Nagy pánikot keltett a svájci bankszámlával rendelkező magyar gazdagok körében, amikor levelet kaptak bankjuktól, hogy kiadhatják a számlainformációikat a magyar hatóságoknak. A napi.hu cikke szerint ugyanis a svájci privátbankok olyan leveleket postáztak nekik, amely szerint felfedhetik a számlaadataikat a magyar adóhivatalnak. A hírre állítólag meglódult a magyar tőke áramlása a svájci bankokból.  

A jelek szerint van is mitől félniük a számlatulajdonosoknak, ugyanis Svájc egyre készségesebb, hogy lemondjon a banktitok féltve őrzött intézményéről, vagy legalább engedjen belőle. A hvg.hu úgy tudja, a svájci bankok a kiküldött levelekben arra kérik a magyar ügyfelüket, nyilatkozzon arról, hogy ő maga tájékoztatja a magyar adóhatóságot a svájci bankban keletkező jövedelmeiről. Aki nem hajlandó ilyen nyilatkozatot adni, annak a bank a szerződés felmondását helyezi kilátásba, magyarán kirúghatja az ügyfelet, vagy pedig azt a lehetőséget lengeti be, hogy nyilatkozat híján névre szóló információt adhat a magyar adóhatóságnak.

Ennek alapján a svájci bankok most olyan helyzet elé állítják ügyfeleiket, amelyben nem nagyon kínálkozik kellemes megoldás: ha nem nyilatkoznak, a bank emiatt árulja el őket a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV), ha pedig nyilatkoznak, hogy tiszták, akkor a bank később erre hivatkozva árulkodhat a magyar hatóságnak.

A kormány régóta feni a fogát

Az már régóta köztudott, hogy aki ki akar kerülni a magyar adóhatóság látóteréből, az rendszerint külföldre viszi a jövedelmét, ugyanis a külföldi hatóságok és cégek nem szolgáltatnak automatikusan információt a magyar adóhatóságnak. Az egyik legkedveltebb célország hosszú évtizedek óta Svájc volt, és nem csak a magyar pénzek számára.

A svájci nagykövetség épülete Berlinben. A svájci bankok engednek a nemzetközi nyomásnak

AFP / Odd Andersen

Az Orbán-kormány egyik vesszőparipája már az előző ciklus elejétől az volt, hogy „a külföldön lappangó számlákat” is bevonja a közteherviselésbe. A projektnek többször is nekifutott, például adóamnesztiát hirdetett (ez a gyanítható külföldön elhelyezett több ezermilliárdos vagyonhoz mérten nem volt túl népszerű), a Nemzetgazdasági Minisztérium pedig 2012-ben egy olyan egyezményen dolgozott, amitől azt remélte, akár több százmilliárd forint is befolyhat a büdzsébe a svájci bankszámlákon pihenő megtakarítások után fizetett adóból. A várt adóbevétel már akkor is túlzónak tűnt a szakértőknek, azt viszont nem tagadták, hogy Svájcban nem kevés, mintegy ezermilliárd forintnyi magyar vagyon parkolhat.

Nagy a nyomás Svájcon

A svájci bankok most valószínűleg azért küldenek leveleket az ügyfeleknek, mert magukat akarják védeni. Nagy a nemzetközi nyomás Svájcon, és egyre nagyobb az esélye, hogy a következő időszakban jelentősen oldódik a svájci banktitok, és a svájci bankok jóval több adatot fognak kiadni az ügyfeleikről, mint eddig – mondta a hvg.hu-nak Békés Balázs, az adótanácsadással foglalkozó Ryan magyarországi irodájának vezetője.   

Az adóelkerülést az Európai Unió területén az EU Megtakarítási irányelve próbálja kiszűrni. A nemzetközi jogszabály 2005 júliusától lépett hatályba, és a lényege az, hogy ha valakinek egy másik uniós tagállamban kamatjövedelme keletkezik, akkor legalább évente automatikusan értesítik erről annak a tagállamnak az adóhatóságát, ahová a pénz tulajdonosa tartozik. Mivel Svájc nem uniós tagállam, viszont egy nagyon fontos pénzügyi központ, ahová nagyon sok adóelkerülésben érintett jövedelem érkezik, az EU már korábban rábírta Svájcot arra, hogy csatlakozzon a megtakarítási irányelvhez. A Megtakarítási irányelv azonban érzékenyen érinti a banktitkot, amit Svájc mindig foggal-körömmel védett, ezért kialkudta, hogy ne kelljen automatikusan információt szolgáltatnia más államok hatóságainak a nála parkoltatott pénzek tulajdonosairól.

Erre az a kiskapu kínálkozott, amit akkor Ausztria, Belgium és Luxemburg esetében is alkalmaztak, és arról szól, hogy nem kell kiszolgáltatni az ügyfelek adatait, de cserébe Svájc 35 százalékos forrásadót vet ki a külföldi pénzek kamatára, és a pénzt átutalja az illetékes országnak. Jelenleg ez az EU-s megállapodás van érvényben Svájccal, de Békés Balázs szerint az elmúlt időszakban nagy nyomás nehezedett az országra, hogy kapcsolódjon be az automatikus információszolgáltatásba. Ezt az információszolgáltatást eddig a svájci banktitok felülírta, de az uniós tagállamok és például az Egyesült Államok azt próbálja elérni, hogy Svájcba se lehessen pénzeket vinni adóelkerülési céllal.

A NAV-nak lesz egy külön bejárata is

Van okuk félni a magyar pénzkimenekítőknek attól is, hogy Magyarország tavaly egy kétoldalú megállapodást is kötött Svájccal. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló államok közötti egyezmények szintén részben az adóelkerülés kivédésére szolgálnak, és az egyik lényeges elemük általában az, hogy az államok egymás között megállapodnak, hogy kérésre információt adnak egymásnak az adóelkerülőkről.  

Svájc ma már olyan kettős adóztatásról szóló megállapodásokat köt, amelyek alapján a banktitkokat is kell majd adnia más államok hatóságainak (a korábbi, most hatályos svájci-magyar megállapodásban a banktitok kivételt jelent). Ilyen a Magyarországgal 2013 szeptemberében megkötött új megállapodás is, amit a magyar parlament már 2013 őszén elfogadott, a svájci viszont még nem. A megállapodás az azt követő év elejétől lép hatályba, amikor a svájci parlament is elfogadja. A jogszabály már a testület előtt van, várhatóan még idén megszavazzák, és jövő év elejétől már él az egyezmény.

Az uniós Megtakarítási irányelv és a kettős adóztatásról szóló egyezmény között az egyik lényeges különbség az, hogy utóbbi nem tesz lehetővé automatikus adatszolgáltatást. Emellett a megállapodás alapján a NAV nem végezhet úgynevezett adathalászatot sem, ami azt jelentené, hogy minden magyar illetőségű svájci ügyfél számlaadatait megkapja, és kedvére kutakodhat az adatokban.

A megállapodás ugyanakkor még ezzel a korláttal is elég tág teret hagy a magyar hatóságoknak: nem csak egy személlyel, hanem akár többel kapcsolatban is kérhet olyan adatot, amit előreláthatóan fontosnak ítél, és Svájc akkor sem háríthatja el az információ megszerzését, ha úgy ítéli meg, hogy Magyarországnak a saját adóügyi céljaira nincs is szüksége rá.