Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!Az idegek megnyugtatására kínálták fel
Charlie csokoládégyára csak a filmvásznon létezett. Annál inkább valóságosak voltak Európa-szerte a múlt századok kézműves csokoládémanufaktúrái, amelyek hagyományai mostanában újraélednek.
„A csokoládé mindnyájunk gyermekkorának kedves kísérője. Azt hiszem, az enyémé még inkább az volt, mert egy kisebb csokoládégyár közelében laktunk Budapest kilencedik kerületében, s én oda igencsak bejáratos voltam a kedves Tyirilov Teofil bácsi jóvoltából, aki a gyárat tulajdonolta. Az egyik helyiségben púderrel töltött tálcák negatívjaiba öntött forró fondánt Bogaras úr, a bonbonmester, a másikban konyakmeggyek corpusait mártotta csokoládéba Klement néni, aki még egy szép csigaformát is kanyarintott mindegyik tetejére” – így emlékezik vissza irigylésre méltó gyerekkorára Csokoládévarázs című írásában a magyar gasztronómiai irodalom egyik legnagyobb mestere, Halász Zoltán.
Sok egyéb mellett az ő kutatásai nyomán ismerhetjük a csokoládé kicsiny, de annál rafináltabb változatának, a pralinénak „születési körülményeit”. Az ős-pralinét a XVII. század végén, nomen est omen, bizonyos Plessis-Praslin nevű belga gróf kreáltatta cukrászával. Még hozzá azért, hogy szíve hölgyének kedvében járjon. A sikerről nem szól a fáma, de sejtjük. A cukrász mindenesetre uráról nevezte el az új, édes, élvezetes mütyürt. A pralinécsaládnak az évszázadok során több száz, változatos tagja és megszámlálhatatlan híve lett. Az első marketinges maga a szerelmes báró volt, aki XIV. Lajos követeként Regensburgban az örökös birodalmi gyűlésre csempészte be az apró finomságokat. A 30 éves háború után 350 külön állammá széthullott német birodalom egységes irányítása érdekében meddő, ám annál hevesebb csatározásokat folytató államférfiak idegeinek megnyugtatására kínáltatta fel a Napkirály német szakács-cukrászával, bizonyos Frobannal a Reichstagkonfektet (birodalmi gyűlési bonbont). Ez már nem a titokzatos hölgynek készült sima, igen cukros mogyoró- és mandulapraliné, hanem a csokoládéba burkolt változat volt.
De akkor hogy is van ez? Praliné vagy bonbon? Nos, az attól függ, hogy mivel kezdik: a masszával vagy a csokoládéval? Az egyik változatnál előbb elkészül – pörkölt mandulából, dióból, mogyoróból, cukorból, kakaóból – a pralinémassza, s a belőle formázott drazsé- vagy más alakzatokat vonják be folyékony csokoládéval. A másiknál a folyékony csokoládét öntik vékony falú formákba, és ezeket töltik meg különböző masszákkal, krémekkel, kandírozott gyümölccsel, alkohollal.
| Minőség, kézművesség |
| Az utóbbi években egyre-másra tűnnek fel a boltok kínálatában olyan minőségi, kézműves bonbonok, amelyek a legfinomabb alkoholokkal vannak töltve. A nemes töltelékek a legjobb minőségű csokoládékat érdemlik meg. Így kis, néhány darabos kiszerelésben a desszertek prémium kategóriájába tartoznak. Ilyen többek között a tokaji aszús, a szilva- és a barackpálinkás, a vilmoskörtés, az unicumos bonbon. Legújabban pedig az újjászületett legenda, az Ararat is desszertes dobozba költözött. A brandy hat évig kaukázusi tölgyfahordóban érlelt változatát bújtatták 65 százalékos kakaótartalmú, hordó alakú csokoládéhüvelyekbe. Lehet, hogy ezzel – legalábbis részben – megvalósult Winston Churchill, az örmény brandy egyik nagy kedvelőjének elmélete, aki azt mondta: ”…életszabályom egyetlen szertartást ír elő: szivart és szeszes italt csak étkezés előtt, étkezés után és ha szükséges, étkezés közben fogyasztok”. Nos, a nemes brandy-vel töltött finomság az étkezéshez már megvan, s biztos találna hozzá aromájában illő szivart is. A szivar ízű bonbonra azért még várni kell. |
Gy. Zs.
