Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy zenei fesztiválra nyilván nem a kulináris kielégülés miatt megyünk, de azért nem árt néha jót enni, nemcsak jót inni. Megnéztük, mit kínál ebben a témakörben a Sziget, utánajártunk annak is, milyen ételek után nyúlnak először a magyarok és a külföldiek, és kikértük néhány gasztroprofi véleményét úgy általában a fesztiválkaják minőségéről.
Egy többnapos fesztiválozás valósággal kifacsarja az embert: a folyamatos ugrálás és kiabálás a koncerteken, az állandó séta a különböző helyszínek között, az alváshiány, a hőség és az alkoholfogyasztás már rövid időn belül bosszút áll a szervezeten. Enni már csak ezért is kell, még akkor is, ha csak egy-két falatra van időnk, a nagy zenei rendezvényen kínálatát elnézve viszont bármelyik dietetikus sírva fakadna. A slágerkajákkal amúgy semmi baj nincsen, de nehéz belőni, hogy milyen minőséget kapunk a pénzünkért.
„A fesztiválokon nagyon nagy a szórás az ételek minősége között. Sokszor se az ár alapján, se ránézésre nem lehet megmondani, hogy a kis papír- vagy műanyag tálcán valami egészen kiemelkedőt fogunk kapni vagy valami rosszat” – aligha lepett meg ezzel a véleményével bárkit is Segal Viktor, séf, kreatív tanácsadó.
Szerinte az utóbbi négy-öt évben mindenütt javult azért az ételek minősége. Nem pusztán arról van szó – magyarázza –, hogy jobb alapanyagokból készülnek, hanem nagyobb a kínálat, szinte az egész világról lehet kóstolni. „Néha sokkal jobbat lehet enni egy-egy zenei vagy kézműves fesztiválon, mint egy kifejezetten gasztronómiai tematikájú rendezvényen.”
Most a Szigeten próbáltuk felderíteni a terepet, de mivel lényegében minden bódé vagy food truck előtt ugyannyian voltak, bevetettük magunkat a tömegbe az egyik étkezőterületnél, hogy elmerüljünk a szószok, bucik és krumplik világában.
Do you want some?
Tényleg teljességgel megjósolhatatlan, hogy mit fogunk enni, az árból pedig egyébként nem lehet következtetni, mivel minden irdatlanul drága. Ha biztosra akarunk menni, érdemes kérdezősködni: akárhány szigetlakót kérdeztünk meg arról, mit eszik és mennyiért, már mártották is bele a majonézbe a krumplit, már szúrták is a villára a húst és nyújtották – kérsz belőle? Nem kértünk. De arra kíváncsiak voltunk, mit esznek itt napokig, és bírják-e pénzzel.
Egy ír lány azt mondta például, nagyon szeret jókat enni, de nagy elvárásai nincsenek, csak annyi, hogy mondjuk, legyen friss meg szaftos a kaja. „Többször voltam már a Szigeten, de igazából most nagyobbnak tűnik a választék, mint korábban. Még mindig jó áron lehet enni. Mondjuk, tegnap ettem egy hamburgert körülbelül 3000 forintért, és nem volt valami finom, és egy pizzát is kóstoltam, az sem érte meg az árát, alig volt rajta feltét.”
A hamburger a Szigeten is örök sláger, 1500 forinttól 3000 forintig lehet kapni mindenfélét, csirkepörköltöset, gulyásosat, rántott húsosat, rántott sajtosat.
Az egyszerű hamburgeres, a sötétbarna, fényes tetejű, óriási bucijával és a fonnyadt kis salátájával is simán elkéri a 2000 forintot, még úgy is, hogy sok helyen előre be van készítve, tehát nem is akkor pakolják össze a hamburgert, amikor mi kikérjük, de megszaporodtak a karácsonyi vásárokról már jól ismert hurka-kolbász-csülök-típusú disznóságok is, egy-egy apró adag itt is 2000 forintnál kezdődik, a határ pedig a csillagos ég. De idén egyre több embert látni apró dobozzal a kezében: nagyon megy a tészta és a kínai kaja is, egy kisebb doboz 1800, egy nagyobb doboz 2200 forint körül van.
Sok ember a gíroszt és a pizzaszeletet választja – előbbi ezerötszáz, utóbbi ezer forint, igen, egyetlen szelet –, de népszerű az ezerforintos, sima sült krumpli is.
Magyar ízek a tömegben
A Konyhafőnökből ismert Bernáth József szerint a fesztiválokon egyre több lehetőségük van a vendégeknek egy zsírral, szénhidráttal teli étel és mondjuk egy igényesebb fogás közül választani. „Krumpli, hagyma, valami egyszerű tészta, akár valami lángosszerű vagy egy jó kenyér. Szerintem az igazán jó fesztiválételek ilyenekből készülnek. Amikor az ember iszik, nem az a fontos, hogy valami oltári nagy gasztronómiai élményben részesüljön, hanem, hogy az a mennyiségű alkohol, amit bevitt, felszívódjon. Ehhez szénhidrát kell és zsír, és ha belegondolunk, a magyar konyha alapjai nagyjából az előbb felsorolt élelmiszerek, na meg fűszerpaprika. Ebből is lehet egyébként változatosan főzni egy nagyon pici odafigyeléssel” – hangsúlyozza.
