2007. június. 25. 06:24 hvg.hu Utolsó frissítés: 2007. június. 25. 14:00 Gazdaság

Magyarország legvidámabb borai a szekszárdi hegyhátakon

A szekszárdi talán a legszínesebb magyarországi borvidék. Az erősen tagolt domborzat, a változatos termőhelyek, a sok szőlőfajta, a hangulatos régi és látványos újonnan emelt borospincék, a nagy szőlőtáblák és az apró parcellák egyedi ritmusú látványától a látogatónak az a benyomása, hogy ez igazán jókedvű vidék.

Szőlőtelepítés a Decsi-hegyen. Sorminta
© hvg.hu
A szekszárdi bor, különösen a kadarka és a bikavér emberemlékezet óta igen jó hírnek örvend. Pedig a tervgazdálkodás éveiben mit sem törődtek a hagyományokkal, súlyos károk értékaz itteni borászkodást. Az utóbbi közel két évtizedben aztán hatalmasat fejlődött a szekszárdi borvidék. A hozzá tartozó 15 településen ma már több tucat olyan pincészet van, ahol kiváló technológiai háttérrel remek borokat készítenek. Jól bizonyítja ezt a nagy szakmai tekintélynek örvendő nemzetközi borversenyekről hazahozott díjak sora.

Birtokméretek a Szekszárdi Borvidéken 2006-ban (Forrás: szekszardibor.com)

Birtokméret (hektár)

Darab

0,15 alatt

932

0,15–1,0

1319

1,0–5,0

245

5,0–10,0

42

10,0–30,0

36

30,0–100,0

7

100 felett

2

Összesen

2583

Szőlőtenger Alsónána határában. Felértékelődő biomassza
© hvg.hu
A borvidéken hagyományosan a kékszőlők vannak túlsúlyban, 70 százalékot képviselnek. Ezek közül a kékfrankost termesztik a legnagyobb területen, de jelentősek a zweigelt, a merlot, a cabernet sauvignon és a cabernet franc területei is. A legjellegzetesebb szekszárdi fajta, a kadarka mára jelentősen visszaszorult, de mostanában újra kezdik felfedezni jelentős értékeit, a tanninszegénység miatti könnyedséget, a harmonikus savak miatti ízgazdagságot, a jól ihatóságot.


Fajtaszerkezet a Szekszárdi Borvidéken 2006-ban (Forrás: szekszardibor.com)

Kékszőlők

Termőterület (ha)

Termőre forduló új telepítés (ha)

Bíbor kadarka

24,5

5,5

Blauburger

3,0

0,666

Cabernet franc

167,3

42,5

Cabernet sauvignon

176,0

25,0

Kadarka

62,7

16,0

Kékfrankos

581,0

104,0

Kékoportó

90,0

15,4

Merlot

216,0

84,0

Pinot noir

31,0

12,0

Syrah

5,0

0,9

Zweigelt

223,0

10,0

Egyéb kékszőlő

236,0

8,3

Összesen

1815,5

324,266

Fehér borszőlők

Termőterület (ha)

Termőre forduló új telepítés (ha)

Chardonnay

73,5

16,5

Cserszegi fűszeres

16,0

3,0

Ezerfürtű

15,0

0,0

Hárslevelű

0,1

2,2

Királyleányka

12,0

0,0

Olaszrizling

120,0

2,9

Ottonel muskotály

7,2

0,0

Pinot blanc

0,09

2,0

Rajnai rizling

6,0

0,5

Rizlingszilváni

65,0

0,0

Sauvignon blanc

25,0

10,0

Szürkebarát

4,2

1,27

Tramini

3,5

3,6

Zenit

4,5

0,7

Zöld veltelini

41,0

0,88

Egyéb fehér borszőlő

19,0

0,2

Összesen

412,09

43,75


Kilátás a Decsi-hegy szőlői közül. A természet temploma
© hvg.hu
A borvidék (amelynek központja a nevét is adó Szekszárd) összterülete több mint két és félezer hektár, amely a következőképpen oszlik meg a települések között: Alsónána (226 hektár), Alsónyék (64), Báta (245), Bátaszék (563), Decs (143), Harc (7), Kéty (1,3), Medina (24), Mórágy (59), Őcsény (0,1), Sióagárd (56), Szálka (52), Szekszárd (930), Várdomb (51), Zomba (185).


