hvg.hu: Az Európai Bizottság Magyarországra vonatkozó országjelentéséből különböző részeket emel ki kormány és ellenzék. Mire kell leginkább figyelnünk?

D. Zs.: Ha megnézzük az Európai Bizottság (EB) őszi előrejelzését, akkor az látszik, hogy idén és jövőre jelentős javulást várnak a költségvetés hiányának tekintetében. Ami azonban ennél fontosabb, hogy a strukturális egyenleg is javul 2011-ről 2012-re több mint két százalékot, 2012-ről 2013-ra pedig fél százalékot. Márpedig valójában a strukturális egyenleg számít, hiszen ez kiküszöböli a gazdasági ciklus hatását és az egyedi tényezőket.

Az EB ugyanakkor a kockázatokról is szól: adóhatékonyság növelése, gyógyszerkassza, tömegközlekedés és oktatás azok a területek, ahol kockázatokat látnak. De még így is 2,9 százalékos, azaz a mágikus három százalék alatti hiányt jeleznek elő, nem pedig mondjuk 3,1 százalékot. Ami sokkal inkább kérdésekre ad okot, az a 2014-re várt nagy eltérés, mivel 2013-ról 2014-re az EB egy nagymértékű romlást vár mind a tényleges hiányban, mind a strukturális egyenlegben.

hvg.hu: Ez azt jelenti, hogy a Magyarországgal szembeni túlzottdeficit-eljárás érvényben marad?

D. Zs.: Valószínűleg maradunk a sarokban, mivel a Bizottság előrejelzése szerint 2014-re nem teljesítjük a feltételeket. Mire azonban ez a döntés megszületik, addigra eltelik több hónap, bejönnek újabb gazdasági adatok. Ekkor már jobban meg lehet majd ítélni 2013-at és 2014-et. Ha az EB prognózisa a jövőben is romlást fog feltételezni 2013-hoz képest, akkor  a kormány – ahogy a múltban is tette – minden bizonnyal ki fog találni olyan lépéseket, amelyekkel ezt a romlást meg lehet állítani.

hvg.hu: Számolhatunk még azzal, hogy ha a jövő tavaszig beérkező adatok szerint sem áll a magyar deficitpálya csökkenő irányba, akkor újra uniós forrásmegvonásra tesz javaslatot a Bizottság?

D. Zs.: Megvallom, minimális esélyét látom annak, hogy megvonnák Magyarországtól a strukturális alapokat. Épp azért van a kormány, hogy cselekedjen, ha cselekedni kell. Ez a dolga.

hvg.hu: 2014 miatt nem kell izgulnunk?

D. Zs.: Két forgatókönyv létezik. Az egyik, hogy lesz megállapodás az IMF-fel, a másik pedig az, hogy nem. Ha az előbbi jön be, akkor abban a megállapodásban részletesen rögzítik a több évre vonatkozó makropályát, amihez az EB és a Valutaalap is hozzájárulását adja. Nyilván csak olyan programra adják az áldásukat, amely Magyarországot kivezeti a válságból. Ha elkezdődnek a tárgyalások, akkor szépen ki lesz munkálva egy több évre szóló makrogazdasági terv strukturális reformokra, költségvetésre, adózásra vonatkozóan. Kizártnak tartom, hogy az EB uniós forrásokat von meg tőlünk, amikor egy nappal korábban a magyar programra rábólintott.

hvg.hu: Úgy néz ki, hogy a megállapodás esélye most egyre kisebb.

D. Zs.: Ez igaz, de Varga Mihály nemrég azért azt nyilatkozta, változatlanul törekszenek arra, hogy még idén megkezdődjenek a tárgyalások.

hvg.hu: Tavaly is ezt hallottuk.

D. Zs.: Hivatalosan a célt a kormány nem adta fel. De nézzük a másik opciót, hogy nem lesz megállapodás. Úgy gondolom, a kormány most nem fog 2014-re újabb intézkedéseket bejelenteni. Csak hónapok múlva látszik majd, hogy kinek lesz igaza a növekedést illetően. Nem gondolom, hogy ez egy stresszes helyzet, most nem kell kapkodni.

hvg.hu: Nyilván a telekomadóról szóló Európai Bírósági döntés is nagyban boríthatja a terveket.

D. Zs.: Ezt is hamarosan megtudjuk. Ennek a pénznek a visszafizetése nyilvánvalóan súlyos költségvetési érvágás lenne. Mivel az EB-ben felkészült jogászok vannak, akik általában olyan ügyeket visznek a Bíróságra, amelyek esetében nagyon meg vannak győződve az igazukról, nagy az esély, hogy a végén fizetnünk kell. Ha ez megtörténik, akkor biztos szükség lesz újabb intézkedésekre.

hvg.hu: Az euróválsággal kapcsolatban mindenki az euróba és az európai intézményrendszerbe vetett bizalom hiányáról beszél. Milyen intézkedésekkel lehetne az elillant bizalmat újra megszerezni?

