Egymást erősítő szorongások

Egyre többen panaszkodnak a régóta tartó járvány miatti fásultságról, motiválatlanságról, kiégésről, arról, hogy a helyzet mennyire megnehezíti, hogy ugyanazt a jó teljesítményt hozzuk a munkában, mint azokban az időkben, amikor volt a munkának ellenpólusa: szórakozás, utazás, regenerálódás.

“Szinte nem találni olyan embert, akit ne érintenének valamilyen szempontból a koranavírus alatt megváltozott munkakörülmények vagy az élettér nagyfokú beszűkülése. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindenkire ugyanolyan negatív hatással lenne a megváltozott helyzet, mint mondjuk arra, aki esetleg elvesztette a munkahelyét” – mondja a HVG BrandLabnek Frank-Bozóki Eszter, pszichológus.

Az viszont kijelenthető, hogy a társadalom nagy részénél érzékelhető változások történtek a motivációban, a stressz-szintben, és sokaknál megjelentek a kiégés tünetei, továbbá az alvás minőségére is jelentős negatív hatással van a járvány. Tehát egyszerre több területen érzékelhető feszültség, miközben a munkánkban továbbra is meg kell felelnünk.

“Sokféle helyzet létezik. Van, akinek a munkakörét képtelenség volt online térbe helyezni, ezért megszűnt a munkája, és egzisztenciálisan szorong. Vannak olyan háztartások, ahol mind a két kereső elvesztette az állását, és a szőnyeg szélére került. De számtalan helyen megváltoztak a terhelések is. Internetes cégnél dolgozó kliensem levegőt sem tud venni, annyira sok lett a feladata. Mondhatjuk, hogy ez pozitív, mert legalább van munkája, csakhogy mindeközben belefullad a teendőkbe. Mások, például az előadóművészek, akiknek az identitásuk része a munkájuk, komoly krízisbe kerülhetnek” – mutat rá a szorongások sokféleségére a pszichológus.

Sokan jelzik azt is, hogy ugyan van munkájuk, de folyamatosan félnek attól, mi lesz, ha a főnökeik mégis megválnak tőlük? Emiatt rivalizálni kezdenek egymással a munkahelyen, amitől a hangulat is egyre rosszabb. Erre jön még rá a vírustól való szorongásunk: aggódunk a saját egészségünk miatt, hogy kieshetünk a munkából, aggódunk az idős szüleinkért vagy szeretteinkért, aztán azon, hogy a gyerekeinknek van-e iskola vagy nincs – ezek mind rányomják a bélyegüket a munkánkra is. Mert ezek a félelmek nem csupán egymásra rakódnak, hanem tovább növelik egymás negatív hatását.

Személyiségtől és megküzdési mechanizmustól függ

Hogy mindez kit visel meg jobban és kit kevésbé? A szakember szerint a home office-ban abszolút számít a személyiség: egy introvertált embernek könnyebb elviselnie a négy fal közötti létet, mert kevésbé igényli a társas ingereket, a folyamatos életet maga körül. Az extrovertáltak viszont komolyan szoronghatnak ettől a helyzettől.

A személyiség persze eleve ki is jelöl bizonyos munkaköröket: egy introvertált ritkán lesz értékesítő, inkább informatikai vagy műszaki pályát választ. De az egészségügyi veszélyeztetettség is számít. Lehet, hogy valaki extrovertált, ám krónikus beteg, ezért kevésbé szorong, ha otthon dolgozhat.

Akinek a járványban is be kell járnia a munkahelyére, annál nagyon sokat számít, hogy milyen a cég vezetőségének a hozzáállása, illetve hogy milyen a hangulat a munkahelyen. Szerencsés, ha pozitív és támogató a főnökség, és megértik a munkavállalókat, amiért megnőtt a szorongásszintjük a járványhelyzetben, és el tudják fogadni, hogy emiatt esetleg nehezebben megy a munka. De vannak olyan munkahelyek is, ahol vírushelyzetre való tekintet nélkül ugyanolyan, ha nem magasabb a mérce, ami tovább növeli a dolgozók szorongását. 

“A személyiség mellett a megküzdési mechanizmus a másik fontos dolog, vagyis hogy hogyan nézünk szembe a nehezített körülményekkel és kihívásokkal. Ez pedig leginkább attól függ, milyen élményeink voltak korábban, illetve hogy milyen megküzdési mintázatokat hoztunk a családunkból. A problémaorientált megküzdéssel rendelkező kolléga arra fókuszál, hogyan tudja a munkájában a stresszt okozó körülményeket kezelni, és törekszik a megoldásra. Az érzelemfókuszú egyén viszont lehet, hogy jobban kiengedi a negatív érzelmeit a kollegák felé, igényli a gyakori beszélgetést, mert ő így vezeti le a feszültséget” – magyarázza a pszichológus.

