Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nagyon kicsi, elképesztően könnyű, igazi adrenalinbomba a vezetése, alig fogyaszt és még a teteje is lenyitható. Az MX-5 ezúttal sem a megérkezésről, hanem sokkal inkább az odafele vezető útról szól.
Egyesek úgy vélekednek, hogy az élvezetes autózás valahol 300 lóerő magasságában kezdődik. Számukra érdemes felidézni, hogy az első VW Golf GTI 110 lóerővel is mekkora mosolyt volt képes csalni a sofőrök arcára. Az persze más kérdés, hogy akkoriban 810 kilogrammos tömeg társult az említett teljesítmény mellé, így nem csoda, hogy napjaink 1,5-2 tonnás modern autóiba több száz lóerős motor kell a sportos menetdinamikához.
De mi lenne, ha 2020-ban is készülne egy szuperkönnyű kisautó, ami nem a hatalmas teljesítményről, hanem sokkal inkább kiváló lóerő/kilogramm arányról szólna? Jó hírünk van, létezik ilyen autó, úgy hívják, hogy Mazda MX-5 – és három évtized után mostanság talán időszerűbb, mint valaha.
A szépség kérdése
A Mazda 1989-ben nem kavicsot, hanem egy méretes követ dobott a kompakt élményautók állóvizébe, amikor előrukkolt az első MX-5-tel. A kis roadster világszerte hatalmas sikert aratott, így nem csoda, hogy 2015-ben már a negyedik generáció került gyártásba. Egy évvel később pedig kijött a vászontetőt stílusos megjelenésű keménytetőre cserélő RF (Retractable Fastback) változat.
Jelen tesztalanyunk is egy ilyen MX-5 RF, ami csukott tetővel mutat a legjobban, és ilyenkor sokkal szebb, harmonikusabb külsejű, mint a normál változat. Ha lenyitjuk a tetőt, a formaterv némi csorbát szenved, de vannak akik kifejezetten rajonganak az ilyen dizájnért. A Porsche sem véletlenül gyárt évtizedek óta hasonló elgondolás mentén Targa modelleket.
A 3,9 méter hosszú, 1,73 méter széles és 1,23 méter magas karosszéria láttán sokaknak a játékautók jutnak eszükbe.
A vékonyka kis fényszórók mérgesen tekintenek előre, az MX-5 mégsem tűnik agresszív sportkocsinak, hanem sokkal inkább pajkos játszótárs benyomását kelti.
A fehér szín kommersznek tűnhet, de a 17 colos BBS felnik fekete fényezésével mégis jól mutat, akinek pedig mindenképpen a Soul Red Crystal-féle vörös színt részesíti előnyben, annak 180 ezer forintot kell a kasszában hagynia.
A tetőt legfeljebb 10 km/h sebességnél lehet lenyitni, vagyis praktikusan meg kell állni a művelethez. A nyitás/csukás teljesen automatikus, a fekete tetőelem látványosan mozog hátra/előre. Az utascella mögötti karosszériaelem fixen a helyén marad, ami egyrészt csökkenti a kabrió-feelinget, másrészt hátrafelé hatalmassá teszi a holtteret, ráadásul az RF-ben meglepő módon jobban kavarog a levegő, mint a kézi tetőmozgatású normál MX-5-ben.
Könnyed jelenség
Szinte hihetetlen, hogy 2020-ban még gyártanak olyan autót, ami a 75 kilogrammos sofőrrel együtt is alig 996 kilogrammot nyom a mérlegen. És ez még akkor is szép eredmény, ha egy szűkös kétszemélyes autóról, illetve annak is legegyszerűbb kiviteléről van szó. A kétféle motor közül a nagyobbik 44 kilogrammot ad hozzá a tömeghez, a keménytető pedig további 32 kilogrammal hizlalja az MX-5-öt.
A tesztautó tömege sofőrrel együtt így 1072 kilogrammra jön ki, ami mellé érdemes odatenni a BMW Z4 alapmodelljének 1480 kilogrammos értékét. És mindezt nem méregdrága szuperkönnyű anyagok alkalmazásával érték el a japán mérnökök, hanem egyszerűen úgy, hogy mindent a lehető legkisebbre vettek, a feleslegesnek talált alkatrészektől pedig egyszerűen megszabadultak.
Ennek szellemében kesztyűtartót sem kapunk, a középkonzolon lévő felnyitható rekesz pedig olyan kicsi, hogy még egy nyomógombos régi mobil sem fér el benne. A kézközeli dolgainkat az utastér hátfalából lenyitható kis ajtó mögött tudjuk elrejteni, és szerencsére az italtartókat azért nem száműzték a nagy puritánkodás jegyében. Érdekesség, hogy 40 ezer forintért akár egy 15 literes hűtőt is rendelhetünk a Mazdától, ami folyamatosan a kívánt hőmérsékleten tartja frissítőinket.
A csomagtartó 127 litere alig marad el a vászontetős MX-5 130 literes értékétől, és bár elsőre sokkolóan kicsinek tűnik, 2 személy néhány napra szánt cuccait tökéletesen képes magába rejteni. Sőt, vásárolni járni sem számít eretnekségnek vele.
185 centiméter az a magasság, amivel még éppen elférünk az utastérben, legyen szó sofőrröl vagy utasról. Nagyon passzentos az MX-5, ez azonban csak elsőre zavaró, utána már úgy érezzük, hogy szinte eggyé válunk vele. A Takumi felszereltségi szinthez járó sötétvörös bőrből nemcsak a kiváló oldaltartású ülésekre, hanem a műszerfal aljára és az ajtókra is jutott. És a vörös remekül passzol az utastér egyéb felületein visszaköszönő feketéhez, illetve fehérhez.