D. Zs.: Varázspálca nincsen. Pedig az segítene, ha a gazdasági növekedés valamilyen csoda folytán beindulna. Az egész helyzet központi eleme, hogy borzasztó rosszak a gazdasági növekedési kilátások, különösen Dél-Európában. Ha Görögországban holnap beindulna a növekedés, akkor senki sem beszélne arról, hogy mikor megy csődbe az állam.

hvg.hu: Mik lennének azok a lépések, melyekkel be lehetne indítani a növekedést?

D. Zs.: Érdemes két részre bontani a kérdést. Egyrészt szükség van azonnali intézkedésekre a növekedés beindításához. Hosszabb távon pedig meg kell teremteni azokat az intézményi változásokat, melyek az egész euróövezetet stabilabbá teszik és a jövőbeli válságok lehetőségét minimalizálják. Ami a rövid távú intézkedéseket illeti, fontos, hogy a még fel nem használt, de a jelenlegi hétéves költségvetési ciklusban még bent lévő pénzeket gyorsan elköltsék. Görögországnak például még 15 milliárd euró áll rendelkezésre, ami az ország GDP-jének körülbelül 8 százaléka. Hatékonyabb brüsszeli adminisztrációval ezt el lehetne költeni görög termékekre és szolgáltatásokra, ami nagy segítség lenne a görög gazdaság talpra állásához. A gyorsítás ugyanakkor egyelőre nagyon lassan történik.

hvg.hu: Milyen döntések vannak még terítéken?

D. Zs.: Szó van arról, hogy az Európai Befektetési Bankot (EIB) 10 milliárd euróval feltőkésítik, ami 60 milliárd euróval több befektetést ösztönözne. Ehhez ugyan még magánforrások is társulnak, de az összeg így is kevés az EU gazdaságának egészét tekintve.

hvg.hu: Mi hozhatna növekedést?

D. Zs.: Két dolog. Egyrészt, ha a jobb költségvetési helyzetben lévő országok, mint például Németország, lazítanak a költségvetési politikájukon, és élénkítik a gazdaságot. Ez közvetlenül a saját gazdaságukat segítené, de áttételesen a többi országnak is jól jönne. A másik, hogyha az Európai Központi Bank (EKB) is tovább lazítana. A központi banki kamat 0,75 százalék, ami nem magas, de lehetne tovább csökkenteni. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed is 0,25 százalék alá vitte az irányadó kamatot. Ez önmagában nem túl sok, de jelzés értékkel bírna. Az EKB emellett mennyiségi élénkítésbe is kezdhetne. Vásárolhatna "saját" európai eszközöket, amivel növelné a pénzmennyiséget. Ennek vannak korlátai,de a fő veszély most nem az infláció. A közös európai fizetőeszköz még mindig elég erős a dollárhoz képest. Ezek olyan tényezők, amelyek rövid távon segíthetnek a növekedés beindításában. De természetesen a legtöbbet az jelentené, ha sikerülne az euróválságot jobban kezelni. Ez javítaná igazán a bizalmat, ami a magánberuházások és a fogyasztás növekedéséhez vezetne.

hvg.hu: És az intézményi reformok?

D. Zs.: Az intézményi reformot illetően rengeteg mindenre lehet gondolni, amit a piacok pozitívan értékelnének. Ugyanakkor reális keretek közé kell szorítani az opciókat, mivel szigorúak a politikai korlátok. A bankunió-projekt jelenleg halad előre. Az erről szóló vita is mutatja, hogy az európai döntéshozók rendkívül elkötelezettek az euró megmentése mellett, és ha nincs más lehetőség, akkor képesek arra, hogy értelmes döntéseket is hozzanak. A bankunió egy egységes bankfelügyeleti rendszert jelent, mely később kiegészülne bankválság-kezelési eszközökkel és a betétbiztosítás egységesítésével. Ezzel lényegében az országok lemondanak arról, hogy saját bankjaikat ők maguk felügyeljék. Ehelyett egy központ fog dönteni arról, hogy mondjuk bezárjanak-e egy spanyol régiós bankot. Ez a nemzeti szuverenitásnak nagyon jelentős feladása. Az, hogy erre a lépésre az euróövezet vezetői rászánták magukat, mutatja az elkötelezettséget a megoldás megtalálásában.

hvg.hu: Vannak olyan lépések, melyek még nem valósultak meg, de már napirenden vannak?