Sok külföldi a fesztiválokon találkozhatna először a magyaros ízekkel, de ebben az országimázs-alkotásban nem vagyunk túl jók. Harmath Csaba étteremigazgató, gasztronómiai tanácsadó szerint azok a magyaros ételek, amelyeket a fesztiválokon lehet kapni, nagyon ritkán felelnek meg a magyar konyha megszokott receptjeinek, kissé megvariált dolgokkal találkoznak a külföldiek. „Nagyon a látványra mennek, pedig, mondjuk, a lángosnak nem kellene egy fűvel-fával megpakolt valaminek lennie.”
Bernáth József is azt tapasztalja, hogy a fesztiválkaják magyaros részét – az édesség gyanánt egyre gyakoribb kürtőskalács mellett – a lángos és a kenyérlángos képviseli. „Ezen általában alig van valami tejföl, vagy ott van rajta a rengeteg kisütetlen bacon, amiből tocsog a zsír. Pedig ezeket is lehetne jól csinálni.”
Apropó, lángos: a Szigeten 800 forintért is találni, ami ottani viszonylatban kifejezetten jó árnak számít, egy-két bátor vendéglátóhely azonban simán elkér 2200 forintot egy alap sajtos-tejfölösért.
Kerestem a lecsót
Igaz, nem is nagyon erőlködnek a kitelepült helyek, hogy megmutassák a magyar ízeket. „Sajnos nem ettem még magyaros kajákat” – mondja egy holland fesztiválozó. „Tegnap megkínáltak egy szelet kenyérrel, amin zsír volt. Nem nagyon ízlett, de lángost már ettem itt korábban, az finom volt, csak napokra be kellett csuknom a számat” – „No kiss, no kiss” – rötyög mellette egy barátja.
„Én kerestem lecsót” – mondja egy norvég lány, (valójában persze úgy mondta: letscho, letscho). „Az egyik barátom azt mondta, ha ide jövök, egyek belőle, de sehol nem találtam. De ettem már pizzát, hotdogot, és most egy tésztát, szerintem fantasztikus minden, nekem nagyon ízlik.” Egyébként, ha valaki lecsót enne, azt vasárnap délután megteheti a Parno Graszt társaságában.
Fő az egészség
Meg a magas árak. Árulnak kint gyümölcsöt és zöldséget, meg salátákat is, de egy aprócska doboz sárgadinnye 2200 forint, nem is csoda, ha senkit nem láttunk venni belőle.
Ennél már csak a pékségek rosszabbak: láttunk olyan ezer forintos, tenyérnyi bureket, amellyel – egy jól célzott dobással – biztosan be lehetne törni egy-két orrot, tehát ha fogyasztásra nem is, önvédelmi eszköznek még jó lehet, de általában ugyanilyen állapotban és áron van a többi pizzás, virslis, túrós, káposztás falat/papucs/béles/burek is.
A külföldiek egyébként egyáltalán nem panaszkodnak az árakra, szerintük a legtöbb étel jó áron van, bár azért sok fesztiválozót találtunk az Aldi grillteraszán is, ahol az üzletben megvett, ezer forint körüli tálcás, marinádozott csirkét, sertéskarajt, saslikot blokk ellenében ingyen sütik meg. Az Aldi nagyot dobott a fesztiválra kitelepülő pop-up üzleteivel, az italok kivételével mindent a megszokott bolti árakon kínál, nem is csoda, hogy kígyózó sor áll a bejárata előtt.
Az is igaz, a vendéglátóhelyek megtehetik, hogy túlárazott ételeket kínáljanak – mondja Bernáth József. „Ha jól sütik meg a húst, és egy normális buciba kerül egy olyan salátával, ami nem fonnyadt, nem rohadt, akkor máris oda fog menni mindenki. Jó esetben az ember háromszor, ötször megy egy évben fesztiválra. Ha ezekre az alkalmakra valaki nem rest áldozni, és az egyik helyen van olyan étel, amelyikkel törődnek és tényleg finom, akkor talán nem érdemes rá sajnálni azt a plusz ötszáz forintot. Inkább ezt, minthogy megvegyünk valami olyat, ami a kukában landol utána” – véli, de hozzáteszi: fontos lenne, hogy akármilyen ételről is legyen szó, odafigyeléssel legyen elkészítve.
„Az lenne a legfontosabb, hogy az ilyen ételeknél is próbáljon mindenki a minőségre törekedni. Hogy amit az étel készítője kiad a kezéből, azzal ő is boldog legyen meg az is, akinek adja. Ha ezt el lehetne egyszer érni Magyarországon, majd akkor beszélhetünk szerintem gasztroforradalomról. Évek óta mindenki mondja, hogy forradalom így, meg úgy, de ez csak akkor fog bekövetkezni, amikor az ilyen típusú ételeknél is becsületesen, tisztességesen fogunk odaadni bármit az embereknek.”
Addig is legalább a szerelem forradalma tombol a Szigeten.
