Ülésezik a nemzeti csúcs. Lehetséges optimista forgatókönyv is © Horváth Szabolcs

A haszon, amelynek hajtásait alább csokorba szedtük, a változás kényszeréből nőtt ki. A magyarországi állapotok meglehetősen tarthatatlanná váltak az utóbbi időben, de azokban, akik a gyors átalakulásért tehettek volna nagyobb hajlandóság mutatkozott az acsarkodó vitákra, semmint az együttműködésre, s a gyorsabb haladás levezénylésére. Ismert üzletemberek az elmúlt  hónapokban a hvg.hu-nak többször is arról beszéltek, hogy a politikusok el fognak menni a végsőkig, az üzleti élet prominensei sem képesek rászorítani őket a megegyezésre és a gazdaság szempontjából ésszerű cselekvésre. Ez az állapot igen jelentős mértékben hozzájárult, hogy az országba vetett befektetői bizalom elfogyott. De most a válság hátán, mintha elértünk volna addig a falig, amelyen átjutni már csak úgy lehet, ha egymásnak bakot tartunk. S ezt mintha a politikai prominensek is felfogták volna. A csütörtöki gazdasági csúcs után mindenesetre többet tudunk majd arról, hogy ez valós remény-e, amelyet összehangolt cselekvés is követ, vagy csak egy újabb lap a hiú ábrándjainkat leíró könyvben. Addigi is nézzünk egy másik listát, a válságból származó lehetséges hasznokét, amelyek némi szerencsével akár a térség élmezőnyébe is visszasegíthetnek bennünket.

1. Haszon: világossá vált hibák, befogadóvá vált közeg

Ma már nyilvánvaló, hogy a globalizált világban egy kicsi és nyitott országot a válság akkor is telibe találhat, ha arra egyébként a reálgazdasági mutatói alapján nem volna ok. Egyértelművé vált, hogy az ország nem bírja el a szociális juttatások jelenlegi igen magas szintjét. Tömegek érzékelhetik a saját bőrükön, hogy nem lehet nyakló nélkül eladósodni, főleg nem valutában, mert az árfolyamkockázat nagyobb, mint amilyennek első pillantásra látszik. Világosan látszik, hogy ott, ahol a polgároknak nincsenek megtakarításaik, s egyik napról a másikra, fizetéstől-fizetésig élnek, ott az ország is csak egyik napról a másikra tengődhet. A felmérések pontosan mutatják, hogy a polgárok már-már alkalmatlannak tartják a politikai elitet az ország vezetésére, s a bizalmi deficit miatt minden intézkedésben, illetve annak politikai ellenzésében is ármányt sejtenek.

E siralmas állapotok, és a válság okozta sokk végül azonban számos honfitársunkkal megértették, hogy változásokra (ha úgy tetszik reformokra) van szükség, amelyektől hatékonyabban működhet majd az ország. Tudatosodott, hogy az állam méretét csökkenteni kell, az önkormányzatok túl sok pénzt emésztenek fel, a korrupció ellen keményen fel kell lépni, az ország százmilliárd eurós külső adóssága sérülékennyé teszi a forintárfolyamot, s jobb lenne már az eurózónában, stb. Emiatt a polgárok már nem csak passzívan hajlandóak eltűrni, hanem el is várják, hogy hathatós intézkedéseket tegyenek a hivatalosok.

2. Haszon: tartalmi szakmai viták kezdődtek

A válság brutális megjelenése (hiszen egyik nap még úgy tűnt, hogy legfeljebb a szele borzolja fel a hajunkat, másnap pedig már az ingünket akarta letépni) sok tekintélyes embert megszólalásra késztetett, a szakembereket pedig arra indította, hogy a krízis kezeléséről, s a tűzoltás utáni építkezésekről kezdjenek szakmai vitákat. Ráadásul a cselekvési kényszerben lévő kormány és parlament kénytelen lesz olyan tabukhoz is hozzányúlni, amelyek érinthetetlenségét még pár hete is deklarálták. Nyilván nem fognak annyit tenni, amint amennyit tehetnének, de többet tesznek, mint tettek volna a válság nélkül.

