Bizony, nemcsak zacskóban lehet haza hordani, otthon is gyárthatunk ropit. Igaz, felbuzdulásunk történetesen egy ajándékba kapott új szilikonformáknak köszönhető, de előre bocsájtjuk: nélküle is megy.
Nem tagadjuk, enyhe kételyek éltek bennünk, amikor azt olvastuk a spéci alkalmatossághoz mellékelt receptekben, hogy mikróban is elkészíthetők a házi ropik. Elsőre ki is hagytuk. Inkább nekiálltunk, kevertünk, formáztunk és bedobtuk a sütőbe bő negyedórára, egészen jó eredmény született. Annyira jó, hogy fellelkesültünk, és beálltunk a ropigyártók kézműves szövetségébe.
Másodszor már a mikróval is szemeztünk, amellyel szemben némi bizalmatlansággal viseltetünk, és legfeljebb melegítésre használjuk, de arra se mindig. Köszönhető ez az első mikróhullámú sütőhöz vett mikrós szakácskönyvnek, amelynek alapján anno pont egy haltekercses recept került kipróbálásra elsőként. Friss hal a vásárcsarnokból, hogy aztán iszonyú halbűz kíséretében a mikrós sütés végén tökéletesen gumiállapotú, ehetetlen és taszítóan hamuszürke haltekercseket kapjunk. Kis lépés volt ez az alkímiában: aranyat nem, de halból gumit sikerült előállítani. Ráadásul az eset után napokig egy halpiac szemetesének szagát arásztotta a mikró, akár csak egy pohár tej melegítésekor is.
Most azonban a mikróban is kiválóan sikerült a ropi, csak 5 és fél perc kellett hozzá, tiszta energiatakarékosság. Neki is álltunk a kísérletezgetésnek, és íme, egy saját recept, spanyolos füstölt paprikával, magyaros köménnyel és franciás dekorsóval. Ebből is látható, hogy a fél EU elfér békén egy ropiban.
Akinek tehát akad ilyen formája – kapható a konyhafelszerelési boltokban – , az lásson neki a ropizásnak. Megtöltéséhez van megfelelő céleszköz, de annak híján bármilyen habzsák megteszi, vékony csőrrel. Ez utóbbi a házi ropi gyártásánál amúgyis nélkülözhetetlen alapeszköz, ugyanis flancos, töltős forma nélkül egyszerűen csak az átlagos ropihosszúságnál és szélességnél picit nagyobb tésztarudacskákat - karcsú hurkákat - nyomunk ügyesen egy sütőpapírral kibélelt sütőlemezre, és passz. Persze gyárthatunk óriás ropikat is, ha nincs türelmünk elaprózni. Szóval, az is álljon csak neki nyugodtan,aki sütőformátlan.
Hozzávalók (kb. 60 darabhoz):
80 g joghurt
80 g napraforgómag olaj
130 g liszt
2 tojás
csipet só
csipet cukor
1 kiskanál sütőpor
½ kiskanál édesnemes vagy füstölt örölt paprika
köménymag és dekorsó
Elkészités:
1. A köménymag és a dekorsó kivételével az összes hozzávalót keverjük össze egy tálban elektromos habverővel. Töltsük kis nejlonzacskóba vagy vékony csőrrel ellátott habzsákba. Ha az előbbit használjuk, akkor kinyomás előtt vágjuk le a sarkát, ügyelve, hogy kis lyuk keletkezzen csak, ha az utóbbit használjuk, akkor ne vágjunk le semmit, csak nyomjuk a masszát a sütőformákba vagy türelmesen rudacskáztassuk a sütőlapra. Szórjuk meg tetszés szerint köménymaggal és dekorsóval.
2. Hagyományos módszer alapján, 200 fokos sütőben süssük készre 20 perc alatt. Ha mikróban sütjük, akkor közepes erősségen (kb. 600W) 5-6 perc. Hogy kiszedéskor elkerüljük a ropik eltörését, a formára helyezzünk egy tányért, fordítsuk fel a formával együtt, a ropik engedelmesen kicsúsznak a szilikonból. Ha sütőlemezen készült a rakomány, akkor azon hagyjuk kihűlni, és csak aztán szedegessük, állítgassuk kínáló tálcára, pohárba vagy papírzacskóba.
Tipp: ha az összedolgozott tésztát folpackba tekerve fél órára a hütőbe tesszük, akkor utána könnyen dolgozhatunk vele úgyis, hogy csak félcentis vastagságúra kinyújtjuk, késsel csíkokra vágjuk és kis rudacskákat formázunk belőlük. Így a habzsákot is kiiktathatjuk.