Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Akár még jól is elsülhetne a kormány azon terve, mely a mindenkori minimálbérnek megfelelő lakhatási támogatást biztosítana másfél évig azon álláskeresőknek, akik vállalják, hogy állandó lakóhelyüktől legalább 100 kilométerre vállalnak munkát. A tervezet irányvonala jó, de inkább a gyermektelen fiatalokat preferálja, és a kisvállalkozások helyett a nagyobb cégek használhatják ki a lehetőséget.
Kedden jelent meg a kormány honlapján az a rendelettervezet, ami arra enged következtetni, hogy az állam komolyabb mértékben beszállna a nagyobb távolságról munkába járók költségeinek finanszírozásába. A tervezet szerint a kormány maximum a mindenkori minimálbér összegéig - jelenleg 93 ezer forintig - biztosítana lakhatási támogatást azon álláskeresőknek, akik állandó lakhelyüktől legalább 100 kilométerre vállalnának munkát. A lehetőséget azok használhatnák ki, akiket már legalább 3 hónapja álláskeresőként tartanak nyilván, utolsó munkahelyük nem a munkavégzés helye szerinti adott településen, továbbá nem annál a foglalkoztatónál volt, amellyel munkaviszonyt létesítettek. Emellett még az is kell, hogy a leendő havi nettó jövedelmük ne haladja meg a minimálbér 200 százalékát.
Ezzel a lépéssel, ha csak 10 ezer emberrel és a másfél éves időtartammal számolunk, akkor több mint 11 milliárd forintos költségvetési kiadás jönne össze. Ennek egy része ugyanakkor a nemzetgazdaságban és a költségvetésben csapódna le, elköltött albérleti díjak és adók, járulékok formájában. A kormány tervezete segíthet a hazai munkaerőpiac rendkívül rossz helyzetén, megmozgathatja annak a több mint 470 ezer munkanélkülinek egy részét, akik jogosultak lennének a támogatásra (50 ezren álláskeresési járulékot kapnak, ők nem számítanak bele ebbe a körbe, mivel három hónapnál kevesebb ideje munkanélküliek). A foglalkoztatáspolitikai eszköz minden bizonnyal a kisvállalkozásokat és a hosszabb ideje munka nélkül lévőket preferálná, de korántsem biztos, hogy a valóságban is őket érné el.
Vissza lehetne hozni a munkásszállásokat
"Ez mindenképpen a foglalkoztatást elősegítő elképzelés" – fejtette ki Artner Annamária, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudomány Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa, munkaerő-piaci szakértő. Szerinte ugyanakkor komoly nehézségeket okozhat majd az ügyintézés, mivel az érintett munkavállalónak érvényes munkaszerződéssel kell igazolnia a támogatás létrejöttét. Vagyis azért el kell mennie a legalább 100 km-re található munkahelyre, hazamenni, és beadni a támogatási kérelmet – fejtette ki Artner. Fontos kérdés, hogy a hosszabb ideje munka nélkül lévők el tudnak-e igazodni ebben a rendszerben, és hogy a leendő munkáltató érdekelt lesz-e abban, hogy ennek a lebonyolításához segítséget nyújtson.
Alapvetően ugyanakkor az lenne a legjobb, ha az állam nem privát albérleteket finanszírozna, hanem valamilyen szinten visszatérnének a munkásszállások rendszeréhez, persze kulturált formában – emelte ki Artner. Az állam üzemeltethetné ezeket az ingatlanokat, így a lakbér – ami nem piaci, hanem tartósan kedvezményes lenne – a költségvetésbe folyna be, és nem magánemberekhez.
A lakástulajdon nagy aránya akadályozhatja a mobilitást
Pár éve felmérést csináltunk, ahol olyan eredmények születtek, hogy a napi ingázás eléri a 70-es, 80-as évekbeli szintet, a hosszabb távra történő ingázás viszont jelentősen alacsonyabb, heti rendszerességgel a válság előtti 2008-as évben körülbelül 200 ezren ingáztak – mondta a hvg.hu-nak Adler Judit, a GKI Gazdaságkutató kutatásvezetője. Szerinte ugyanakkor mégis van létjogosultsága a tervnek, szükség van az ilyen irányú ösztönzőkre. A mostani tervezet elsősorban olyan vállalkozásoknak, cégeknek segíthet, akik amúgy is ingázó munkaerőt foglalkoztatnak. Ez bizonyos konkrét helyzetekben segíthet, ám nem gondolom, hogy tömegeket mozgathatna meg – fejtette ki Adler. Azon kisvállalkozásoknak, amelyek munkaerőhiánnyal küszködnek és nem tudják felvállalni az utazás és szállásköltséget, talán támogatást nyújthat a terv.
