Az olajtermelés várható felfutása miatt az amerikai katonai és pénzügyi érdekszférába tartozó nyugat-afrikai térség - amint arra egy amerikai illetékes rámutat - politikailag ingatag, ráadásul ki van téve a kalózoknak, terroristáknak, miközben az Elefántcsontparttól Angoláig húzódó, nagyjából 3700 kilométer hosszú, jóformán őrizetlen partszakasz több milliárd dollárnyi amerikai olajipari befektetésnek ad otthont.

Az Egyesült Államok a stabilnak szintén nem nevezhető Közel-Kelettől való olajfüggőségét igyekszik csökkenteni azzal, hogy Nyugat-Afrikához fordul. A fekete kontinens e térségében naponta 4,5 millió hordónyi könnyűolajat hoznak felszínre. A Guineai-öbölben kitermelt nyersolajmennyiség már jelenleg is az amerikai olajszükségletek 15 százalékát fedezi, de 2015-re aránya az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) agytrösztje, az Országos Hírszerzési Tanács becslése szerint elérheti a 25 százalékot. Az Egyesült Államokban felélt fekete arany 22 százaléka származik jelenleg a Közel-Keletről.

A washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) úgy becsüli, öt éven belül a világpiacra kerülő minden ötödik hordó olaj a Guineai-öbölből származik majd, s több mint 30 milliárd dollárt fektetnek be a térségben, s ezen irdatlan összeg 40 százalékát amerikai cégek invesztálják.   

Kutatóintézetek - köztük az idézett CSIS is - jelentősebb amerikai szerepvállalást szorgalmaznak Nyugat-Afrikában az amerikai érdekek védelme érdekében. Az Egyesült Államok azonban a Perzsa-öbölben, Irakban és másutt lekötött katonai ereje folytán nem tör vezető szerepre e térségben - legalábbis egyelőre nem.

Az öbölben fekvő szigetországban, Sao Tomén és Príncipén például Washington megelégszik azzal, hogy az „olajbummra” számítva a helyiekkel közösen terveket készít a repülőtér bővítésére és egy mélytengeri kikötő építésére. A részben Sao Tomé és Príncipéhez, részben Nigériához tartozó - egyelőre feltáratlan - kontinentális talapzat becslések szerint 11 milliárd hordónyi olajat rejt.

A politikai stabilitásnak és az olajkitermelés folyamatosságának a megőrzése alapvető amerikai érdek, különösen Nigériában, amely 2,5 millió hordó olajat exportál naponta, annak is felét az Egyesült Államokba.

Amerikai tisztviselők elmondták, hogy a legtöbb érintett nyugat-afrikai ország üdvözli az amerikai jelenlétet, ugyanakkor egyikük elárulta, Egyenlítői-Guineában a katonai vezetés feltűnően "kimért és távolságtartó" volt velük szemben, amit az amerikaiak a maguk részéről a térségben szintén növekvő kínai befolyásnak tudtak be.