Önmagában is hatalmas eredmény, hogy az összes érdekelt hajlandó a csütörtöki gazdasági csúcson az asztalra tenni konkrét elképzeléseit arról, hogy miféle lépések vezethetnék ki az ország szekerét a kátyúból. Ez legalább a lehetőségét előrevetíti a megegyezésnek egy nemzeti gazdasági alapstratégiának, amely nélkül a jelenlegi tempóveszteségünk a térség többi országához képest bizonyosan állandósulna.

 

3. Haszon: az IMF nincs tekintettel a magyar politikai megfontolásokra

Sokan szégyennek nevezték (biztosan van, aki így is gondolta), hogy Magyarország kénytelen-kelletlen a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordult segítségért. A szégyenérzet nyilván abból fakad, hogy az IMF kliensei között korábban csak szegény, felettébb esetlenül vagy elvtelenül kormányzott országok szerepeltek, olyanok, amelyek pénzügyi gyámkodásra szorultak. Mások azt hangsúlyozták, hogy ezzel feladtunk egy jelentős darabot a pénzügyi szuverenitásunkból. Csakhogy a globalizáció megváltoztatta a világot, s a világ vezető pénzügyi közgazdái arról beszélnek, hogy az IMF-nek valódi globális szereplővé kellene válnia, de ehhez nincs elég pénze. Fel kéne tőkésíteni. Úgy vélik ugyanis, hogy (amint azt éppen Magyarország példája mutatja) vége a segélyező-gyámkodó korszaknak, s az IMF-nek globális egyensúlyteremtő intézménnyé kell avanzsálnia. A mi esetünk ennek az új szerepfelfogásnak egyik első nyilvános próbája. Ezért az IMF-hitelcsomag, ahogy szakértők megjegyezték nagy volt, enyhe és gyors. Emiatt bár kénytelenek leszünk bizonyos reformlépések megtételére, és az államháztartási hiány tervezettnél gyorsabb lefaragására, de megkaptuk az esélyt, hogy mire a készenléti hitel igénybevehetőségének terminusa lejár, Magyarország teljesítse a konvergencia kritériumokat, s előbb beléphessen az eurózóna előszobájának tekintett ERM II-es pénzügyi rendszerbe, ami tovább erősítheti az irántunk való bizalmat. A szuverenitásunk egy darabját pedig valószínűleg nem az IMF-fel való paktumban adtuk fel, hanem amikor nyakig eladósodtunk svájci frankban, euróban, jenben meg dollárban, mert forintban (különféle gazdaságpolitikai hibák folytán) nem volt érdemes.

4. Haszon: demonstrált védelem, csökkenő eurószkepticizmus

Az elmúlt napok során jó párszor elhangzott, hogy az unió nem azért vett részt a Magyarországnak szánt mentőcsomag összeállításában, mert Brüsszelben annyira szeretnének bennünket, hanem a kulcs országok (főleg Németország és Olaszország) primer érdekeit tartották szem előtt. Ha ugyanis előbb Magyarországon, aztán a térség többi országában is bedőlnének a javarészt külföldi tulajdonú bankok, akkor annak az árát a német, az olasz vagy a holland uniós polgárok lennének kénytelenek megfizetni. Ezt a lehetőséget még csírájában meg akarták semmisíteni. Így világossá vált, hogy Közép- és Kelet-Európa milyen fontos a nagy uniós gazdaságoknak. Muszáj segíteniük rajtunk, hiszen bajaink egyik gyökere éppen a nyugat-európai bankok hitelezési gyakorlatában keresendő a meghódított új piacokon. Másfelől sok, az unió hasznában kételkedő magyar honfi számára világossá vált, hogy igenis komoly segítségre számíthatunk, sőt e nélkül a globalizált világban talán már nem is tudnánk megállni a lábunkon. Azaz az uniót ugyan lehet utálni, de beletartozásunk indokait tagadni mostantól értelmetlen.

