A kínai óránkénti minimálbér utolérte a magyart. Pogátsa Zoltán közgazdász egy első látásra igen meglepőnek tűnő összehasonlítást tett pár napja egy blogbejegyzésben.

A közgazdász írása szerint a legfrissebb adatok azt mutatják, a kínai minimálbér 2014-ben már óránként 1 és 2 euró között található. Ez, a bejegyzés szerint, megfelel a 2 eurós visegrádi és egyben a magyar minimálbérnek. Ráadásul a Kínai Foglalkoztatáspolitikai Terv szerint a minimálbért minden régióban két évente legalább egyszer emelni kell. A 2011–15-ös ötéves terv átlagosan 13 százalékos emelést irányoz elő Pogátsa szerint.

A kép így igencsak riasztónak hathat. Tényleg már a magyar szinten vannak a kínai bérek?

A közmunkásbérek a kínai minimumszintet verdesik

A kínai minimálbéres skála teteje – bruttó 2 euró/óra – körülbelül a visegrádi országok minimálbérszintjének felel meg, a legalacsonyabb kínai minimálbérek pedig a magyar közmunkásbérrel egyenlőek – fejtette ki Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem docense a hvg.hu megkeresésére. Ezen adat alapján a közgazdász szerint a lényeg az, hogy a legtöbben eddig úgy hittük, óriásiak a különbségek a magyar és a kínai bérek között, illetve, hogy azért visznek el tőlünk potenciálisan gyártást a cégek, mert az ázsiai államban hatalmas olcsóság van. Ez azonban, úgy fest, nem teljesen így van, a kínaiak Pogátsa szerint brutálisan gyorsan zárkóznak fel a fejlettebb országokhoz e tekintetben is. Kínát azonban nem lehet egészben nézni, hatalmas különbségek vannak az ország egyes területei között, és ez a béreken is meglátszik. Nekünk a sokszor országnyi méretű fejlett kínai régiók a versenytársaink Pogátsa szerint.

A minimálbér Kínában – régióktól függően – igencsak szóródik. A jobb szélen az óránkénti, középen a havi bruttó minimálbér összege látható jüanban (1 jüan körülbelül 36 forint)

China Briefing

A Nyugat-magyarországi Egyetem docense szerint a cégek a béremelkedés ellenére nem kezdtek el tömegével visszatelepedni nyugatra, ennek oka pedig a kínai termelékenységben keresendő. A bérek Kínában úgy mentek felfelé, hogy ezzel párhuzamosan a termelékenység is nőtt. (Technológiai fejlesztésekkel, modernebb gépsorokkal több terméket tud előállítani ugyanannyi munkás, így a magasabb bérköltséget ellensúlyozza a több termékért kapható bevétel.) Mi azonban a kétezres évek eleje óta egy helyben ragadtunk döntően azért, mivel nálunk alig nőtt a termelékenység. Ennek megfelelően béreket sem lehetett emelni radikálisan Magyarországon a közgazdász szerint. Kínában mindeközben hatalmas technológiai fejlődés megy végbe, például tavaly év végén már járművet küldtek a Holdra.

Még nincs a magyar szinten, de közelít

A "kínai vs. magyar minimálbér"-relációban a nettó bérszínvonal bekalibrálása is fontos, mégiscsak ez az az összeg, amit a hó végén hazavisznek a munkavállalók. Bizonyos gazdag kínai tartományokban az óránkénti nettó minimálbér szintje már meghaladja a magyarországi szintet: Kína egyes, gazdagabb tartományaiban 520, Magyarországon 412 forint az óránkénti nettó minimálbér.

Havi lebontásban azért még nincsenek előttünk a kínaiak (az eltérés okairól később lesz szó). Ma Magyarországon havonta 66 ezer forint a nettó minimálbér (családi adókedvezmény nélkül), Kínában a legmagasabb bruttó minimálbér 1820 jüan, ez 65 ezer forintot jelent. Ha levonjuk a személyi jövedelemadót, illetve a szociális hozzájárulásokat is, akkor 55 ezer forintos nettó havi bért kapunk.

Ez a bérszint most még ugyan kicsivel elmarad a magyar, havi nettó minimálbértől, ám a blogbejegyzésben is említettek szerint rendkívüli mértékben emelik Kínában a minimumbéreket 2015-ig. Ez pedig szinte biztosan azt eredményezi, hogy két év múlva egyes tehetősebb kínai régiókban már nem csak az óránkénti nettó minimálbér fogja verni a magyart, hanem egy kínai munkás több pénzt fog hazavinni a hónapban, mint egy magyar.

Nem tejfel egy kínai élete sem

A számokból kirajzolódó képet illetően fenntartásait hangoztatja Hárs Ágnes, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezető kutatója. Hárs szerint elképzelhető, hogy az óránkénti minimálbér a gazdagabb kínai régiókban elérheti az egy órára számított magyar minimálbért, ám ezek nem teljes munkaidőre vonatkoznak, a havi összeg ezért nem éri el a magyar szintet. Ez pedig úgy lehetséges a Kopint-Tárki vezető kutatója szerint, hogy a kínai minimálbér havi szinten hasonlítható a hazaihoz (s nem biztos, hogy annyi órát jelent, mint a magyar). Ha Kínában a blogposztban említett táblázatban meghatározott minimálbérek a mérvadóak, akkor a havi béreket fontos figyelembe venni, az órabér sokkal rövidebb (rész)munkaidőre érvényes – tette hozzá Hárs.

