Magasban az olaj tőzsdei ára © AP

Az eddiginél is nagyobb népharagot gerjeszt a nagy olajvállalatokkal szemben, hogy a benzin literenkénti ára hamarosan újabb lélektani küszöböket léphet át. Míg Magyarországon a 300 forintos, addig az USA-ban a gallononkénti 3 dolláros (azaz literenként 160 forintos), Nagy-Britanniában az 1 fontos (360 forint), Németországban pedig a 1,5 eurós (370 forint) benzinár fenyeget, miközben a nyersolaj hordónkénti ára 70 dollár körül mozog. A vásárlók dühét csak fokozta, amikor a világ második legnagyobb tőzsdén jegyzett olajmamutjának számító brit BP Group (BP) nemrég megjegyezte: az olajár minden 1 dolláros emelkedése évi 500 millió dollárral növeli a cég nyereségét.

Londonban a kormányzó Munkáspárt balszárnya az utóbbi napokban egyre gyakrabban emleget egy rendkívüli olajsarcot, az ötletet a közszolgáltatók extra nyereségére 1999-ben, röviddel a privatizációjuk után kivetett különadóból merítve. Washingtonban kongresszusi meghallgatásokat sürget Lindsey Graham republikánus szenátor, míg mások a benzinár plafonjának meghatározását javasolják, és ők is szívesen látnák, ha a szövetségi államkassza egy kicsit jobban megcsapolná az olajcégek profitját. A populisták szerint lenne is mit tovább adóztatni, hiszen a második negyedévben a nagy olajtársaságok olyan nyereséget értek el, ami azt sejteti, hogy profitjuk az idén még a tavalyi rekordot (HVG, 2005. március 5.) is alaposan felülmúlja.

A világ legnagyobb tőzsdei olajcége, az amerikai Exxon például idén a második negyedévben 88,6 milliárd dollár bevételre tett szert, aminél legfeljebb két tucat ország éves gazdasági teljesítménye nagyobb. Adózás utáni 7,6 milliárd dolláros nyeresége pedig 32 százalékkal múlja felül a 2004 azonos időszakában bezsebelt profitot. A BP némiképp gyengébben muzsikált, második negyedéves nyeresége „mindössze" 4,9 milliárd dollár volt az egy évvel korábbi 4,1 milliárd után, ám a mérleget rontotta, hogy majdnem 1 milliárd dollárt kellett leírnia egyik texasi olajfinomítójában történt robbanás miatt. A vállalati szerkezet egységesítésének lezárulta óta negyedéves mérleget először ismertető - a világ harmadik legnagyobb tőzsdei olajtársaságának számító - brit-holland Royal Dutch Shellnél viszont az Exxonhoz hasonlóan csilingelt a kassza: a második negyedévben a 2004. április-júniusinál 34 százalékkal magasabb, 5,2 milliárd dolláros nyereséget értek el.

HVG

Zúdul a pénz az állami tulajdonú olajtársaságokhoz is, nyereségükről viszont elég keveset tudni. A piaci árrobbanás legnagyobb haszonélvezője a Saudi Aramco lehet, amely Szaúd-Arábia teljes olajkincsét ellenőrzi, és mind forgalma, mind nyeresége az Exxonénak alighanem a többszöröse, ám mérlegadataihoz nem lehet hozzáférni. Az azonban az extraprofit méreteit jellemezheti, hogy az olaj kitermelése a világon ott a legolcsóbb, az önköltségi ár hordónként 2-4 dollár körül mozog.

Ugyancsak spórol pénzügyi adataival a venezuelai monopólium, a PDVSA, amelynek bevételeiből az ország elnöke, Hugo Chávez szociális és ideológiai céljait finanszírozza (HVG, 2005. szeptember 3.), míg a mexikói Pemex - amelynek egyeduralmát az alkotmány is garantálja - a latin-amerikai ország költségvetésének rendre a harmadát állja.

Olajszivattyú. Lecsapolás © AP

Kaszálnak a kínai olajcégek is. Az állami China National Petroleum Corporation (CNPC) - amely a minap 4,18 milliárd dollárt adott a kanadai székhelyű, Kazahsztánban működő PetroKazakhstanért - hongkongi tőzsdén jegyzett leányvállalata, a PetroChina első félévi nyereségét 38 százalékkal, 7,6 milliárd dollárnak megfelelő jüanra növelte. A tőzsde honorálta a produkciót: a PetroChina - amelyben az amerikai befektetési gurunak tartott Warren Buffettnek is van részesedése - papírjainak árfolyama az év eleje óta a másfélszeresére nőtt, és ezzel a cég a japán Toyota autógyárat megelőzve Ázsia legmagasabb piaci értékű vállalatává emelkedett, az olajtársaságok rangsorában pedig a francia Total mögé, az ötödik helyre rukkolt előre. Riválisa, a China National Offshore Oil Corporation (CNOOC) - amely nemrég csak a politikai ellenállást látva tett le arról, hogy 18,5 milliárd dollárért megvegye a kilencedik legnagyobb amerikai olajtársaságot, a kaliforniai Unocalt (HVG, 2005. augusztus 20.) - 69 százalékos növekedéssel, 1,46 milliárd dollárnak megfelelő profitot ért el az első hat hónapban, ami rekord a cég életében.

A Merrill Lynch amerikai brókerház közelmúltban megjelent tanulmányában arra számít, hogy az olaj- és gázszektor hetven legnagyobb vállalata az idén a tavalyihoz képest 10 százalékkal több, 2570 milliárd dolláros bevételre tesz szert, miközben az adózás utáni nyeresége 26 százalékkal, 230 milliárdra emelkedik. A jelentés készítői úgy vélik viszont, hogy a profit szempontjából ez lesz a csúcsév, 2006-ra ugyanis már kevesebbet jósolnak. Ennek okát nemcsak az olajárak - és a finomítói árrések - szerintük várható mérséklődésében látják, hanem abban a tendenciában is, hogy mind drágább a kimerülő lelőhelyek pótlása. A jelenlegi extraprofit egy részét ugyanis az adja, hogy a mostanában termelésbe vont mezők határhasznát még a 10-20 dollár közti olajárak idején kalibrálták. A társaságok mindenesetre még a mostani rendkívüli körülmények között is nagyon megfontolják, hozzanak-e csak évek múlva beérő, kockázatos befektetési döntéseket. Szakértők szerint egyébként a Katrina hurrikán csak átmeneti károkat okozott az olajcégeknek, és a magas olajárak akár 15 dollár kockázati prémiumot is tartalmaznak.

Ugyanez áll az USA finomítói kapacitásának elégtelensége mögött is, ami az ottani - arányaiban az európainál is nagyobb - üzemanyagár-emelkedésben fontos szerepet játszik. Az olajtársaságok az 1990-es évek végén, az olaj bősége és alacsony ára idején semmilyen ösztönzést nem éreztek finomítók építésére, most pedig attól vonakodnak, hogy az erősen ciklikus szektorban később esetleg túlzottnak bizonyuló beruházásokba kezdjenek. Ezért okozhatott az USA több részén az amerikaiakat az 1973-as olajembargó közvetlen következményeire emlékeztető sorokat a benzinkutak előtt, hogy a Katrina hurrikán okozta rombolás ideiglenesen kiiktatta a rendszerből a finomítói kapacitás tizedét, és az USA a fölösleggel rendelkező Európából tervez benzint importálni.

NAGY GÁBOR