| A munkahely-változtatással járó költözést kevesen vállalják |
| A magyarok már tapasztalt ingázóknak számítanak, mind a napi, mind a távolsági bejáró ingázás területén. Az átalakuló gazdasági szerkezet – átállás az agráriumról az iparra – volt a húzóerő és sokan azzal a vággyal ingáztak, hogy egyszer majd végleg a fővárosba költöznek. 1960 és 1980 között jelentősen megnőtt a napi ingázók száma, míg több mint 50 éve minden hetedik, addig bő 30 éve már minden negyedik aktív kereső ingázott naponta (ekkor több mint 5 millió volt az aktív keresők száma). 1980 óta azonban mind az aktív keresők, mind az ingázók száma csökkent, ami 1990 után még drasztikusabbá vált a munkahelyek számának beszűkülése következtében. A csökkenés ellenére a naponta ingázók aktív keresőkön belüli aránya 1980 és 1990 között valamelyest emelkedett. A 90-es évek első felében nagyjából stagnált a mutató, a munkavállalók 25 százaléka ingázott naponta munkahelyére. A rendszerváltás után meginduló erős szuburbanizáció (és a falusi tartós munkanélküliség kényszerítő ereje) ugyanakkor ismét felpörgette a jelenséget. Az 1990-es évekre már általánosan megfigyelhető volt egy szélesebb értelemben vett szuburbanizációs folyamat, az agglomeráció bizonyos települései pedig egyértelműen a jobb anyagi helyzetű rétegek lakóhelyévé kezdtek válni. Az eredmények azt mutatják, hogy a magyarok egy jelentős része hajlandó naponta ingázni munkahelyére, sokan hosszú távra is bejárnak, ám a munkahely-változtatással történő költözést már nagyon kevesen vállalják, bár a mutatók az utóbbi években kicsit javultak. Az ugyanakkor kijelenthető, hogy az ingázás költségei gátolják a munkaerő-piaci mobilitást, így a kormány elképzelési ezen költségek támogatására, vagy új munkahelyek teremtésére mindenképpen előremutatóak, még ha nem is tökéletesek. |
A GKI Gazdaságkutató kutatásvezetője szerint ha van kellő vonzerő, akkor a távolsági mobilizáció amúgy is működik. A hazai lakástulajdon szerkezete ugyanakkor nem kedvez ennek. Itthon alig bérelnek ingatlanokat az emberek, és ha el is akarják adni a házukat, akkor például egy borsodi ingatlan áráért aligha lehet megvenni egy Komárom-Esztergom megyei ugyanolyan komfortfokozatú ingatlant. Emellett pedig még a jelenlegi álláskínálat is szűkös, így erősen kétséges, hogy mennyire működhet a gyakorlatban a rendszer. "De ha a versenyszférában kapnak munkát ezek a munkavállalók, akkor a kezdeményezés mindenképp pozitív lenne" – mondta Adler.
Egyáltalán, milyen munkahelyekre mennének a munkavállalók?
A legfőbb probléma azonban az, ha nincsenek munkahelyek, akkor nem lehet mire programot építeni. A termelési bázis fejlesztése hozhat áttörést – mondta Artner, aki elsősorban a helyi termelési, közösségi formák létrehozását támogatná, és nem a távoli munkavégzést. Erre több helyen már pozitív példa is van. "Ez történelmileg is perspektivikusabb lenne" – hangsúlyozta. Hozzátéve, hogy egy középkorú családapa hatszor átgondolja, hogy 100 km-rel arrébb vállaljon állást, távol a gyerekeitől.
A másik fontos kérdés, hogy mi lesz a 18 hónap letelte után? A rendelet elvileg azt célozza, hogy ennyi idő után már a saját lábára tud állni a munkavállaló, de ez a jelenlegi gazdasági helyzetben erősen kétséges. Itt számításba kell vennünk azt is, hogy gyermek nélkül nettó 60 ezer forintot tud "kinyerni" a bruttó 93 ezer forintos minimálbérből az érintett, és ez az összeg még két-három gyerekkel is csak 75 ezer forintig emelkedik. "Vagyis a rendszer leginkább a pályakezdő, gyermektelen fiatalokat preferálja" – mondta Artner.
Emellett az is elképzelhető, hogy a rendszer mellélő, és a kis- és középvállalkozások helyett a nagy cégeket részesíti előnyben. A kisvállalkozások ugyanis sok esetben még a 93 ezres minimálbért is alig tudják kigazdálkodni, így náluk aligha jön szóba, hogy távolabbról hoznak munkavállalókat - emelte ki az MTA közgazdásza.
A multik esetében viszont az szabhat határt a foglalkoztatás ilyen irányú bővítésének, tette hozzá Artner, hogy ezek a cégek általában speciális szaktudású, lehetőleg gyakorlott szakmunkásokat keresnek, nem pedig szakképzetleneket, akik az igazán komoly gondot jelentik. Vagy egy-két nyelvet beszélő szellemi dolgozókat, akik szintén többéves tapasztalattal rendelkeznek – ebbe a pályakezdők értelemszerűen nem férnek bele.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
