Mennyiért rajzolnak?

Magyarországon az építészkamara által ajánlott tervezési díj a ház költségének 5, a gyakorlatban pedig inkább 3 százaléka. Norvégiában ez 12-15 százalék, Dániában 8-9, esetleg 10 százalék, délebbre 7-8 százalék, keletre haladva pedig még ennél is alacsonyabb az összeg. Ebből is látszik, hogy a magyarországi árak alacsonyak: ha valaki 3 százaléknál is olcsóbban tervez, kezeljük el gyanakodni. Az ajánlott áraknál lényegesen magasabb összegért dolgozó építészt is érdemes a drágaság okáról faggatni. A válasz valószínűleg igen egyszerű: az illető „menő” tervező. Ilyenkor is célszerű megnézni néhány általa tervezett házat, megtekinteni a terveket, de akár a kamarától is lehet szakvéleményt kérni.

Magyarországon legalább 8 ezer építész van, és ebből 5-6 ezer praktizál. Közülük választhatunk, azonban nem mindegy ki mellett döntünk – mondja Eltér István, a Magyar Építészkamara elnöke. Hajlamosak vagyunk természetesnek venni, hogy a dolgok a helyükre kerülnek, holott még egy csúnya és rossz ház tervezése is nagy szaktudást igényel. Rengeteg a hibalehetőség, és már pár centin is múlhat – jobb esetben – a kényelmünk.

Alapos alapok

Az apróbb hibákat még lehet korrigálni, de sok minden már az elején eldől: könnyen megbánhatjuk, ha a talajmechanikai vizsgálatokat megspóroljuk, de a geodéziai mérések eredményei is hiányozhatnak. A ránézésre vízszintes telekben ugyanis minden további nélkül lehet akár egyméteres esés is. Az emberek gyakran a saját telkük helyét sem tudják pontosan, így nem árt bemérni legalább a sarokpontokat. Könnyen kiderülhet, hogy a telek határa a valóságban méterekkel arrébb van. A későbbi jogviták elkerülése végett célszerű tehát az építés megkezdése előtt a telket pontosan kitűzni és felmérni.

Kicentizve

Egy családi ház többezer tételből áll össze, és ha ezeket rosszul tervezik, a hibák könnyen megkeseríthetik mindennapjainkat. Ezt egy egyszerű garázs esete is jól mutatja: ha nem elég alapos az építész, könnyen megeshet, hogy behajtott tükörrel kell beállnunk a garázsba, és örülhetünk, ha ki tudunk szállni az autóból. Nagyon gyakran elrontják a lehajtó ívét is. Az eredmény: a garázs használhatatlan. Szintén gyakori hiba a belmagasság elméretezése, melynek következtében a csomagtartót nem lehet rendesen fölhajtani, mert a plafonba ütközik. Ezeket a tervezési hibákat ráadásul a kivitelező gyakran még tovább rontja.

A tervezés során számtalan hibalehetőség van, és igazán jót tervezni nehéz feladat. Alapvető például a terek megfelelő elrendezése, mégis itt követnek el leggyakrabban baklövéseket. Gyakori, hogy az ajtó rányílik a falra, és ezért nem lehet jól bútorozni a szobát. Nem mindegy az sem, hogy a hat négyzetméteres előszoba egyszer hat méteres, vagy kétszer három méteres lesz. Ez utóbbi nyilván kedvezőbb, de még ezt is alaposan el lehet rontani, ha telepakolják térbe lógó ajtókkal.

Az ilyen hibákat ráadásul a tervet szemlélő laikus észre sem veszi, ahogy a helytelenül megválasztott belmagasságot sem: az átlagos magasság 275 centiméter, de a tervezők néha lemennek 260 centiméter alá. A megrendelő még azt sem észleli, ha a belmagasság 240 centiméterre csökken, ugyanakkor ez a különbség már nyomasztóan hat. Túlméretezés is gyakran előfordul: ebben az esetben a lakónak fölöslegesen kell majd fűtenie 10-15 centiméternyi levegőoszlopot, ami egy 150 négyzetméteres háznál már jelentős költség.

A tervező sokszor azt sem veszi észre, hogy olyan hajlásszöget tervezett a tetőnek, amelyet annak anyaga nem bír el, és a tető beázhat. A hőszigetelés vastagságát is könnyen el lehet nézni egy-két centivel, aminek eredményeképpen a tetőtérben nyáron túl meleg, télen pedig túl hideg lesz.

Több szem többet lát

Léteznek tervzsűrik és tervtanácsok, ahová nemcsak az építész, hanem a megrendelő is elviheti a terveket, ráadásul díjmentesen. Ekkor más építészek is végignézik a rajzokat, és egy kicsit javítanak rajtuk. Természetesen nem feladatuk az áttervezés, de az alaphibákra fölhívják a figyelmet. Ez a típusú kontroll inkább nagyobb épületek tervezésénél jellemző. A családi házak terveit sajnos ritkán zsűriztetik, holott ezek többségén is pillanatok alatt legalább 30 hibát föl lehet fedezni. Ezek ráadásul gyakran nem is szó szerint vett hibák, hanem apróságok, melyek rossz használatot eredményeznek.

Ha biztosra akarunk menni, nem árt meggyőződni a tervező szakértelméről, precizitásáról. Ennek legjobb módja, ha körülnézünk a baráti körben: ha egy ismerősünk háza jól sikerült, bátran elkérhetjük az építész telefonszámát. Ezután nézzük meg a tervező 4-5 munkáját, és ha ezek is tetszenek, nem kell tovább keresgélnünk. Egy vadidegen, ám tetszetős házba is be lehet csengetni: Bár a kíváncsiskodókat nem mindig fogadják szívesen, gyakran mégis megmutatják a házat, pusztán azért, mert elégedettek az építésszel és büszkék rá. Egy ilyen vizit után is föl lehet keresni a tervezőt, és célszerű megtekinteni néhány további munkáját.

Szakfolyóiratokból is lehet építészt választani, különösen azoknak, akik 100-200 millió forint körüli összeget szánnak családi házukra. Ekkora összegnél már tényleg megfontoltan kell dönteni, és végképp nem éri meg a terveken spórolni. Az ilyen típusú magazinokba bekerült épületek többsége garantáltan jó, ha nem is feltétlenül szép. Bizonyos esetekben érdemes helyi építészt keresni, hiszen egészen máshogy kell viselkednie egy tervezőnek Budapesten, Jászjákóhalmán, vagy éppen Hollókőn. Ilyen esetekben szinte behozhatatlan előnyökkel rendelkezik a helyi ismeretekkel bíró szakember.

Gondolatolvasás kizárva

Ha már megvan a kiszemelt építész, nem árt legalább egyszer meghívni vacsorára, hogy lássa, hogyan él a család. Vannak ugyanis a megrendelő számára magától értetődő dolgok, melyeket nem feltétlenül közöl az építésszel. Minél több információt, adatot osztunk meg vele, annál valószínűbb, hogy olyan tervet kapunk, amilyet megálmodtunk. Nagyon fontos, hogy mindent nagyon precízen meghatározzunk. Ha a család a bizalmába fogadja a tervezőt, és jó kapcsolat alakul ki, valószínűleg a terv is jó lesz.

Tartalmi partnerünk a Bookmark Media ingatlanpiaci hírügynökség