Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A japánok alaposan átdolgozták középkategóriás modelljüket: megújult a külseje, az utastere, BMW-eredetű dízelmotorokat kapott, sőt az elődnél alacsonyabb üzemeltetési költség is rákerült az újdonság ígéretlistájára.
Amióta a Toyota 1997 óta jelen van a Carina utódjaként bemutatott Avensissel, soha nem volt olyan nehéz helyzetben a típus, mint amibe az utóbbi években került.
Ennek több oka is van: egyrészt Európában a hagyományosan cégautós kategóriának tartott D-szegmensből folyamatosan tűnnek el a magánvásárlók, akikre a Toyota nagyban épített. Másrészt a harmadik generáció felett csendben eljárt az idő az utóbbi években. Utóbbi azért nem annyira meglepő, hiszen 2009 óta szinte semmit sem változtattak rajta, miközben a versenytársak egytől egyig megújultak: elég csak az új Volkswagen Passatra és Ford Mondeóra, a ráncfelvarrott Opel Insigniára, valamint a szegmens legszebb autójaként emlegetett Mazda 6-ra gondolni.
Az Avensis egyre csökkenő piaci részesedése miatt érezték a japánok, hogy valamit lépniük kell. Úgy döntöttek, hogy adnak még egy esélyt a harmadik generációnak, és egy nagyon alapos ráncfelvarrással megpróbálják ismét versenybe hozni.
Aki a facelift kifejezés hallatán legyintene, és csak átrajzolt lámpaburákra, új színekre, illetve néhány extrára asszociál az nagyot téved, ugyanis a japánok több mint ezer ponton változtattak az autón, ami szinte felér egy generációváltással. Ugyan a padlólemez és ezzel együtt a tengelytáv változatlan maradt, de javult a karosszéria torziós merevsége, az „energetikus elegancia” címszó alatt újragondolt külső pedig nagyautósabb és elegánsabb megjelenést eredményez, amiben a 40 milliméterrel megnyújtott teljes hossz is közrejátszik.
A megújult Aurisról kölcsönvett hűtőmaszk látványos párost alkot az opcionális LED-es fényszórókkal, melyek mellől a szigorú tekintetért felelős nappali menetfény sem hiányozhat. A hátsó fertály is érezhetően frissebbnek hat a megújult lámpaburákkal és a feljebb került króm díszléccel, továbbá az oldalnézeten is sikerült fiatalítani egy picit az új 17 és 18 colos könnyűfém felnikkel.
Egyáltalán nem kell nagyítóval keresni a különbségeket, a ráncfelvarrott Avensis külseje már messziről árulkodik a fiatalító kúráról. Ez az utastérre is igaz, ahol megújult műszerfallal és kormánnyal, komfortosabb ülésekkel és 8 colos központi érintőképernyővel találkozni.
A felhasznált anyagok is jobb benyomást keltenek, továbbá megjelent a kéttónusú kárpitozás (akár ezüst vagy bronzbarna Alcantara betétetekkel), illetve a márka korábbi, főként Japánban összeszerelt modelljeire jellemző összeszerelési minőség is jelen van. Ez egyben a belső tér tartósságát is előrevetíti, illetve érződik rajta, hogy a japánok, karöltve az európai tervezőkkel (hiszen az Avensist Európában tervezték és gyártják) nagy hangsúlyt fektettek az NVH-érték, vagyis a beszűrődő zaj és vibráció csökkentésére, valamint a komfortérzet javítására.
Csak az eddig említett újdonságok kevésnek bizonyulnának ahhoz, hogy alapos ráncfelvarrásról beszéljünk, amit tudnak a Toyotánál is, ezért műszakilag is alaposan átdolgozták az európai zászlóshajójukat, ami kihatással volt a motorpalettára, a futóműre és a biztonsági felszereltségre. Az erőforrások kapcsán a legnagyobb változás dízel fronton történt, a korábbi 2.0 literes D-4D motort leváltotta az 1.6-os, 112 lóerős BMW-eredetű turbódízel erőforrás, míg a kissé törődésigényes 2.2-es helyébe a szintén a bajoroktól érkező 143 lovas, 2.0 literes turbódízel lépett. Ez nem csak azért jó hír, mert kiforrott blokkokról van szó, hanem azért is, mert mindkét erőforrás AdBlue adalék nélkül teljesíti az Euro 6-os kibocsájtási normákat, továbbá a Toyota 20 ezer kilométeres olajcsere-periódust javasol hozzájuk, ami három év és 90 ezer kilométeres futásteljesítmény távlatában nagyjából 20 százalékkal csökkenti az üzemeltetési költségeket.
Benzines fronton 1.6-os, 1.8-as és 2.0 literes Valvematic szívómotorok közül választhatunk, 132, 147 és 152 lóerős teljesítményszinteken, szintén Euro 6-os besorolással. Érdekes döntés a japánok részéről, hogy kizárólag a két legerősebb benzinmotorhoz rendelhető a jelentősen átdolgozott CVT fokozatmentes automataváltó, a dízeleket kizárólag a manuális szerkezettel szerelik. Akiben esetleg felmerül a kérdés, vajon miért nem érhető el a hibrid hajtáslánc az Avensishez, arra az a Toyota válasza, hogy a Prius abszolút elegendő a középkategóriában, aki pedig nagyteljesítményű hibrid limuzinra vágyik, az vegyen Lexust.