További probléma még a kutató szerint, hogy nem lehet tudni, hogy a minimálbért keresők mekkora részét fedik le a kínai munkaerőnek. Gond még az is, folytatta a hvg.hu által megkérdezett Hárs, hogy az összehasonlítással az az üzenet jön át, hogy a magyar bérek annyira el vannak maradva, hogy már a kínaiakkal vagyunk egy szinten. Ezzel szemben Hárs szerint nem nagyon szerencsés a magyarországi lefelé tolt – közmunkás – minimálbért összevetni a legfejlettebb kínai régiókban a legmagasabb bérrel.

Egy 2011-es tanulmányból az látszik, hogy rohamosan növekszik az átlagbér Kínában, és bár még mindig csak 17 százalékát teszi ki az amerikai átlagbérnek, a dinamika szembeötlő

The Boston Consulting Group

Hárs mindemellett hozzátette, hogy szerinte természetes egy ország fejlődésében az, hogy a nagyon alacsony bérekkel megszerzett versenyképességet elveszíti. Így logikus, hogy a termelői kapacitások a szegényebb, alacsonyabb bérigényű országok irányába mennek, ám a fejlődési szintet ugrani kívánó országnak – ilyen most Kína – is gondot jelent, hogy a minimálbér bevezetésével és folyamatos emelésével milyen mértékben építheti termelését továbbra is olyan olcsó bérekre, mint eddig. Magyarországon azonban a bérverseny irányába tettek lépések Hárs szerint egyáltalán nem mutatnak jó irányba, mivel "annyira nem tud elszegényedni egy ország, hogy felvegye Ázsiával a versenyt". A gazdaságilag felfelé ívelő ázsiai államokkal sem érdemes felvenni a bérversenyt, az nem járható út a Kopint-Tárki vezető kutatója szerint, hogy Magyarország lesz Európa Kínája: nem a kínai munkabérekkel kellene versenyezünk, hanem a fejlesztésekkel, innovációval.

Nem keres 1,4 milliárd kínai 1820 jüant havonta

Lényegesen árnyaltabb a kép, 1,4 milliárd ember nem keres ilyen szinten Kínában – fejtette ki Matura Tamás, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) tudományos munkatársa. Szerinte azonban mégis fontos kiemelni a bérnövekedés dinamikáját: tíz évvel ezelőtt a kínai minimálbér körülbelül harmada volt a magyarnak, most pedig nagyon közel van a kettő egymáshoz.

Kínában alacsonyabbak a mindennapos megélhetési költségek, de azokban a régiókban, ahol magasabb a minimálbér, ott a megélhetés is drágább. Pekingben például annyira elszaladtak az árak, hogy egy ott élő átlag kínainak legalább 27 évet kellene egy lakásért dolgoznia, ez a mutató még Magyarországon is jobb – tette hozzá Matura.

Kell-e nekünk olyan gyár, ami drágának találja Kínát?

A kínai rapid bértömeg-növekedés azt eredményezi, hogy bizonyos termelő szektorok – például az autóipari, háztartási elektronikai területen egyre csökken a kínai gyártási árszint előnye, 2015-re már csak 10-15 százalék lehet a Boston Consulting Group 2011-es tanulmánya szerint – elhagyják a világ legnépesebb országát. Az MKI tudományos munkatársa szerint ez a folyamat ráadásul az utóbbi időben felgyorsul, egyes cégeknek már inkább megéri azon piacokhoz közelebb megépíteni gyárukat, ahová szállítani fogják termékeiket (vagy még olcsóbb országokba viszik a termelést). Így a nyugati piacokra is egyre több termelés települ vissza.

Kínai munkások: lassan már a magyar bérszinten?

AFP / Mark Ralston

Magyar szempontból azonban hosszú távon hibás lehet egy olyan elképzelés Matura szerint, mely szerint Kínából el lehet úgy csábítani cégeket, hogy alacsonyabb béreket kínálunk. Kína jelenlegi befektetési környezete már olyan, hogy nem kívánnak például környezetszennyező technológiákat tovább befogadni. Kína ezzel szeretne szintet ugrani, a magasan hozzáadott értékű termékek, szolgáltatások irányába mozdulnak – az egyetemi professzorokat például egyre jobban megfizetik –, ebből pedig mi rövid távon profitálhatunk is. Új munkahelyek jöhetnek létre (például gumigyár), ám a fő kérdés az Matura szerint, hogy szeretnénk-e egy olyan irányba fejlődni, amelytől Kína elfordul. A többletbefektetésből származó pluszforrásokat az oktatásra, kutatás-fejlesztésre kellene költeni, így hazánk is újabb lépcsőfokot tudna lépni a termelési láncban – tette hozzá a kutató. Matura azonban azt is kiemelte, hogy az utóbbi 30 évben ritkán láttunk olyat Magyarországon, hogy e két területre öntötték volna a pénzeket.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalára, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Ha a cikkre az ismerősei figyelmét is felhívná, akkor a "Megosztom"-ra is kattintson! A közösségi oldalon plusz tartalmakat is talál.