Takler Pincészet: családi csapatmunka (Oldaltörés)

Ifjabb és idősebb Takler Ferenc, Takler András. A menedzsment
© hvg.hu
Az 56-os úton, Szekszárd és Bátaszék között, a Decsi-hegy oldalában igen takaros „parasztházban” működik a Takler Pincészet, az ország egyik legismertebb és legelismertebb vörösborászata. A Takler család az 1700-as évek óta foglalkozik a szőlőtermesztés és a borkészítés mesterségével Szekszárdon. A szőlő és a bor szeretete apáról fiúra szállt, a vállalkozást ma már a céget alapító Takler Ferenc mellett két fia, András és Ferenc viszi. Az apa a Pannon Bormíves Céh tagja, akit 2004-ben a 116 tagú Magyar Borakadémia az Év Borászának választott.

A családi borgazdaság az apa filozófiája szerint csapatmunka, a pincészet zavartalan működéséhez, végső soron a sikeréhez elengedhetetlen a két fiú hozzájárulása. A pincében és a szőlőben az ifjabbik Ferenc az úr, András, az idősebb fivér felel az értékesítésért, a marketingért, a fejlesztésekért. Ő jár apjával együtt a fesztiválokra, a különböző borkóstolókra, és heti átlagban egy-egy borvacsorára is. „Minden boresten tanulunk valami újat. Kíváncsiak vagyunk a piac, a borkedvelők, a fogyasztók visszajelzésére. A belföldi piac a legfontosabb számunkra, semmi pénzért sem áldozzuk fel az exportért” – mondja az apa. Annak ellenére gondolkodik így, hogy a cég termékei eljutnak az Egyesült Államok, Hollandia, Belgium, Japán, Németország, Lengyelország, Csehország piacaira is. Híres 2003-as cabernet franc-jukért például 180 dollárt kérnek egy elegáns New York-i étteremben.

Takler Ferenc. Nem könnyű nagynak lenni
© hvg.hu
A pincészet jelenleg 51 hektár szőlőterületen gazdálkodik, és még legalább ekkora területről vásárol alapanyagot helyi termelőktől. A saját szőlőből 45 termő, 3 hektár friss telepítés, a maradék 3 hektár pedig feljavításra és telepítésre vár. A Takler-földek túlnyomó része a szekszárdi borvidék kiemelt adottságú dűlőin helyezkednek el, Alsónánán, Várdombon, Decsi-hegyen, Strázsa-hegyen, Görög-szóban, Almástetőn, Hidaspetrén, Leányvárban, Felső-cinkában, illetve Porkoláb-völgyben. A fajtaszerkezet jelenleg így néz ki: 10 ha kékfrankos, 9 ha merlot, 7 ha cabernet franc, 12 ha zweigelt, 2 ha cabernet sauvignon, 3 ha kadarka, 2 ha pinot noir,1 ha syrah, 1 ha chardonnay, 0,7 ha olasz- és rajnai rizling, 0,3 ha sauvignon blanc. Az új ültetvények már 5-6 ezres hektáronkénti tőkeszámmal létesültek. Az alsónánai mintegy 18 hektáros területen például a rendkívül kedvező időjárásnak köszönhetően az ültetvény június közepén már igen látványos fejlődést mutatott, s legalább két héttel a naptár előtt jár, hiszen a fürtzáródás is befejeződött. „Ha minden ilyen szépen folytatódik, akkor augusztus 20-a táján szüretelünk, ami példátlan lenne. De nem kiabálom el, mert egy esős augusztus még mindent tönkretehet” – erősíti meg Takler Ferenc, hogy a borgazdaságokban a legfőbb úr az időjárás.

A borok minősége a kellően beérett szőlőn alapszik, no meg a szigorú terméskorlátozáson, bortípustól függően tőkénként az 1,0-2,0 kilogrammos hozamon. (De a 2006-os Cabernet franc-t például 55 dkg/tőke termésátlaggal szüretelték!) A szőlő feldolgozásához korszerű technológia áll rendelkezésre. A borokat 1-2 évig érlelik nagy ászok, valamint magyar barrique hordókban. A családi hitvallásnak megfelelően sötét, testes, érett tanninú, komplex, harmonikus ízvilágú borokat készítenek, a borvidékre jellemző fűszerességgel, zamatgazdagsággal, egyedi eleganciával.

Csúcsbor: Takler Regnum 2003

A Takler Pince vezető vörösbora, amely csak kiemelkedő évjáratokban készül, egyike a magyar presztízsboroknak. A legjobb dűlök, legszigorúbb terméskorlátozás mellett megtermelt, túlérett szőlőiből készül. A tőkénkénti termésátlag nem haladja meg az 1,0 kilogrammot. A 2003-as évjáratot 38 % merlot, 37 % cabernet franc, 15 % cabernet sauvignon és 10 % kékfrankos alkotja. A bor 20 hónapig érlelődött közepesen égetett, új magyar barrique hordókban. Mélysötét színű, tömény, súlyos illatú bor, túlérett erdei és aszalt gyümölcsök jegyeivel. Komplex, robusztus bor, kifinomult zamatvilággal, hosszú évekre elegendő potenciállal. A tömörség mellett bársonyosság, szépen megkomponált, harmonikus ízvilág jellemzi. Főként vadételek méltó kísérője. Európa két legelismertebb borversenyének aranyérmese, a VII. és VIII. Pannon Bormustra csúcsbora.