Ebbe nem is nagyon lehet belekötni, hiszen szegmens túlnyomó többségét a flottavásárlások adják, itthon pedig az értékesített modellek hatvan százaléka dízelmotorral kerül forgalomba. Érthető hát, hogy a mostani faceliftnél a fejlett turbódízelek beszerzése volt az egyik legfontosabb feladat, ennek tudatában viszont kihagyott ziccernek tűnik a dízel-automataváltó párosítás hiánya.
Engedelmeskedve a piaci trendeknek a Genfi-tó környékére szervezett menetpróbán egy 2.0 literes turbódízel motorral szerelt Touring Sports (azaz kombi) kivitelt tettünk próbára pár száz kilométeren keresztül. A 143 lóerő és az 1750-es fordulaton ébredő 320 Nm maximális nyomatékot kellő lendülettel és határozottsággal mozgatja a másfél tonnás autót. A nulla-százas állórajtot 9,5 másodperc alatt teljesíti, a végsebessége pedig 200 kilométer/óra, ami viszont ennél fontosabb, hogy rugalmasan lehet vele autózni. A puhán és pontosan járó hatfokozatú manuális váltó kellően hosszú áttételezést kapott, ezért előzéseknél érdemes egyből visszaváltani, cserébe viszont odafigyelés nélkül tartható hat liter környékén a négyhengeres blokk fogyasztása, még akkor is, ha feszegetjük az autó határait.
Az elöl MacPherson, hátul kettős keresztlengőkaros futóművet a komfort és a feszesség jegyében hangolták újra a mérnökök, ami némileg ellentmond egymásnak, de a toyotások puhább rugókkal és keményebb lengéscsillapítókkal példásan oldották meg a feladatot. Persze a tükörsima svájci utakon vadászni kellett az úthibákra, de ha elvétve sikerült áthaladni egy kiálló csatornafedélen, vagy nagyobb repedésen, szinte alig érződött valami az utastérben. Ezzel egyetemben pedig egy kis kanyargós hegyi szerpentinezésen is helyt állt az autó, hiszen jelentősebb dülöngélés és gumicsikorgás nélkül lehetett vele úgy kanyarogni, hogy a csomagok már nagyban repkednek az 543 literes csomagtartóban.
A kollégák elmondása alapján az 1.8 literes 147 lóerős, de csak 180 Nm csúcsnyomatékkal rendelkező benzinmotor is kellemes partner az Avensisben, de a relatíve alacsony nyomaték és az Euro 6 miatt tompa gázreakció miatt ne várjunk nagy tűzijátékot. Tulajdonképpen nem is hiányzik, hiszen a Toyota manapság egyébként sem a tüzes és sofőrt megdolgoztató autókról híres, helyette viszont a megújult Avensis a stresszmentes, költséghatékony és felettébb komfortos helyváltoztatás egyik legjobb eszköze.
Ebben a kibővült biztonsági extrák sokasága is közrejátszik. Például van vészfékező rendszer, amely 10 és 80 kilométer/óra közötti sebességtartományban automatikusan fékez, ha veszélyt észlel, 80 fölött viszont már csak a műszerfalon jelez, és hiányzik a távolságtartó tempomat is belőle. A sávelhagyásra figyelmeztető rendszer is belekerült az autóba, ami csipogással jelzi, ha irányjelző nélkül térünk le a sávunkból, az automata visszakormányzás egyelőre a Lexusok privilégiuma. Megemlítendő még a táblafelismerő rendszer, amely ugyan néha eltérő értéket mutatott, mint a navigáció, de a hazai utakon úgyis kiismerik majd a leendő tulajdonosok.
Ráncfelvarrásra még soha nem költött annyi pénzt a Toyota, mint most az Avensis esetében, és ez érződik is a végeredményen, hiszen a harmadik generáció adta keretek között minden téren sikerült fejlődnie a típusnak. Ezzel együtt jó hír, hogy mindez kedvező árazással párosul, ugyanis az 1.6 literes benzinmotorral szerelt alapváltozat már 6,5 millió forintért hazavihető, aminél 300 ezerrel kerül többe az 1.6-os dízel. Az autóhoz legjobban passzoló és a várható eladások gerincét adó 2.0 literes turbódízel 8,5 millióról indul Active felszereltségi csomaggal, ami tartalmazza a legfontosabb extrákat. A kombi felára 300 ezer forint, ennyit mindenképp megér, ha használható méretű és kényelmesen pakolható csomagtartóra is szükségünk van.
Az árazással kapcsolatban az importőr annyit még elárult, hogy a felszereltségi szinteken nagyjából félmillió forintnyi tétellel bővült a lista, az ára viszont csak kétszázezer forinttal lett több.
Kövesse az Autó rovatot a Facebookon! |
