Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Gyerekeket kérdeztünk arról, hogy mit gondolnak a klímaválságról, és hogyan oldanák meg a környezetszennyezés problémáját. Tanulságos tükröt tartottak elénk. Ma van a gyerekjogok világnapja.
A gyerekek tehetnek a legkevésbé a klímaválságról, mégis őket fogják érinteni a leginkább a következményei. Legkésőbb az elmúlt időszakban tudatosodhatott bennünk: a gyerekjogok egyik sarkalatos pontja, hogy legyen számukra egy élhető bolygó, ahol felnőhetnek.
Az UNICEF szerint ma 2,2 milliárd gyerek nő fel úgy, hogy szembesülnie kell a klímaválság hatásával. Az ENSZ pedig úgy számol: a következő évtizedben nagyjából 175 millió gyereket érintenek majd a klímaválságra visszavezethető természeti katasztrófák, 2050-re pedig mintegy 25 millió gyerek lesz alultáplált, szintén a klímaválság miatt.
Nem véletlen, hogy a legfiatalabb generációk érzik át a legerősebben, a kialakult helyzetben valamit tenni kell – még úgy is, hogy a követeléseik, a ma már állandósult klímatüntetések értetlenséget, zavart vagy megvetést váltanak ki a felnőttek egy részéből.
November 20-án ünnepeljük a Gyermekjogi Egyezmény elfogadásának 30. évfordulóját. Ezért most a klímaválság témájában kérdeztük meg a legilletékesebbeket: a gyerekeket.
A szelektív hulladékgyűjtéstől a hó nélküli télig
Hat és tizenkét év közötti szakértőket hívtunk meg a szerkesztőségbe, hogy elmondják, mit gondolnak a környezetvédelemről, a klímahelyzetről és a bolygó jövőjéről.
A legkézenfekvőbb közös pontnak a szelektív szemétgyűjtés bizonyult. A 6 éves Mira például egyértelművé tette: azért gyűjtik szelektíven a szemetet, hogy „ne legyen koszos a Föld, mert akkor elromlik”. Márpedig:
Ha elromlik a Föld, akkor meghalunk.
A 8 éves Ábel a gyakorlatias oldalról fogta meg a témát: azért gyűjtik otthon szelektíven a szemetet, hogy könnyebb legyen azoknak, akik újrahasznosítják, például „új üveget” csináljanak belőle. A 10 éves Áron ugyanakkor egy jogos problémára mutatott rá: az utcán nincs szelektív hulladékgyűjtő, így ilyenkor a műanyagot is a sima kukába dobjuk, „hiszen az ember feleslegesen nem szereti cipelni”.
Az egész szelektív hulladékgyűjtés azért is fontos, mondják a gyerekek, mert így talán nem halmozódik fel a tengerekben és a szemétlerakókban a műanyag. A műanyag szatyrokat sem nagyon használják, „anya vászontáskával jár vásárolni, amit nem kell eldobni” – mondja a 10 éves Nóra. A szintén 10 éves Bernárd pedig már arról is értesült, hogy „vannak az óceánokban akkora szemétszigetek, mint Magyarország”.
A műanyaggal való kapcsolatukról is kérdeztük őket. A legtöbben a játékaikat azonosították be ebben a kategóriában. Ahogy a 10 éves Áron fogalmazott: „Gyerekkoromból maradt még pár műanyag játékom”. De most már inkább könyvei vannak. Ábel a kortárs nyomás új vetületére mutatott rá, amikor elmesélte: látva, hogy az egyik osztálytársuk csak vette a műanyag palackos italokat, megitta, majd a palackot kidobta, rászóltak, hogy ne csinálja, „mert szennyezi a környezetet”.
Az, hogy ennyi műanyagot használunk, főleg a boltok hibája, mert amikor már bemegyünk vásárolni, kénytelenek vagyunk megvenni az árut akkor is, ha műanyagba van csomagolva – mondja a 12 éves Márk. Nehéz kikerülni. Annyit tehetünk, hogy vagy saját szatyrot viszünk vásárolni, vagy ha más nincs, papírtáskát választunk a nejlon helyett. Vagy, hogy az iskolába műanyag dobozban visszük az uzsonnát, hogy ne kelljen zacskókat használni. A 9 éves Joachim szerint „a műanyag ezer évig porlad el, és az állatoknak sem tesz jót a műanyag, mert megeszik, és ettől meghalnak”.