Dúzsi Tamás Pincészete: handabanda nincs, bor van (Oldaltörés)



Dúzsi Tamás. Lépésről lépésre
© hvg.hu
„A szüleimnek ugyan nem, de a nagyszülőknek volt szőleje. Itt Szekszárdon már a középiskolában, majd később Gyöngyösön a főiskolán is ezt a szakmát tanultam. És aztán ebben is dolgoztam. Így azon kevesek közé tartozom, akik nem máshonnan csöppentek bele a borászkodásba” – kanyarít gyors szakmai önéletrajzot Dúzsi Tamás, akit a magyar borbarátok leginkább a rozék pápájaként ismernek.

A rendszerváltás előtt az Aliscavinnél volt palackozó vezető, ahol a szekszárdi borászkodás másik hírneves alakjával, Vesztergombi Ferenccel dolgozott együtt. Az önálló válalkozásba 13 éve vágott bele. Akkor volt a kárpótlás, és akkor szerezte a 3,3 hektár kékfrankos szőlőt Sióagárd leányvári részén. Nem választotta, az jutott. Másutt vagy elfogyott a föld, vagy nem volt még meg a jegye. Itt is egy hajszálon függött, hogy sikerült a területet megszereznie, mert adminisztrációs hiba folytán csak egyéves hercehurcával jutott hozzá az érvényes kárpótlási jegyhez, amit akkor már nem is lehetett elhasználni másra.

Most kicsivel több mint 14 hektárt művel a borgazdaság, s ezen felül körülbelül tíz hektárnyi szőlőterület termését vásárolja fel. „Új területeket lassan vásárolgatok, ahogy tudok, sohasem handabandázva” – villantja fel cégépítési alapelveit Dúzsi, aki büszkén mondja, hogy adóssága nincs, csak kintlévősége, az eladott, de még ki nem fizetett bor után. Nem tagadja, most is próbál újabb földeket venni, de a szőlőkivágási uniós támogatás nagyon megbolydította a piacot. A kivágási díj felverte az árakat. „Pedig nincs már szőlőtúlkínálat Magyarországon. Ezen az úton csak a növekvő borbehozatalhoz juthatunk. Ez disznóság! Egy ideje már mondom: nem azért kell kiállításokra járni, hogy sokat el tudjunk adni külföldön. Hanem azért, hogy lássa a világ a jó borainkat: ne mi legyünk a célország, ahová szállítani akarnak, hiszen itt van jó áru” – mutat rá a borász, hogy a hazai piacon az uniós hátszéllel érkező egyre növekvő külföldi konkurenciával is meg kell küzdeni.

Szépen fejlődő fürt egy szekszárdi szőlőskertben. Előbbre jár az idő
a megszokottnál
© hvg.hu
A Dúzsi Pincészet mindenesetre ütemesen fejlődik. Jó tíz év óta évről-évre10-20 százalékkal bővül a forgalma. Tavaly 120 ezer palack volt a teljesítmény, az idén 140 ezer lesz. Jobb volna, ha több bor lenne, de nem szeret túlmenni a saját és a termeltetett szőlő bizonyos arányán – mondja a gazda. Még akkor sem, ha pontosan tudja, a bor alapanyagát neki termeli az alvállalkozója, azaz a szőlő ellenőrzött körülmények között fejlődik és kerül a feldolgozóba. Ezt a bizonyos egyharmados részt tavaly egy kicsit meghaladták, de ezzel a tűréshatár végére értek. Az idénre várható 140 ezer palack „szegzárdi” javarészt itthon fogy el, mert nem az export a legjobb üzlet, hanem a pincénél való eladás, a második legjobb pedig a nagyvárosi, főleg budapesti gasztronómia. Az export és az áruházlánci eladás nagyjából azonos kondíciókkal az utolsó helyeken osztozik. A tavalyi 120 ezer palackból a Bortársaság 80 ezret vásárolt meg, továbbá néhány nagykereskedőnek és tucatnyi kiskereskedőnek is adtak el a pincénél.

