Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Két napja ért véget az idei Sziget Fesztivál, Magyarország, sőt a régió egyik legjelentősebb kulturális fenoménja, kulturális brandje, legerősebb könnyűkulturális és turisztikai vállalkozása – ilyenkor szokásos az esemény és a termék súlyának, történetének, kontextusának, miegymásnak megfelelően értékelni, hogy mi merre mennyi. Íme, a hvg.hu idei megfejtése!
Tavaly is megtettük ezt. Sőt kérdéseink is voltak. Nem véletlenül: többek között azért, mert a 2017-es év sok tekintetben útelágazás volt a Sziget életében. Azt gondoljuk, hogy leginkább ezek tükrében érdemes értékelni az idei fesztivált.
Arról, hogy mennyire immanens része a Sziget a magyar könnyűkultúrának, már nem sok újat tudunk elmondani. Azok a folyamatok, amelyek évekkel ezelőtt elindultak, mármint, hogy a Sziget célcsoportja már nem elsősorban a random hazai fesztivállátogató, ennek megfelelően a jegyárak és a szigetes étel- és italárak sem feltétlenül a hazai közönség pénztárcájával kompatibilisek, magyarul egy átlagos hazai jegyvásárló egész egyszerűen nem nagyon engedheti meg magának, hogy napokat, esetleg egy teljes hetet töltsön el a Szigeten, maradtak, folytatódtak. Ahogy azt korábban írtuk is, a Szigeten a „szorri, szorri” jelenleg már adekvátabb, mint a „bocs”. Erről, ennek árnyalatairól később.
Na, de nézzük a többit.
Az alapító atya, Gerendai Károly hátrébb lépését a cég üzembiztosan kezelte – ez persze nem meglepő: Gerendai egyfelől már jó ideje nem vett részt az operatív munkában, kiválása ilyen értelemben nem okozott földindulást a szervezetben és a szervezésben, másfelől meg a Sziget amúgy is hosszú ideje professzionális nagyvállalkozás, és nyilvánvalóan képes kezelni egy ilyen helyzetet.
És hát az úgynevezett klasszikus Sziget-fílingtől sem Gerendai visszavonulásával búcsúzhattunk el. Hanem már évekkel korábban, az idő múlásával, a fesztivál arculatának átalakulásával.
Tavaly került a cég többségi tulajdona brit-amerikai kézbe. Amikor egy éve Kádár Tamás cégvezetőt kérdeztük, többek közt ezt mondta: „Nyilvánvaló, hogy vannak területek, ahol az ő támogatásuk előbb-utóbb érezhető lesz, remélem, hogy a booking (azaz a fellépők leszervezése – a szerk.) ilyen terület lesz, s bár nem ígérem, hogy jövő évi fesztiválon ez már érezhető lesz, ám azt remélem, hogy az a terjeszkedés, amit felvázoltak, érezteti majd a hatását.”
Nos, az idei line-up ismeretében – bár egy rendes zenebuzi mindig többet akar és jobbat kíván – kijelenthetjük, hogy a tavalyi remények nem bizonyultak hiúnak. Majd minden napra jutottak releváns előadók, mi több, volt olyan nap, amikor kifejezetten sakkozni kellett az időnkkel, hogy minden érdekes fellépőt megnézhessünk. A tavalyi fájó üresjáratoknak legalábbis idén nem nagyon volt nyoma. Az igazi csemegéket 2018-ban is az A38 sátor szállította, de idén szerencsére nem a Sziget kettes számú koncerthelyszínének kellett megmentenie a fesztivál becsületét. Az end show-t pedig egyáltalán nem hiányoltuk.
Tavaly azt láttuk, hogy mintha kevesebben lennének a Hajógyárin, nem érzékeltük a szokásos hömpölygést és színpadok közti vándorlást – nos, idén mintha e tekintetben is visszakanyarodott volna a Sziget a korábbi évekhez. Nyilván nem függetlenül az előbb emlegetett izgalmasabb idei line-uptól. Amiben persze továbbra is szívesen látnánk Radiohead/Nine Inch Nails/stb-típusú nagy presztízsű, fajsúlyos, klasszicizálódott zenekarokat (amelyek egyébként nyilvánvalóan megdobnák az adott dátum napijegy-eladásait is) és természetesen még több aktuális, releváns, jelenidejű produkciót.
És hogy merre van az arra?
„A következő évek jegyeladását nagyban fogja befolyásolni, hogy milyen sztárokat jelentünk majd be. Nagyon sokan vannak – hála istennek; a bérletesek 20-30 százaléka –, akik a Sziget-élmény miatt vásárolnak hetijegyet, attól tökéletesen függetlenül, hogy kik a nagy fellépők” – mondta tavaly Kádár Tamás. Mi pedig hozzátettük, véleményünk szerint a többség esetében a jegyvásárlási akarat a Sziget-élmény plusz jó fellépők-kombináció függvénye. „Ha jól csináljuk, amit csinálunk, akkor az idei számokat jövőre automatikusan korrigálni tudjuk” – mondta akkor Kádár.
Az szinte biztos, hogy a fesztivál nem tudott volna még egy évet sérülésmentesen elviselni, ha nincs az idei – a tavalyinál sokkal erősebb – line-up. Így azonban jó esély van arra, hogy a Sziget vonzó és megbízható desztináció marad az európai fesztiválturisták számára.
Ami az idei adatokat illeti, Kádár Tamás, (immár real time-ban) elmondta, hogy összességben (nem külön elemezve a napijegy- és a bérletvásárlást) ugyanannyi magyar fesztiválozó lépett be a Szigetre, mint külföldi (sőt, egész pontosan 9000-rel több). Ráadásul, ami a hazai közönség visszaerősödését illeti, mondja Kádár, legnagyobb örömükre nőtt a fiatal korosztály aránya.
Ez nyilván többek között egy új iránynak, a pop markánsabb megjelenésének, az olyan fellépőknek köszönhető, mint Shawn Mendes vagy Dua Lipa. Ők, főleg Mendes, kifejezetten a tiniket – és velük együtt a szülőket, köztük olyanokat, akik korábban fiatalként vagy középkorúként amúgy sosem jártak a fesztiválon – hozta ki a Szigetre. Az ilyen nemhogy 10, de talán még 5 éve is elképzelhetetlen lett volna.
Ami a „bentlakókat”, a „Sziget népét”, azaz a bérleteseket illeti, továbbra is a külföldiek felé hajlik a mérleg – a képet árnyalja az idén bevezetett háromnapos bérlet, melyet nagyjából annyi magyar vásárolt, mint külföldi.
És akkor a klasszikus kérdés, mármint, hogy milyen mérleggel zárja az évet a Sziget. Kádár azt mondja, hogy úgy tűnik, a teljes cégcsoport nyereséggel zárja a szezont, ráadásul úgy, hogy mindegyik fesztivál, beleértve a Szigetet is, pluszos lett. Persze ennek ára volt – a cég (az új tulaj jóváhagyásával) a tavalyinál jóval nagyobb összeget, 3 millió euróval többet költött a Nagyszínpad programjaira.