Az évszakok megbolondulását is megpróbáltuk kitárgyalni. Mira például azt mondta, hogy hó nélkül azért lenne rossz a tél, mert nem lehet hóembert építeni, meg szánkózni, meg hógolyót dobálni. (Ő szeret forrócsokizni is, de ahhoz mondjuk nem kell hó.)
A telet nem tudják elképzelni hó nélkül, bár Bernárd megjegyzi, hogy akkor egész évben nyár lenne, és nem kellene iskolába menni. Rákérdeztünk, hogy jobb lenne-e, hogy nincs tél és nincs iskola, mint ha van tél (sí, korcsolya, hógolyózás), de van iskola is, a nagyobbak szerint inkább iskola+tél. Joachim szerint viszont inkább a no tél, no iskola.
A 6 éves Orsi hallott a klímaváltozásról, sőt, már tapasztalta is: tegnapelőtt ugyanolyan zöld füvet látott, mint nyáron. Nem az a fura, hogy zöld a fű, hanem az, hogy ennyire! A klímaváltozásról egyébként szoktak beszélgetni az iskolában, és otthon is. A 12 éves Márknak a tengerszint emelkedése, a gleccserek olvadása ugrik be, utal arra, hogy Velencét például elöntötte az ár most, és szerinte ez egyre többször bekövetkezhet, és nem csak Velencében.
„Az emberiség olyan dolgokat tesz, olyan gázokat bocsát ki, ami szennyezi a levegőt, ettől egyre melegebb lesz” – mondja Nóra.
„Sokkal nehezebb lesz, és elkezd olvadni minden” – vázol fel egy pesszimista forgatókönyvet Bernárd.
Látják az összefüggéseket
Az erdőirtásokról is megvan a véleményük: azért rossz, mert a fák termelik az oxigént, és ha kiirtjuk az összeset, nem lesz oxigénünk és meghalunk. „Az a baj, hogy a szén-dioxidok ott maradnak így a levegőben, és így a sarki területek elolvadnak” – mondja a 7 éves Dávid. A 9 éves Csenge ezt azzal fűzi tovább, hogy az állatoknak nem lesz élőhelyük, „és nem tudnak elbújni a vadászok elől”. Márk arra is felhívja a figyelmet, hogy ha teljesen átállunk a papírzacskókra, akkor ahhoz túl sok fát kell kivágni.
Hogy mi a környezetvédelem? A 7 éves Dávid szerint például az, hogy nem szemetelünk, és nem lövünk ki atombombákat az űrbe – főleg az uránium, a plutónium miatt, mert az rossz az embereknek. „Az amerikaiak egyszer kilőttek egy atombombát a Holdra, és végül bement a légkörbe a bomba, és elégett” – hoz bizonyítékot az állítására.
A kérdésre, hogy miért beszélnek a felnőttek annyit arról, hogy kevesebb húst kellene enni, szó szerint idézzük a kialakult párbeszédet:
Dani: Az állattartás miatt. Azért, mert a kérődzőket úgy tenyésztik, hogy az nekünk sok vízbe kerül, és sok metán is kerül a légkörbe, ami veszélyezteti az ózonréteget.
Petra: Apa azt mondta, hogy a kérődző állatoknak a fingjaik mérgezők.
Dávid: Akkor a csirke fingása jobb?
Petra: De én a nagymamámnál annyi sonkát eszek egy héten egyszer, mint amennyit egy átlagember egy évben – szerintem.
Áron szerint a klímaváltozással a növények járnak a legrosszabbul, mert nem bírják a meleget, és ha a Föld felmelegszik, elszáradnak. „De szerintem az még nagyon sok idő, hogy egyszer mindenhol sivatag legyen a Földön. És mire kiszáradna a Föld, addigra az emberiség biztosan olyan fejlett lesz, hogy elköltöznének már egy másik bolygóra. A mai legokosabb embereknek már akkora az intelligenciaszintjük, hogy valószínűleg ez hamar megtörténik. Meg szerintem törvényt kéne hozni rá, hogy ne szennyezd a környezetet, mert az nem elég, hogy ezt néhány helyre kiírják.
