Vándor Éva
Szerzőnk Vándor Éva

Az ember, aki politikai szlogent csinált a „fake news”-ból, a szavaival egy egész fake univerzumot hozott létre, amely most olyan erővel tör be a valóságba, mint a trumpista zavargók a Capitoliumba.

Biden nyert, Trump még küzd - amerikai elnökválasztás 2020
Friss cikkek a témában

Donald Trumpra több mint 74 millióan szavaztak a tavaly novemberi elnökválasztáson. Joggal feltételezhetjük, hogy jó részük azért, mert elhitte az elnöknek, amit mondott és amit ígért. Közülük nagyon sokan még most is elhiszik az elnöknek, amit mond és amit ígér. Márpedig Donald Trump még az utolsó pillanatokban is – amíg a Twitter és a Facebook engedte – azt mondta, hogy nyert, hogy a választást elcsalták, az országot pedig ellopták „tőlünk”, amiből sokan óhatatlanul azt a következtetést vonták le, hogy az országot vissza kell venni, a hazafiság pedig megkívánja, hogy a választás „elcsalását” – most már az elektori szavazatok nagyrészt ceremoniális összeszámlálását és Joe Biden megválasztásának a szentesítését – meg kell akadályozni. Azok az emberek, akik betörtek a Capitoliumba, és akiket a CNN tüntetőből zavargóvá, lázadóvá címkézett át szerda este, Donald Trump szavainak az univerzumában hazafinak érezhették magukat.

Ha kétségeik lettek volna, az elnök Twitter-üzeneteiből végig folyamatosan kapták a megerősítést: „Ilyen dolgok és események történnek akkor, amikor egy szent, földcsuszamlásszerű választási győzelemtől ennyire dicstelen és gonosz módon megfosztják a nagyszerű hazafiakat, akikkel olyan sok időn át rosszul és tisztességtelenül bántak” – írta az elnök a legnagyobb káosz közepette, lényegében visszaigazolva az erőszakot és a rombolást.

A trumpizmus nyelvi öröksége robbanásveszélyes helyzetet idézett elő két héttel az új elnök beiktatása előtt.

MTI / AP / Evan Vucci

Donald Trump szavainak azért is van nyomatéka, mert az elnököt 2016-ban többek között azért választották meg, mert az egyik legfontosabb kampányüzenete volt a kívülálló igazmondása: a washingtoni politikai elit romlottságával szemben ő volt az egyenes ember, aki nem fél az igazságtól, aki dacol a politikai korrektséggel, ő kimondja, megmondja, odamondja. Az egyenes beszéd lett a politikai brandje.

Elnöksége utolsó napjaira kikristályosodott, hogy Donald Trump esetében az egyenes beszéd a szavak jelentéstartalmának a 180 fokos fordulatával egyenlő: a leggyakrabban használt szavai pont az ellenkezőjét jelentik.

Sok más populistához hasonlóan Donald Trump is a szavak embere – még ha megdöbbentően kevés szóé is. Az elnök azonban a szókimondás ürügyén egy párhuzamos valóságot hozott létre, amelyhez akkor is ragaszkodik, amikor minden jel egy teljesen más valóságra mutat. És ebbe a párhuzamos valóságba beszippantotta a híveit is, akik – ha az elnökre hallgatnak – biztosak lehetnek benne, hogy helyesen cselekszenek.

Donald Trump szavai egyrészt semmit sem jelentenek, másrészt mindent jelentenek: épp a súlytalanságuk miatt lett súlyuk.

Néhány példán keresztül megmutatjuk, miként sikerült meghackelnie a jelentésüket.

AFP / Jeff Kowalsky

Nyertünk – We won

Donald Trump már a novemberi urnazárás után adott első beszédében bejelentette, hogy megnyerte az elnökválasztást. Sok millió szavazat számlálása még csak akkor kezdődött, de ő győztesnek hirdette magát, és ettől a jelzőtől azóta sem hajlandó megválni. Volt ugyan egy rövid átmeneti időszak, amikor úgy tűnt, hogy a „nem nyertünk” még elfogadható lett volna számára, csak „vesztesnek” (loser) ne nevezzék, de ahogy közeledett a hatalomátadás időpontja, a beismerés egyre kevésbé vált opcióvá számára. Miközben a nyertünk valójában azt jelentette, hogy vesztettünk. A szómágia pedig minden jel szerint nem hatott az évszázadokon át beolajozott demokratikus választási gépezetre: az elektori szavazatok számlálása sem tud más következtetésre jutni, mint arra, hogy az elnökválasztást Joe Biden nyerte meg.

Számolják a szavazatokat Atlantában
MTI / EPA / Erik S. Lesser

A választást elcsalták, az országot ellopták – They rigged the election, they stole the country

A választási eredmények felülírására irányuló, Rudy Giuliani gondjaira bízott jogi kísérletek sorra kudarcot vallottak, az amerikai választásokat tisztességesnek és igazságosnak minősítették az ebben illetékesek, Joe Biden pedig a január 20-ai elnöki beiktatására készül, Donald Trump azonban továbbra is csak azt ismételgeti, hogy a választást elcsalták, hogy földcsúszamlásszerű győzelmet aratott (lásd az előző bekezdést), a verseny még csak nem is volt szoros, és közelebbről meg nem nevezett sötét erők épp ellopják Amerikát az amerikaiaktól. A valóság már rég felülírta a szavait, de ez nem számít sem az elnöknek, sem a híveinek. A valóság az, amit ők annak mondanak. Miközben Joe Biden 306 elektori szavazattal, országosan pedig több mint 81 millió szavazattal megnyerte az amerikai elnökválasztást.

