Jövő héttől ismét visszakerül az uniós napirendre a migráció ügye, azonban most nem a tűzoltáson, hanem a hosszútávú megoldáson lesz a hangsúly. Ez persze egyáltalán nem garancia arra, hogy ennek lesz eredménye. Pontosabban az elmúlt évek tapasztalatai alapján inkább azt lehet mondani, hogy aligha történik áttörés.
Az öt évvel ezelőtti nagy migrációs hullám nyomán az EU-nak rá kellett jönnie, hogy menekültügyi rendszere nem működik . A jelenlegi, úgynevezett dublini szabályozás főszabálya, hogy a menedékkérő abban a tagállamban jogosult menekültstátuszt kérni és ott kell megvárnia kérelme elbírálását, ahol először belépett az EU területére. A szíriai polgárháború alatt elindult százezrek sorsa azonban rávilágított arra, hogy ilyen krízisben ez a rendszer nem működik. A görög adminisztráció kártyavárként omlott össze, kaotikus helyzetet teremtve ezzel szerte a kontinensen.
Az első nekifutás
2016 májusában az Európai Bizottság előállt egy javaslattal, mely szerint ha egy tagállam hatóságai nem képesek megbirkózni a rájuk nehezedő nyomással, akkor a többi tagállam egy képlet alapján beszáll a feladatok elvégzésébe. Vagyis menedékkérőket vesz át és lebonyolítja az ügyintézést. Ezt többek között, de talán a legélesebben a magyar kormány ellenezte, mert “migránsok erőszakos betelepítésétől” tartott. Azóta is a magyar kormányzati politika eszköztárában központi szerep jut a migránsokkal való fenyegetésnek. Függetlenül attól, hogy a javasolt rendszer ennél sokkal árnyaltabb és nem tartalmazta azokat a lehetőségeket, amiket a Fidesz tulajdonított neki. Az Európai Parlament is megszavazta ezt a javaslatot, de a tagállamok nem bírtak vele. Orbán Viktor sikerrel maga köré gyűjtötte a többi visegrádi országot. Számíthattak Szlovéniára és Bulgáriára is, így aztán egy idő után már nem is erőltette senki, mert úgysem lesz meg a szükséges egyhangú döntés.
Csak a problémát nem sikerült megoldani.
Az új remény
A tavaly decemberben felálló Európai Bizottság számára prioritás lett a menekültügyi paktum. Érthető módon a görögök, spanyolok, olaszok, máltaiak és ciprusiak nagyon szeretnének már egy olyan rendszert, amiben nem a frontországnak kell vállalnia a terhek túlnyomó többségét. Eredetileg májusban mutatták volna be az új elképzelést, aztán a koronavírus-járvány ezt elsodorta. Majd míg a költségvetésről vitáztak a kormányok, addig senki sem akar új frontot nyitni nyáron a Bizottság.
Szeptember elején már arról lehetett hallani, hogy szeptember 30-án mutatják be az új menekültügyi és migrációs csomagot. A Leszbosz szigetén, a Moria menekülttáborban bekövetkezett tűz vélhetően felgyorsította ezt a folyamatot. Az EU-Kína csúcstalálkozó utáni sajtótájékoztatón, mintegy mellékesen az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen közölte, hogy egy héttel korábban, szeptember 23-án ismerteti a Bizottság a javaslatát. Az sem véletlen, hogy a témáért felelős egyik biztos, az európai élet előmozdításáért felelős Margaritisz Szkínász egy napon belül Charles Michellel, az Európai Tanács és David Sassolival, az Európai Parlament elnökével is találkozott.
Rehousing those without shelter on #Moria is the immediate priority. But the hard lessons should be clear to all.
— Ylva Johansson (@YlvaJohansson) September 14, 2020
The absence of a functioning system leads to suffering.
President @vonderleyen has asked myself and @MargSchinas to present, on 23 September, our #MigrationEU ... pic.twitter.com/tw3XIoxTcO
Egyelőre nehéz elképzelni olyan kompromisszumos javaslatot, amelyet valamennyi tagállam elfogadhat. Bár a kérdés természetesen nagyon összetett, két területen mindenképpen új megközelítés kell, ha a vonakodó országok támogatását is meg akarják nyerni.
Az egyik az, hogy az EU-n kívül létesítsenek menekülttáborokat, megelőzve azt, hogy a menedékkérők az unió területére lépjenek. A másik pedig a szolidaritás rugalmas értelmezése, vagyis lehessen pénzzel vagy más hozzájárulással kiváltani menekültek átvételét, letelepítését.
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