Életmódbeli trükkök home office-ban és a munkahelyen

A régóta fennálló járványhelyzet miatt sokan tapasztalják a munkahatékonyságuk csökkenését, a figyelmi és gondolkozási funkcióik romlását, az ingerlékenységet, a türelmetlenséget – és lehet, hogy emiatt többet hibáznak, mint korábban.

Kétségtelen, hogy olyan időket élünk, amikor minden eddiginél tudatosabban kell a munkát és a magánéletet menedzselnünk, sőt erre vonatkozóan új szabályokat sem árt felállítanunk.

Home office-ban kezdjük ott, hogy legyen az otthoni munkavégzésnek is rendje. Ne csússzunk bele abba, hogy pizsamában leülünk a kanapéra, és indulhat a munka! Ne csak időben válasszuk el a munkát a privát tevékenységeinktől, hanem a lakásnak egy bizonyos pontjára tegyük a munkát, máskülönben soha nem fogunk kiszakadni a munkafeladatok közül.

Tartsunk szüneteket, mert a többórás gép előtt ülés aláássa az egészségünket. Kutatások azt mutatják, hogy már heti 2,5 óra mozgás rendkívül pozitívan hat a mentális-fizikai jóllétünkre, ami mindössze napi 20 percet jelent. Soha ne a gép előtt csipegessünk, hanem tartsunk ebédszünetet, szánjunk időt az étkezésekre.

Keressünk a világhálón relaxációs gyakorlatokat, ezek nagyon sokat tudnak segíteni. Ismerkedjünk meg a mindfulness-szel, ami arra tanít, hogy fogadjuk el a negatív érzéseinket, ha ki vagyunk merülve és torkig vagyunk mindennel! Emiatt ne ítélkezzünk magunk felett, forduljunk magunkhoz együttérzéssel.

Írhatunk hálanaplót, rendszeresen papírra vetve mindazt, amiért aznap hálásak lehettünk. A stressznapló is segíthet, amiben azt rögzíthetjük, hogy aznap mi váltott ki belőlünk stresszt, mi történt előtte, tudunk-e rajta változtatni. Mindez kontrollt ad az ember kezébe még olyankor is, amikor szinte minden befolyásolhatatlannak tűnik.

“Ha a járványban is be kell járnunk a munkahelyünkre, igen jók lehetnek a szorongás oldására vagy a stressz csökkentésére a légzőgyakorlatok. Vagy ha jobban esik felállni és sétálni egyet a környéken, válasszuk azt. De össze is írhatjuk, mit szeretünk a munkánkban, illetve hogy miben vannak sikereink. A lényeg a fókuszváltás” – javasolja Frank-Bozóki Eszter.

Érdemes többet kommunikálnunk és a tapasztalatainkat megosztanunk a kollégákkal. A kommunikáció azonban váljon el a munkától: csevegjünk filmekről vagy bármi másról! Fontos, hogy maradjanak meg a kapcsolataink, ne izolálódjunk.

Olyan is van, akire pozitívan hatott

Ha úgy érezzük, hogy a figyelmünket nehezebben tudjuk fenntartani és állandóan elterelődik, ellenőrizzük többször a munkát. Egy támogató vezető pedig még össze is kovácsolhatja a csapatot. Ez a speciális helyzet ugyanis nagyban erősítheti az összetartozás érzését, ami nemcsak a jelenlegi kevesebb szociális inger miatt, de a cég iránti elköteleződés szempontjából is jól jöhet.

“Hadd említsek azonban pozitív példát is. Tudok olyanról, aki először megijedt az online változások miatt, aztán megtapasztalta a saját kreativitását, s pár hónap után megnőtt az önbecsülése, kitágult a komfortzónája és magabiztosabb lett az új közegben” – mondja a szakértő, aki szerint a tapasztalatok azt mutatják, hogy az első hullám idején kevesebben kértek szakmai segítséget. Most januártól azonban ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Egyfelől van, aki úgy jelentkezik be, hogy eddig bírta, de most már külső segítségre van szüksége, mert nem tudja kezelni a felgyűlt stresszt, az életterek összehangolását. Másfelől amióta kézzelfogható közelségbe került az oltás, mintha egyre többen látnák már a fényt az alagút végén, és emiatt mernek segítséget kérni.

Hirdetés

2 az 1-ben: nappal nyugtat, este altat

A Sedacur forte az előnyös növényi hatóanyag-kombinációnak köszönhetően nappal oldja a feszültséget, este segíti az elalvást és a nyugodt éjszakai pihenést. Szedése a mindennapi tevékenységet nem befolyásolja hátrányosan: nem rontja a figyelmet, sem az autóvezetéshez is nélkülözhetetlen képességeket, az éberséget és a reagálóképességet.

Vény nélkül kapható gyógyszer
www.sedacur.hu/

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!