Ami a valóság prizmáján keresztül szerdán a Capitoliumnál puccsnak tűnt, az Trump világában harc az igazságért és az országért.

AFP / Artur Gabdrahmanov

Hazafiak – Patriots

Ki ne venné örömmel magára ezt a címkét? Donald Trump pedig boldogan osztogatja, igaz, az ő értelmezésében az a hazafi, aki őt támogatja. És az ő szemében a támogatói akkor is hazafiak maradnak, ha mindenki más csőcseléknek nevezi őket. A szerdai események sűrűjében Ivanka Trump is hazafizott egyet a Twitteren, hogy aztán gyorsan törölje a bejegyzését, miután számonkérték rajta az apja támogatóinak az erőszakosságát.

A Trump-szótárban a hazafi dicséret, buksisimogatás és erőszakra való buzdítás egyszerre. Nem véletlen az sem, hogy amikor a fehér fajvédő, neonáci tüntetők/zavargók erőszakos cselekedeteinek az elítélését várták az elnöktől a 2017-es Charlottesville-i zavargások után, ő mindkét tábort felelőssé tette a történtekért, és jó embereknek nevezte a neonácikat (very fine people). Mint ahogy az sem véletlen, hogy az NAACP polgárjogi szervezet most visszautalt arra, hogy az elnök hazafiatlannak nevezte a rasszizmus ellen békésen tiltakozó Colin Kaepernicket, miközben hazafiaknak tekinti a Capitoliumot ostromoló zavargókat. Joggal zavarodhattak össze az amerikaiak: akkor most ki is a hazafi?

Patrióták Charlottesville-ben
AFP / Getty Images / Chip Somodevilla

Demokrácia – Democracy

Az Egyesült Államok létezésének a leglényegét foglalja össze ez a szó, a demokrácia egyik legfontosabb rituáléja pedig a választási folyamat lebonyolítása. A választási eredmények kétségbe vonásával Donald Trump épp működésében akasztja meg a demokráciát, amelyet állítása szerint annyira félt.

Donald Trump hiába emleget demokráciát és demokratikus értékeket, ha közben épp annak a játékszabályait próbálja meg kijátszani – legutóbb például azzal, hogy telefonon követelte a georgiai választási főhivatalnoktól, hogy találjon neki 11 780 szavazatot.

Jog és rend – Law and order

Mi vagyunk a jog és a rend pártja – emlékeztette szerdán a Twitteren a követőit Donald Trump, miközben a hívei a jogra és a rendre fittyet hányva randalíroztak a Capitoliumban.

Trump szótárában visszatérő elem a jog és a rend, különösen gyakran használta, amikor tavaly a Black Lives Matter tüntetések erőszakos feloszlatására kellett indok. Azok után azonban, hogy a zavargók Trump felszólítására és biztatására vonultak a Capitoliumhoz, ahol épp a demokrácia játékszabályaihoz igazodva zajlott az elektori szavazatok számlálása, nehéz megfogni, hogy pontosan mit is jelent az elnöknek a jog és a rend. Valószínűleg semmit.

Rendezett átmenet – Orderly transition of power

A Twitter és a Facebook platformjától megfosztott Trump közleményben ígért rendezett átmenetet a Capitolium ostroma után, de közben nem győzte hangsúlyozni, hogy nem ért egyet a választás végkimenetelével és a tények is őt igazolják. Azt egyelőre nehéz beazonosítani, hogy az elnök pontosan mit is tett ezért a rendezett, békés hatalomátadásért, az elmúlt hetekben ugyanis ha nem a választás eredményét támadta, akkor a Biden-adminisztráció előkészületeit szabotálta. Az a megjegyzése pedig, hogy „az elnökök történelmében legnagyszerűbb első hivatali idő” vége csak a kezdete annak, hogy „ismét naggyá tegyék Amerikát” az eddigiek alapján túlságosan is könnyen értelmezhető úgy, mint a hívei biztatása a további ellenállásra.

A rendezett átmenet előfeltétele, hogy a vesztes jelölt elismeri a győztest, gratulál neki és a lehető leghamarabb minden segítséget megad az új adminisztráció munkatársainak az ügyek átadásában-átvételében – ez egy világjárvány idején hatványozottan fontos lenne. Donald Trump rendezett átmenete innen nézve továbbra sem hangzik úgy, mintha elhinné, amit a nyilatkozatában ígért.

Menjetek haza, legyetek békések – Go home, stay peaceful

Donald Trump hívei ennyi idő után megtanulták olvasni az elnök szavait, értelmezni a ki- és összekacsintásokat. Amikor az elnök azt mondja, hogy győzött, miközben veszített, amikor demokráciát kiált, miközben a demokráciát ássa alá, akkor törvényszerű lesz, hogy miként értelmezzék a felszólítását, miszerint menjenek haza és legyenek békések: maradjanak és harcoljanak. A zavargók már rég a Capitoliumban randalíroztak, amikor Donald Trump még mindig nem volt hajlandó kimondani az egyetlen mondatot, amely talán esélyt adhatott volna a zavargások elcsendesítésére: hogy a választást Joe Biden nyerte, ő pedig békésen átadja a hatalmat a demokrata utódának. Végig erősítve a híveiben a maga párhuzamos valóságát, úgy szólította fel őket távozásra, hogy valójában maradásra buzdította őket. És a Twitter-üzenetein edződött trumpisták ezt így is értelmezték, szót fogadtak neki, kitartottak és egyáltalán nem maradtak békések. Hiszen az elnök azt üzente, hogy szereti őket.

Persze, ha az elnök unokahúgának, Mary Trumpnak a memoárjából indulunk ki, amikor Donald Trump azt üzeni a híveinek, hogy szereti őket, valójában azt kéri tőlük: szeressetek engem. Bármi áron.