Ha letartóztatják azt, aki szennyezi a környezetet, az már nyilván használna.
Hogy milyen lesz a világ húsz-harminc év múlva? „Úgy fog kinézni, mint a Wall-E-ben: mint egy óriási nagy szemétdomb, ahol nincsenek fák” – mondja a 12 éves Petra.
Húsz-harminc év múlva „sokkal modernebb lesz a világ, de az nem túl jó, mert a környezet szennyezett lesz. De lehet, hogy kitalálnak valamit, ami segít majd az embereknek, a környezetnek” – mondja Nóra. Márk viszont mintha már a híradókból tájékozódna: „Nagy káosz lesz, nő a vízszint, elönt sok várost, sok területet, ez népvándorláshoz vezet”. Bernárd pedig a sci-fi oldaláról közelíti a jövőt: „Fognak járni légpárnás vonatok, magas falakat építenek a városok köré, hogy ne törjön be oda a víz. Hatalmas házakat építenek, hogy a túlnépesedés miatt elférjenek az emberek.”
Ne legyen tabu a klímaváltozás sem
Hogy környezettudatos gyerekeket neveljünk, ahhoz legelsősorban arra van szükség, hogy jó mintát mutassunk nekik. Közlekedjünk például autó helyett biciklivel, gyűjtsük szelektíven a szemetet, használjunk természetes alapanyagokból készülő tisztítószereket, és lehetőleg ne azt lássák, hogy tornyokban állnak az ásványvizek a spájzban, kamrában.
Természetesen, el fog jönni az az időszak, amikor majd kérdezni is fognak. Miért mondják a tévében, hogy odavész a Föld tüdeje, amikor tűz van az őserődben? Miért kell a papírt és az ételmaradékot külön gyűjteni? Tényleg meg fognak halni a jegesmedvék? Ilyenkor nem árt, ha vannak kész, felkészült válaszaink, de az sem nagy baj, ha a gyereknek őszintén bevalljuk: nem tudjuk a választ a kérdésére, de utánanézünk.
„Mert ahogy a gyerekekkel minden másról, úgy a klímaváltozásról is csak őszintén érdemes beszélni” – hangsúlyozza Balázs Judit gyermekpszichiáter, az ELTE Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológia Tanszékének vezető egyetemi tanára.
Persze, nem kell rögtön a világ végével riogatni őket, de ne féljünk beszélni velük az üvegházhatású gázok, az erdőirtások következményeiről, hogy mivel jár, ha gyorsan olvad a jég a sarkkörökön, és miért kell csökkenteni a műanyaghulladékot a háztartásban.
„Egyrészt semmilyen tabu nem jó. Gondolkodjunk együtt ezekről a kérdésekről is a gyerekekkel. Ha lelkileg egészséges, akkor nem fog betegség szinten szorongani a környezetünk miatt, viszont fejlődési szintjének megfelelően fontos, hogy tudjon és gondolkozzon velünk társadalmunkat foglalkoztató kérdésekről” – mondja Balázs Judit.
Hogy ezt megértsük, kell, hogy legyen némi fogalmunk a betegség természetéről is.
„A szorongás általában tárgyat keres magának. Aki hajlamos a szorongásra, arra mindenfajta bizonytalanság, fenyegetettség rosszul hat. A klímaváltozástól nem lesz valaki pszichésen beteg, de ha alapból szorong, akkor lehet, hogy nem a szeparációtól vagy a tűtől fog éppen félni, hanem a klímaváltozástól” – mondja a szakértő.
Balázs Judit hozzáteszi, hogy 100-ból 3-5 embert érint szorongásos betegség. Akkor beszélünk patológiás mértékű szorongásról, hogy ha negatívan befolyásolja a hétköznapokat. „Ha például valaki azért nem akar szórakozni, iskolába járni, enni, mert aggódik a Föld miatt – akkor már funkciókárosodás van. Gyakran további tünete a szorongásos zavaroknak az alvászavar, a figyelemzavar vagy, ha a gyerek visszahúzódó lesz” – mondja a tanszékvezető, és megjegyzi, hogy ha ilyen tüneteket észlelünk szülőként, akkor viszont mindenképp forduljunk szakemberhez.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
