Nem követelték meg a források nevesítését. Ennél azért több is jutott © Stiller Ákos

Az egyes kormányzati koncepciók, tervek megfogalmazása során különböző nézőpontokból, a roma politika és szegénypolitika szemszögéből közelítették meg a cigányság felemelkedésének kérdését.

A kettős szemlélet a szabályozásban és finanszírozásban is tükröződött, tükröződik, ezért a megközelítési módok egymásnak feszülése sokszor akadályozta a kormányzati intézkedések folytonosságát – olvasható az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézete által közétett összegző tanulmányában.

A dokumentum megemlíti, hogy a kormányok a cigányság helyzetének javítása érdekében hozott intézkedési tervek végrehajtásának finanszírozását a tárcák feladatává tették, de nem követelték meg a források nevesítését. „Az így kialakult finanszírozási rendszer nemcsak sokcsatornássá, de áttekinthetetlenné is vált. A roma népesség életkörülményeinek javítását finanszírozó rendszer nem felelt meg a korszerű, átlátható közpénzgazdálkodás követelményeinek” – állapította meg a tanulmány.

A cigányság helyzetének javítására fordított források – adatvédelmi okokból – csak becsléssel állapíthatók meg, de ezek szerint 1996 és 2006 között mintegy 120 milliárd forintot fordítottak erre a célra. A forrásösszegek 1998 és 2006 között gyors ütemben növekedtek, különösen erőteljes volt a forrásbővülés 2002 és 2005 között. Ebben az időszakban a ráfordítások 7,6 milliárdról 21,8 milliárdra emelkedtek, főként az uniós támogatások és a foglalkoztatást elősegítő pénzeszközök gyors bővülésének köszönhetően. A 2006. évi forrásfelhasználás 24,4 milliárd forint volt, és a roma célú támogatásokban egyre nagyobb szerepet kaptak a pályázati úton elérhető pénzek. Ezek mára a 80 százalékot is elérik.

Az ÁSZ intézete szerint a források növekedését pozitívan kell értékelni, ugyanakkor az így elnyerhető támogatások bővülése esetén számolni kell súlyos problémákkal is: a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, köztük a romák ugyanis nem rendelkeznek tapasztalatokkal a pályázatkészítésben, és az így elnyert források menedzselésében.

Az intézet következtetése szerint a támogatási rendszer átláthatóságának hiányosságát fokozza, hogy az egyes tárcák programjaik célcsoportját eltérő módon határozták meg, míg olyan komplex intézkedéseket is megköveteltek, amelyek végrehajtásához több tárcának szorosan együtt kellett működnie. „Ezen a ponton a kormányzati koordináció lényegében csődöt mondott. Az érintett tárcák közötti felelősségi rendet nem alakítottak ki” – állapította meg az ÁSZ.