Somlyai Dóra, a kutatásban szintén részes Mol Nyrt. magyarországi kommunikációs igazgatója elmondta, hogy a partnerek most értékelik a munkaprogram eddigi eredményeit, a továbblépésről pedig később hoznak döntést.

Október 9-én a Falcon azt közölte, hogy az ExxonMobil két fúrást végzett 4358 és 4200 méterig. Mindkét esetben jelentős mennyiségű víz is a felszínre került, valószínűleg egy víztározó természetes törésvonalába ütköztek. A kanadai cég akkor jelezte, valószínűleg leállnak a kutató fúrásokkal.

Az azóta végrehajtott újabb fúrás, immár 3850 méteres szinten, szintén kedvezőtlen eredményeket hozott. A 130 óra alatt a kezdeti napi 560 köbméteres gázhozam, 200 köbméterre csökkent, bár ugyanekkor a feltörő átlagos vízhozam 540 köbméterről 50 köbméterre esett. A Falcon a harmadik eredmény alapján úgy döntött, hogy ideiglenesen leállítja a további kutatást ennél a kútnál.

A magyarországi földgázkutatás azóta értékelődött fel a külföldi befektetők szemében, hogy az energia drágasága és a technológia fejlődése lehetővé teszi nem hagyományos, nehezen és drágábban kitermelhető lelőhelyek megdolgozását is. A makói árok kutatásban a Falcon mellett részt vesz a Mol Nyrt. és az ExxonMobil leányvállalata, az ExxonMobil Kutatás és Termelés Magyarország Kft. (ExxonMobil) is.

A Mol tavaly áprilisban a kutatásokról azt közölte, hogy sikeres program esetén a Makói-medencében a gázmező-fejlesztés és -kitermelés 2012-2014-ben várható. Az akkori tervek szerint a Mol és az ExxonMobil az első szakaszban, 2008-2010 között a Makó-Nyugat területen 4-6 kutat fúr, illetve repeszt, majd teszteli ezeket. A Makó-Kelet területen a már meglévő kutakat nyitják meg újra, illetve ha szükséges, újakat is fúrnak.

A kutatási időszakban a nyugati területen a Mol és az ExxonMobil 50-50 százalékban részesedik, míg a keleti területen a Mol és az ExxonMobil 33,3-33,3 százalékkal, a korábbi kizárólagos tulajdonos, a Falcon pedig 33 százalékkal rendelkezik.

A kutatási koncepció megvalósításának fontos része, hogy megtalálják azt a technológiát, ami a célzónában felhalmozott csapdázott gázt a felszínre hozhatja. Az ExxonMobilnak már van ilyen technológiája, amit egy észak-amerikai gázmezőn dolgozott ki. Nem biztos azonban, hogy a technológián nem kell módosítani, de a Mol úgy ítéli meg, az ExxonMobil technológiája sikeres lehet a Makói-árokban.

A fúrások azonban kockázatosak: a Mol szakemberei szerint a kockázatot és a problémákat önmagában véve nem a mélység, hanem a hőmérséklet és a nyomás, valamint az a technológia jelenti, amit kutak megnyitására alkalmaznak. Igaz, Észak-Amerikában már a gáz 25-30 százalékát a Makói-medencében alkalmazandó nem konvencionális technológiával termelik ki.

Egy hagyományos gázmezőn egy konvencionális kút költsége 2-4 millió dollár, s a fúrás 2-3 kilométer mélységű. A nem konvencionális kút fúrásának költsége 8-12 millió dollár, a mélysége pedig 2,5-5,5 kilométer.

Az 1567 négyzetkilométeres Makói-medencében a korábbi felmérések és nagy pontosságú becslések szerint a kitermelhető ipari gázvagyon 2 milliárd hordó egyenértéknek felel meg, azaz 340 milliárd köbméter gáz feletti vagyont képez. Az ipari vagyonnak – a jelenlegi technológiai ismeretek alapján, évi ötven kút lefúrásával számolva – a következő 30 év során mintegy 30 százaléka termelhető ki.