„Fontos a kereskedelemben a több lábon állás, mert biztonságot visz az üzletbe. Másrészt fontos, hogy a jelentős kereskedőházaknál ott legyen a pincészet az árlistán. Ez ugyanis nagyon jó reklám, és referencia is egyben” – szögezi le Dúzsi Tamás. „Én sohasem egy tétel bort akarok eladni. A borainknak folyamatosan ott kell lenniük a piacon. Ha elfogy egy évjárat, akkor tudják, hogy jön a következő, és azzal sem maradnak szégyenben. Ez a minőségi állandóság a cég pénzügyi stabilitásának az alapja. A Bortársaság a három fajta rozéból összesen vagy 60 ezer palackot rendelt az idén, ebből 32 ezret úgy, hogy a gyors forgás miatt a rendelés előtt nem is látták a bort. Ezt a bizalmat reklámmal nem lehet megszerezni, csak hosszú közös munkával” – említi meg az egyenletes fejlődés egyik kulcsát.

Hordók a Dúzsi Pincészetben. Forgótőke
© hvg.hu
Pár éve a szekszárdi borászok között általános volt a vélekedés, hogy más a piacra már nem lesz képes bejutni. De a kereskedelemben mindig kell valami újdonság, kell a frissítés. Így amikor a feltörekvő borászok közül valaki mutat egy – Dúzsi kifejezésével – jobbacska bort (még ha a régi mestereknek huzamos ideje vannak is ennél jobb boraik), azt az újonnan érkezőt időnként (a média közreműködésével) azonnal szentté avatják. Így a piac mindig hordoz meglepetéseket.

„Én úgy vélekedem, ne a borász akarja kitalálni, milyen fajta bort fog csinálni, hanem amilyen területe, szőlője van, abból hozza ki a legjobbat. Ehhez persze sok ismeret kell az adott fajtáról, a termőhelyről és a kettő egymásra hatásáról. Például Sióagárd–Leányvár nem a legjobb termőhely a borvidéken, de kiváló rozékat és vörösborokat, például kékfrankost lehet itt előállítani. A nagy vörösborokat ennél jobb területen kell termelni” – tudtuk meg a magyarázatát, hogy Dúzsi miért kötelezte el magát olyannyira a rozé borok mellett. Ugyanakkor nem akart lemondani a nagy borokról sem, amelyek egy borászat számára nagyon fontosak - marketing okokból. Ezért bővítette termőterületeit Dúzsi egy Görögszón lévő 1,75 hektáros darabbal, ahol a nagy vörösborok alapanyagát meg lehet termelni. „Ezzel könnyebb helyzetbe kerültem, mert nem kell annyira tornásznom, hogy a közepes képességű termőterületből nagy eredményt hozzak ki” – mondja a borász. Ráadásul most már a pincészet nagy borai sem vásárolt szőlőből készülnek, az alapanyaguk birtokon belül terem.

A Dúzsi-féle boroknak van még egy különlegességük. Mindegyikhez jár egy vers, ami rá is van nyomtatva a címkére. A borász és a szekszárdi költő Kis Pál István vagy tíz éve, időnként neves színművészek társaságában verses-boros esteket tart szerte az országban, sőt a határokon túl is, ahol többek között Babits Mihály, Garai János és persze Kis Pál István verseit kínálják a borok mellé. Ekképpen találkozik a borkultúra és a költészet, amelyek Dúzsi szerint már a régi görögök óta összetartozó dolgok. A rozék nagymesteréről lévén szó, muszáj elmondani, hogy Dúzsi Tamás 2006-os kékfrankos rozéja csúcsra ért, amennyiben a fajta idei világbajnokságán (le Mondial du Rosé) aranyérmes lett.Ehhez az alábbi, Kis Pál Istvántól származó nyolcsorost kínálja a borász:

„Itt van az áldás
még a poháron
s tartja a hittel
a menny akarása.
Lám csak az Úr
ahogy adta ajánlom
lesz az a mennynek
a földi lakása.”

Csúcsbor: Görögszó Cabernet Franc 2003


A Görögszó a készítője kezében. Még
egy pohárral
© hvg.hu
Dúzsi Tamás (sok kollégájával együtt) úgy véli, a kékszőlők közül a cabernet franc adja a legjobb minőséget a Dél-Dunántúlon. Nem csoda hát, ha a szekszárdi Görögszó dűlőből származó csúcsbora is ebből a fajtából készült, amelyet 2003-ban 23 fokos musttal szüreteltek. A nedű aztán első és második töltésű, magyar barrique hordókban érett. A Görögszó célja nem kóstolójának lenyűgözése, hanem, hogy igyon belőle még egy pohárral. Gazdag bor: erdei gyümölcs, cseresznye, és egy kis vanília hullámzik a pohárban, amelyben igazi nagyfiúnak mutatkozik, lassú, izmos mozgásával. Kóstolva bársonyosan finom, s valóban itatja magát, de vigyázat, a szerényen háttérbe húzódó savak miatt simának tűnő kortyok megtévesztenek, s a sok alkohol gyorsan fogást talál az óvatlan borisszán.


Meixner Zoltán, Molnár Artúr
zöldhasú
Hirdetés