiaforrásra közösen kell támaszkodnunk. Ugyanakkor tudnunk kell reálisan, szakmai alapokon értékelni az egyes energiatermelési lehetőségeket” – mondta Hárfás Zsolt az Óbudai Egyetemen kedden tartott „Energiastratégiák 2014” című konferencián.

Paks, a vezérlő

MVM Paksi Atomerőmű Zrt. archívuma

A korábban a Reális Zöldeknél is publikáló Hárfás – aki most az Atomenergiainfo szakértőjeként szólalt fel – a hálózati rendszerirányító (Mavir) friss tanulmányára utalva azt mondta, hogy mivel a hazai erőműpark kiöregedik, illetve folyamatosan nő majd az áram iránti igény, az új atomerőmű helye nem is lehet kérdéses.

A Mavir szerint 2030-ig 7300 MW új termelői kapacitást szükséges a magyarországi villamosenergia-rendszerbe beépíteni, s Hárfás szerint ebből egyértelmű, hogy már középtávon is szükség lenne az új nukleáris erőmű 2400 MW beépített teljesítményére. Sőt, további 4900 MW új kapacitásról is gondoskodni kell a rendszer biztonságos üzemeltetése érdekében.

Hárfás Zsolt levezette azt is, hogy az új nukleáris blokkok termelési költsége a teljes, 60 éves üzemidőre számítva 17 Ft/kWh értékre jön ki. Sőt, a 21 éves hiteltörlesztést követően "elkövetkezik a beruházás 39 éves „aranyvége”, hiszen ekkor már csak – mai árakon számolva – közel 9 Ft/kWh lesz a villamosenergia-termelés összes költsége” – tette hozzá.

Ezzel azonban – ahogyan alapvetően a rendszerirányító által kiadott prognózissal is – van egy kis probléma. A levezetéssel az, hogy számos olyan kockázati tényezővel nem számolt (nem is tudott), melyek az egész matekpéldát eltorzíthatják. Ilyen például az, hogy a világon egyetlen olyan atomerőmű sem épült még, aminél az előre tervezett építési költségkereten belül tudtak volna maradni (illetve: a dél-koreai gyártó állítja, a Szaúd-Arábiának gyártott, első kulcsrakész projekt ilyen). Legutóbb épp a szomszédos Szlovákiában derült ki, hogy a Mohi erőmű – ahol nem új atomerőművet, hanem egy eredetileg tervezett, majd két évtizedre felfüggesztett bővítés újraélesztése történt két új blokk építésével – kerül mintegy harmadával többe, mint azt korábban tervezték. Ráadásul az olasz Enel éppen amiatt szállhat ki a szlovák villamos művekben meglévő 66 százalékos üzletrészéből, mert a beruházásra szorosan ráfonódtak az oroszok.

A MAVIR, mely retrográd módon, továbbra is kitart amellett, hogy az éves energiatöbblet igény 1,3 százalékos lesz az elkövetkező másfél évtizedben, egyáltalán nem számol olyan tényezőkkel, minthogy az áramfogyasztás mintegy 40 százalékát jelentő lakossági energiafelhasználás evolúciós ugrás előtt áll Magyarországon abban az értelemben, hogy az ország EU-s megfelelési kényszere 30 százalék közeli hatékonyságnövelést kíván, valamint azzal sem, hogy tömeges méretűvé válhat a legalább részben önellátásra berendezkedő lakossági termelés/fogyasztás is. (A MAVIR korábban, akkor is a kiöregedő erőművek és a folyamatosan 1-1,5 százalékkal növekvő igényekről vizionált, amikor a 2008-as gazdasági válság begyűrűzésével mintegy 15 százalékkal esett az országos összfogyasztás.)

Villamos energia termelők

AFP / Patrik Stollarz

Ami pedig az említett "aranykort" illeti: a felszólaló egyetlen más energiatermelői változót sem vett figyelembe, így a "mihez képest" szóba sem került. Márpedig az utóbbi években minden zöldenergia-termelő technológia – részben a tömeges elterjedésének köszönhetően -–nemcsak a hatékonyságát tekintve lépett előre drasztikusan, de a legtöbbjük lényegesen olcsóbbá is vált.

A napenergia-termelés beruházási szükséglete néhány év alatt a töredékére zuhant, a világ legnagyobb szélenergia-termelő kapacitását magáénak tudó Siemens pedig nem 2030-ra, hanem már 2020-ra is azt vetítette előre, hogy a szélből termelt áram – minden járulékos költséggel együtt számolva is -–versenyképes alternatívája lesz a már működő nukleáris erőműveknek. (Csak mihez tartás végett: a régióban mára lecsúszott magyar szélerőmű-termelési volumen is képes 340 ezer család teljes éves energiaszükségletének biztosítására!)

Ráadásul a zöldenergia-ágazat az olyan szűk keresztmetszetek felszámolását is megkezdte, mint amilyen például a szél-, és napenergia Achilles-sarkának tekintett energiatárolásé. Németországban már épül az első olyan akkumulátortelep, amely a jelenlegi paksi nukleáris kapacitáshoz mérhető. Azt, hogy e területen mi mennyibe kerül majd 2030-ban, éppúgy a kérdés részeként kellene tekinteni, mint ahogy a nukleáris beruhgázás megtérülése utáni termelési költségkalkulációt. Ezzel kapcsolatban ráadásul az is figyelmen kívül maradt, hogy ha minden határidő és költségkeret hibátlanul teljesülne Paks2 kapcsán, az 21 év múlva kezdene el Hárfás számításai szerint 7 Ft/kWh áron termelni, aközben a szélenergiás beruházások 10-12 év alatt megtérülnek (a lakossági igényeket kielégítő napelem-beruházások nem különben!), e rendszerek azt követően lényegében ingyen termelnek majd.