A nagy Temu-kérdés: kell-e félni a cégtől, amelyiknél már másfél millió magyar vásárolt?

A kínai internetes kereskedők árképzési rendszere óriási kárt okozott

– ezt nem Donald Trump mondta, új kereskedelmi háborúra készülve Kínával, nem is az EU egyik tisztségviselője, aki az európai cégeket védené, hanem Zhong Shanshan, a jelenleg élő leggazdagabb kínai ember.

A most 69 éves üzletember még 1996-ban alapította a Nongfu Springet, mára Kína legnagyobb ásványvízcégét, amely eddig töretlenül halad előre, ám az utóbbi időben több problémával is szembe kellett néznie, amiért Zhong a netes kereskedőket hibáztatja. Véleménye szerint ugyanis az online térben eladó cégek (szavai szerint különösen a Temuval egy cég alá tartozó Pinduoduo) árképzési rendszere nagy kárt okozott a kínai márkáknak és iparágaknak, mivel teljesen tönkretette a korábbi árképzési rendszerüket.

Szerinte ugyanis az árazás lett az alfája és omegája mindennek a netes kereskedőknél, ami miatt – Kínában rendkívül meglepő módon – a kormányt is elővette: „A kabinet hanyagul teljesítette kötelességét“ – fogalmazott arra utalva, hogy Peking semmit sem tett az ellen, hogy a nagy kereskedők elképesztően alacsony áron, sokszor akár a termelési ár alatt kínálták a kereskedők termékeit.

De hát ez a stratégia!

A Kínában rendkívül népszerű Pinduoduo és a világon jóval ismertebb Temu a PDD Holdings tulajdonában van, de ismerős lehet a Shein, az Aliexpress vagy akár a JD neve is. A vállalkozások taktikája, főleg előbbi háromé, nagyjából így nézett ki: elképesztő dömpingárakkal letarolják a helyi piacot, hozzászoktatják a vevőket, hogy tőlük vásároljanak, majd amikor már alig maradt vetélytársuk, akkor már lehet árakat emelni, hiszen mindenki úgyis megszokta, hogy tőlük rendel.

Mindez amúgy tökéletesen lekövethető a Temu tavalyi magyarországi megjelenésével: ingyenes volt a kiszállítás, a többi vetélytárshoz képest akár 50-70 százalékkal olcsóbb termékekkel, és bár néha gyengébb minőségű termékeket ajánlottak eladásra, ezt bőven ellensúlyozni tudta az olcsó ár, a gyors kiszállítás, illetve ami legalább ennyire fontos volt akkoriban, az újdonság varázsa.

És a Temu nem bízott semmit a véletlenre: biztosan emlékszik a kedves olvasó arra, hogy amikor megjelentek (és főleg a tavaly karácsonyi időszakban), elképesztő mennyiségű hirdetést helyeztek el mindenhol. Szinte nem lehetett felmenni az internetre anélkül, hogy ne villogjon az arcunkba a reklámjuk, ha valamire pedig rákerestünk, akkor biztosak lehettünk benne, hogy annak a terméknek a legkülönbözőbb formáira is kapunk majd ajánlatot olyan áron, amiről nem gondolnánk, hogy nyereséggel el lehet adni.

És bizony nem tévedtünk, ha ilyen gondolataink támadtak: az első időszakban szakértők becslései szerint a Temu az első szállításért, amiben óriási árengedményeket kínált, vevőként átlagosan 10-20 eurót bukott. Mindezt úgy, hogy közben elképesztő pénzt elköltöttek. A magyar piacon a Growww Digital adatai szerint a Temu tavaly decemberben egy átlagos napon 25-ször annyit költött online reklámokra, mint egy közepes méretű (kb. egymilliárd forint éves forgalmú) magyarországi webshop – másképp fogalmazva szinte egy nap alatt annyit, mint sok más cég egy hónap alatt. Mindez azt is jelenti, hogy

a kínai kereskedő az év utolsó hónapjában a számítások szerint félmilliárd forintot is elkölthetett a magyar weben.

Az eredmény pedig önmagáért beszél: Madar Norbert, a PwC vezető menedzsere, a digitális kereskedelmi csapat vezetője például arról beszélt október elején az Internet Hungary konferencián, hogy az év végére vélhetően 130 milliárd forintban rendelnek a magyarok a Temuról, ami összességében 10 millió darab rendelést jelent. Egyszerű matekkal pedig ebből az is kiszámítható, hogy átlagosan 13 ezer forintért rendelünk tőlük.