HVG

Megdöbbentően egyenetlen a legnagyobb hazai vállalatok területi eloszlása. A 2005-ös top 500 cégei közül 231 a fővárosban székel; ez több, mint a tűzhöz közeli Pest megyén kívüli 18 "vidéki" megyében együttvéve (lásd térképünket).

Pest megyét egyébként azért is érdemes külön - pontosabban a fővárossal egy kalap alá véve - kezelni, mert az ottani 46 topcég túlnyomó többsége, aligha véletlenül, szinte Budapest szájában van; majdnem pontosan harmaduk, 15 például Budaörsön, amely e teljesítményével magasan vezetné a hazai városoknak az egy főre eső multik száma alapján készített ranglistáját. A 26 ezres városban egy híján ugyanannyi topcéget jegyeztek be, mint a négy sereghajtó megyében - Tolnában, Nógrádban, Somogyban és Békésben - együttvéve.

Megyei listák

A legnagyobb cégek megyék szerinti lebontása megtalálható a HVG eheti számában.

Aligha járunk messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk, hogy ezt nem a kisváros sajátos varázsa, hanem a fekvése magyarázza. Budaörs nem csupán a főváros kapujában, de egyszersmind a magyarországi autópálya-hálózat középpontjában is fekszik, ahonnan az ország bármelyik régiója a lehető legkönnyebben megközelíthető. Nem lehet véletlen, hogy három országosan terjeszkedő kereskedelmi hálózat, a Tesco-Global Áruházak Zrt., a Metro Kereskedelmi Kft. és az Electro World Magyarország Kft. is budaörsi székhelyet választott magának.

Különbség mutatkozik a Duna két partjának topcégellátottsága között is: a Dunántúlon átlagosan 13,4, az alföldi oldalon pedig 11,3 toplistás cég jut egy megyére (az öntörvényű Pest megyét sem ide, sem oda nem számítva). Még markánsabb az észak-déli választóvonal. A 11 északi megyében (Vast, Veszprémet, Fejért, Jász-Nagykun-Szolnokot és Hajdú-Bihart még ide véve, a sorból minden tekintetben kilógó Pestet pedig ezúttal is figyelmen kívül hagyva) 15 fölött van a megyeátlag, míg a déliekben épp csak eléri a nyolcat.

Márpedig ezek a számok valóban a térségek gazdasági teljesítménye közti különbségeket jelzik - nem úgy, mint a kiugróan magas budapesti érték. Mert abból, hogy egy vállalkozásnak a fővárosban van a központja, nem feltétlenül következik, hogy a termelőmunkát is ott végzi. A cégjegyzékben szereplő adatok szerint a top 500-ba tartozó 231 budapesti nagyvállalat közül 131 rendelkezik egy vagy több vidéki telephellyel; mindössze száz olyan topcég van, amelynek egyetlen fiókja sincs a fővároshatáron túl.

De még az utóbbiak között is csak elvétve akadnak olyanok, mint a kimondottan a fővárosban és a Dunakanyarban szolgáltató Budapesti Elektromos Művek Nyrt.; sokkal jellemzőbbek az országos hatókörű cégek, köztük külföldi nagyvállalatok magyarországi központjai, például a nagy autógyártók - az ország minden márkakereskedőjét ellátó - vezérképviseletei.

A látványos különbségek ellenére önmagában nem sokat árul el egy megyéről, hogy mennyi az ott honos toplistás cégek átlagos árbevétele. Az e versenyszámban listavezető (lásd A megyék legnagyobb cégei című összeállításunkat) Somogy például a top 500-ba bekerült vállalatai számát tekintve éppen az utolsó helyek egyikén tanyázik.

A somogyi cégek árbevételének magas átlaga egyedül a tabi székhelyű (de Sárváron, Zalaegerszegen és Nyíregyházán is termelő), az ötszázas lista 11. helyén álló Flextronics International Kft.-nek köszönhető, amelynek produktuma bő háromszorosa a másik négy megyei topcég együttes termelésének. Az árbevételátlaga alapján ezüstérmes Komárom-Esztergomban a Nokia Komárom Kft. produkálja a "megyei összesen" bő kétötödét, a bronzérmes Győr-Moson-Sopronban pedig az Audi Hungaria Motor Kft. a háromötöd részét. Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron mindezek ellenére nem egycéges megye: vállalataik teljesítményével az említett éllovasokét leszámítva is bőven a legnagyobbak között lennének.

Az átlagok számolgatásánál többet mondhat, mennyit nőtt - vagy éppen csökkent - egy év alatt az egyes megyékben működő toplistás cégek összárbevétele (lásd térképvázlatunkat). Az egyetlen jelentős, közel 50 százalékos visszaesés az ezek szerint minden tekintetben az extremitásokra hajtó Somogy nevéhez fűződik. De ezért az óriás mínuszért is kizárólag az elektronikai bérgyártó Flextronics (ráadásul annak is elsősorban az egyik megyén kívüli - zalaegerszegi - gyárát sújtó üzletvesztés) okolható. Hasonlóan egycéges oka van a legnagyobb előrelépést produkáló Komárom-Esztergom és a szintén 25 százalék fölött növekedő Veszprém sikerének: emitt a Nokia, amott pedig jórészt az ugyancsak megyeelső Continental Teves Magyarország Kft. bővülése.

Meglepetés, hogy Komárom-Esztergom és Veszprém mellett nem valamelyik másik hazai kistigris, mint mondjuk Fejér vagy Győr-Moson-Sopron, hanem a rendszerváltás utáni évek nagy vesztesei közé tartozó Északkelet-Magyarország három megyéje, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Heves topcégei tudták kiugró mértékben növelni az árbevételüket. Igaz, Borsod és Heves bravúrjában is fontos része volt annak, hogy a listavezetők kiemelkedően teljesítettek. Borsodban különösen a megye második legnagyobbja, a Flextronicshoz hasonlóan ugyancsak elektronikai bérgyártó Jabil Circuit Magyarország Kft., amely 2005-ben (kisebb részben a szombathelyi Jabil-cég 2004-es magába olvasztása révén) csaknem megduplázta árbevételét, Hevesben pedig a listavezető Robert Bosch Elektronika Kft.

De korántsem egycéges produktumokról van szó (lásd Sikertartalom című írásunkat), a szabolcsi élbolyban például nem is lehet egyetlen olyan céget megnevezni, amely kiemelkedő ugrásával a hátán vitte volna a megyéjét. Lehet, hogy Északkelet-Magyarország átlag feletti növekedése valóban az autópálya-építésnek a kormányzati retorikában sokat emlegetett gazdaságélénkítő hatását igazolja? Rövid távon egészen biztosan: amennyiben a növekedésben maguknak a sztrádaépítő vállalatoknak a konjunktúrája is részes. De vajon érvényes-e ez az összefüggés hosszabb távon, az útépítők és a nekik bedolgozók körén kívüli cégek esetében is? Egyelőre csak sejteni lehet az igen választ; a bizonyosságot a következő évek toplistáiban kell majd keresni.