 
5. Haszon: átmenetileg keveset számítanak a minősítések

Az utóbbi napokban több hitelminősítő intézet is rontott Magyarország szuverén adósbesorolásán. Az indokok között elsősorban a romló globális környezet kedvezőtlen hatásai szerepeltek, amelyek lelassítják a magyar gazdaságot, s csökkentik annak jövedelemtermelő képességét. Az ítélettel nehéz lenne vitatkozni, s akár csak egy hónappal ezelőtt is igen komoly kamatfelárat kellett volna fizetni a romló vélemény miatt. Az állampapírokra tett ajánlatoknál hivatkozási alapnak ugyanis mindig kitűnő a minősítők osztályzata. Az IMF-csomag azonban a készenléti idő másfél évében megvéd e hatásoktól, hiszen garantált, alacsony kamat mellett juthatunk pénzhez, ha nem tudjuk eladni az állampapírokat az elképzelt hozamok mellett. Így nem kell felárat fizetnünk a pénzért még akkor sem, ha éppen leminősítenek bennünket. Mivel pedig az IMF-csomag feltételei előírják az államháztartás mérlegének további gyors javítását, számíthatunk rá, hogy másfél éven belül (a futamidő alatt) javulni fog a minősítésünk, ami nekünk jelent majd hivatkozási alapot.

6. Haszon: válságban csak az olcsó a jó, és mi eléggé olcsók vagyunk

A globális válság miatt lehűlt gazdasági környezetben Magyarország versenyelőnyökhöz jut, mert alacsonyabb költségek mellett képes termelni, mint a fejlett országok. Ezért arra számíthatunk, hogy a következő időszakban a beruházások mennyisége nem lesz kevesebb annak ellenére, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Európa is recesszióval néz szembe. Jelezte ezt a tendenciát a Daimler bejelentése, hogy a Kecskemétre tervezett beruházásukat a válság nem érinti, de például erről beszéltek üzletemberek a svéd miniszterelnök minapi látogatásakor. Jelezték azonban, hogy ehhez a magyar kormánynak olyan döntéseket kell hoznia, amely bizalmat ébreszthet a hosszútávban gondolkodó befektetőkben. Ilyen lépés lehet az adócsökkentés és a korrupció visszaszorítása. E beruházások ráadásul eltolhatják a termelőhelyek spektrumát a nagyobb hozzáértést követelő, magasabb GDP előállítására képes vállalkozások irányába.

7. Haszon: kevés hitel jut az ígérgető politikusoknak

A válság jelentős befolyással lehet a politikai kultúrára is. Az elmúlt ciklusokban a választásokhoz közeledve a hatalmon lévők osztogatásba fogtak, s a kampány minden határon túlnyúló ígérgetésbe torkollott. Ráadásul az ígéreteket időnként valóra is váltották, nem törődve a következményekkel. Így született meg a csak külső hitelekből finanszírozható lakástámogatási rendszer, majd a kamattámogatás leépítésekor ennek nyomán a devizahiteles konstrukciók özöne, s így jött létre a kétszer száznapos program, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsük. A választópolgárok most megtanulhatták, hogy a mégoly vonzó, sőt reálisnak tűnő kampányígéretek zöme vagy betarthatatlan nagyotmondásnak bizonyul, vagy a végső számlát az adózó fizeti meg.

Ezért jó esély van rá, hogy a következő választási kampányok és pártprogramok már nem a „jobban vagy rosszabbul élünk”, illetve a „ki hazudik és ki nem” érzelmi húrjainak pengetésével fognak eltelni, hanem olyan húsbavágó témák körül foroghatnak, mint a fejlesztési stratégiák, adózás, munkahelyteremtés és -megőrzés. Azaz előállhat az a helyzet, ami az elmúlt húsz évben eddig még nem, hogy nem valami ellen, hanem valamire lehet szavazni, s a választás már programok között is lehetővé válik. Ne feledjük persze, hogy akkor, ha az optimista forgatókönyvet lapozgatjuk.

MZ