A kormány mögötti részt az analóg műszerek uralják, a műszerfal közepén lévő kijelző 7 colos képátlójú, és a mai elvárásoknak megfelelően Android Auto-, illetve Apple CarPlay-támogatást is kapunk. A szivargyújtó aljzatot nagyon elrejtették az utas lábtérben, az USB-A aljzatok mellett pedig örömmel láttunk volna egy-két újabb fajta USB-C portot is.
Andrenalinlöket
A 2 literes 4 hengeres szívó benzinmotor nagy hörgéssel éled fel a start/stop gomb lenyomására, de aztán gyorsan elcsendesedik. Viszont csak addig, amíg a bemelegítést követően nem pörgetjük 4000-7000-es fordulatszám magasságába, akkor ugyanis remek petrolhead-muzsika szól mind a motor, mind a kipufogó felől. Durrogás és csattogás nincs, de nem is hiányzik, az MX-5 karakteréhez sokkal jobban passzol a visszafogottan sportos színház.
Nincs turbó, így az erő szépen fokozatosan épül fel. A 184 lóerős maximális teljesítmény 7000-nél hívható le, a 205 Nm-es csúcsnyomaték pedig 4000-től él. Ilyen számoktól ma már senki sem esik hanyatt, de itt jön be a képbe az 1 tonna körüli tömeg, és rögtön megértjük, hogy az MX-5 mitől tud ennyire élvezetes lenni. A 0-100 6,8 másodperc alatt tudható le (roadster: 6,5 másodperc), de kevesebbnek érződik, a 220 km/h végsebesség pedig lényegében elméleti maximum, egy ilyen kis méregzsák sosem az autópályás padlógázról szól.
Ha csak egyetlen dolgot emelhetnénk ki az MX-5 zseniális megoldásai közül, akkor az egyértelműen a váltó lenne. A hatfokozatú kéziváltó elképesztően pontosan megvezetett, rövid úton és villámgyorsan kapcsolható, szó szerint élményszámba megy a vele, illetve a sportosan kemény kuplunggal történő váltás. Hasonló váltási élményt leginkább csak a Honda Civic Type R és a Porschék tudnak. Riszpekt.
A Bilstein lengéscsillapító a Recaro ülésekkel együtt a Revolution Top felszereltség kiváltsága, mindenesetre a Takumi felfüggesztésébe sem lehet belekötni. De csak akkor, ha nem kőkemény sportfutóművet várunk tőle. Az MX-5 szándékosan lágyra hangolt felfüggesztést kapott, így maximálisan tolerálja a kezdő sofőrök hibáit, nem mellékesen pedig a rossz minőségű hazai utakon is teljesen élhető.
A kellemes tapintásérzetű, se nem túl vékony, se nem túl vaskos kormány nagyon közvetlen és kellő visszajelzéssel szolgál az útról. Nincs az a nyúlós rágógumi, amit a legtöbb modern autóban a sofőr maga és a technika között érez. Itt minden azonnal és pontosan történik, nincs késleltetés, nincs eltussolás. Ráadásul az élmények aktív menetstabilizátor mellett is adottak, bőven van játékosság a rendszerben. Az ESP kikapcsolásához pedig még csak nyomva sem kell tartani az adott gombot, hanem szinte elég csak közelíteni hozzá az ujjunkkal.
Ha esetleg nem lenne kapásból egyértelmű, az MX-5 hátul hajt, ennek megfelelően gázadással is kiválóan kormányozható. A tempós haladás mellett a lomha nyáresti krúzolásban is remek társra lelhetünk benne, és ha ez a fő elvárás, akkor bőven megteszi számunkra a 132 lóerős 1,5 literes változat is. A fogyasztás miatt azonban felesleges a kisebb motort választani, ugyanis az igen haladós teszthetet a 2 literes egységgel is simán 6,8 literes fogyasztással zártuk. Ami szinte már ajándék.
Konklúzió, árak
+ : kicsi, könnyű, kezes, élvezetes, keveset fogyaszt. –: szűk utastér, az RF szelesebb belül és drágább is. |
Tökéletesen érthető, hogy napjaink átlagautói miért olyan nagyok és nehezek, mint amilyenek, mert ugyebár mindenki a legnagyobb luxust és a lehető legjobb biztonságot várja tőlük. Viszont ha valaki színtiszta vezetési élményre vágyik, és megengedhet magának adott esetben egy második autót, az nagyon jól járhat egy Mazda MX-5-tel.
Nem is olyan régen még 6,9 millió forinton nyitott a típus, a sok negatív hatás következtében ma viszont már minimum 9 millió forintot kell fizetnünk egy MX-5-ért, konkrétan egy 132 lovas roadsterért. A 184 lovas élvezetek 11,3 millió forint magasságában kezdődnek, az RF pedig motortól és felszereltségtől függően 11-12,1 millió forinttal vékonyítja meg a bankszámlánkat.
Ha tehetnénk, mi egy 184 lovas roadstert vásárolnánk puritán felszereltséggel, ilyen azonban nem létezik, így kizárásos alapon jelenleg a 11,3 millió forintos 2 literes Revolution Top roadster mellett törnénk pálcát.
Ha érdeklik a legújabb autók tesztjei, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
Mazda 3-teszt: nyomokban MX-5 életérzést tartalmaz
