A Nobel-díjas tudós leszögezte, hogy a "deregulációs mantrának" egyszer és mindenkorra vége. Szerinte a pénzpiaci krízis nem fog feltétlenül átfogó gazdasági válságba, súlyosabb recesszióba vagy depresszióba torkollni, de semmi sem zárható ki. Az azonban biztos, hogy alapvető változások lesznek: mint mondta, a világgazdaság sokrétűbbé válik majd, és az Egyesült Államok megszűnik egyedüli gazdasági hatalomnak lenni. 

Kifejtette, hogy a válság nem meglepetésszerűen következett be, a bankvezetők egyszerűen csak nem voltak hajlandók beszélni róla, és sokáig suba alatt tartották a fenyegető, sötét jeleket. Ő maga már a kilencvenes években, Bill Clinton volt elnök legfőbb gazdasági tanácsadójaként figyelmeztetett a lakástulajdonosoknak nyújtott rossz hitelek veszélyes következményeire, de az akkori pénzügyminiszter nem akart hallgatni rá. Alan Greenspannek az amerikai jegybank élére történt kinevezése is azt a jelzést sugározta, hogy a piac szabályozása nem kívánatos - emlékezett vissza Joseph Stiglitz. (Greenspant még Ronald Reagan elnök nevezte ki 1987-ben a jegybank szerepét betöltő szövetségi tartalékalap, a Federal Reserve vezetésére.)

A neves közgazdász bírálóan állt hozzá az amerikai kormányzat 700 milliárd dolláros pénzügyi mentőcsomag-tervéhez. Meggyőződése szerint mielőtt még több pénzt pumpálnának a bankokba, meg kellene állapodni a szabályozás legfontosabb sarokpontjaiban. A maga részéről több átláthatóságot, tájékoztatási kötelezettséget és szerkezeti átalakítást eredményező ösztönzőt szeretne látni. Úgy vélekedett, hogy a pénzpiacon egyfajta sebességkorlátozást kellene bevezetni, és létre kell hozni egy állami felügyelő bizottságot, amely ellenőrizné a piacon forgalmazott termékeket.