D. Zs.: Szükség lenne külön euróövezeti költségvetésre is, amit Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke is így lát. Ez fedezhetné a bankunió költségeit, emellett pedig magában foglalhatna egy olyan pénzügyi stabilizációs eszközt, ami az euróövezeti országokban szükséges strukturális reformok végrehajtásában nyújthatna pénzügyi segítséget. Erre részben azért van szükség, mert egy sor olyan új intézkedés született Európában az utóbbi időben, amelyek a költségvetési kiadási korlátokat szigorítják, ugyanakkor élénkítésre szükség lenne. Növekedésnek indult a munkanélküliség és több országban is recesszió köszöntött be.

Bruegel

Pont az a segítség hiányzik az EU-ban, amit az egyes tagállamok a központi kormányzattól megkapnak az Egyesült Államokban. Például hogy a munkanélküli segélyeket döntő részben nem az adott tagállam fizeti, vagy gazdaságélénkítő beruházásokat valósítanak meg a központi büdzséből. Egy ilyen euróövezeti költségvetés mellett, ami a gazdasági ciklusok kisimításán segíthetne, végtelen számú érv szól. Ezért nagy öröm számomra, hogy Van Rompuy nyilatkozataiban ez megjelent, így elképzelhető, hogy lesz a történetnek folytatása.

hvg.hu: Ennek nyilván a hétéves uniós költségvetésnél nagyobbnak kellene lennie, mely a 27-ek GDP-jének egy százalékára rúg mindössze.

D. Zs.: Persze, lehetne nagyobb arányú. A GDP 2-3 százalékát elérő költségvetés már jó megoldás lenne, bár Van Rompuy jelenleg ennél jóval kisebb összegről beszél.

hvg.hu: Mennyire válhat ezen a vonalon ketté Európa? Vannak olyan országok, köztük Magyarország, melyeknek a mélyebb integráció egyes elemei nem vállalhatóak. Mindenképpen szeretnék a saját szájuk íze szerint alakítani a helyzetet.

D. Zs.: Én nem hiszem, hogy minden ellen tiltakoznának azok, akik még nem tagjai az eruróövezetnek. Több különböző csoport lesz. A bankunióhoz több, euróövezeten kívüli ország is csatlakozni fog, ez már most látszik. Az euróövezeti költségvetés minden bizonnyal csak az euróországokra fog korlátozódni, ami értelemszerű, hiszen az övezeten kívüli országoknak van saját devizájuk, és sokkal nagyobb a gazdaságpolitikai szabadságuk is. A kérdés lényegére visszatérve: az jól látható, hogy az euróövezeten belül egy sokkal nagyobb fokú integráció kezdődött. Szinte minden új intézkedés erősebben vonatkozik az övezetre, mint a kívülálló tagokra. Ebben én rosszat nem látok. Mivel a válság bebizonyította, hogy az euró hihetetlenül sérülékeny, egyértelmű, hogy robosztusabb intézményrendszerre van szükség.

hvg.hu: Ez hátrány a kívülállóknak?

D. Zs.: Egyfelől a stabilabb és jobb növekedési kilátásokkal rendelkező euróövezet a kívülállóknak is érdeke, hiszen az exportjuk jelentős része oda irányul és számos pénzügyi szállal is kötődnek a zónához. Másfelől valóban fontos kérdés, hogy az euróövezet új intézményei nem érintik-e hátrányosan a kimaradókat. A bankunióval kapcsolatban ilyen félelmek egyértelműen vannak, például Csehországban és Magyarországon is, ahol a bankrendszerek 70 százalékát nyugat-európai bankok birtokolják.

Nyilvánvaló, hogy azok az intézkedések, melyek a nyugati bankokat érintik, közvetett módon hatással vannak ezen országok bankrendszereire is. Úgy kell kialakítani a rendszert, hogy ezek a kelet-európai országok csatlakozni tudjanak a bankunióhoz. Bizonyos szabályokat tisztázni kell, mivel az EKB működésébe csak az euróövezeti tagállamok szólhatnak bele, és ez lenne a helyzet a mellette dolgozó európai bankfelügyelet esetében is. Nekem nincs kétségem afelől, hogy óriási viták lesznek, de afelől sincs, hogy lesz megállapodás. Kényszerhelyzet van.

hvg.hu: A következő hétéves költségvetési ciklust jelentősen meg akarják vágni a nettó befizető országok. Elképzelhető, hogy Magyarországnál marad a belengetett nagyarányú uniós forráselvonás?

D. Zs.: Én ebben is pragmatikus vagyok. Az egy kezdeti pozíció volt, ami folyamatosan alakul. Mindenki a saját érdekében lobbizik. A befizetők azért lobbiznak, hogy ne kelljen többet befizetni, azok, akik viszont jelentősen részesednek a forrásokból, pedig értelemszerűen abban érdekeltek, hogy ez az összeg ne csökkenjen. Szerintem nem lesz annyira kedvezőtlen ez a szám, mint ahogy most látszik. Kemény tárgyalássorozat, nagy csata várható.