Bár sokan legyintenek, a tartós stressz okozta kiégés olyannyira nem bagatell „divatbetegség”, hogy pusztító jelenlétét komoly, sok évtizedes tudományos szakirodalom igazolja. Herbert Freudenberger német származású amerikai pszichoanalitikus a hetvenes évek közepén elsőként figyelt fel arra és írta le, hogy a stressz, illetve a krónikus fáradtság hogyan hat a szervezetünkre, és okoz maradandó károkat. A felismerésben a hetvenes évek közepén világszerte megjelenő gazdasági válság is nagyban segítette, mely számtalan munkahelyen elbocsátásokat és jelentős bércsökkenést eredményezett.

Freudenberger a jelenséget burnout-szindrómának nevezte el. Elsősorban egészségügyi és szociális intézmények, például kórházak, rendelőintézetek és krízisközpontok munkatársainál észlelte, hogy idővel bekövetkezett náluk egy jellegzetes mentális, egyben fizikai kimerülés. A tünetegyüttes egyszerre járt a munkateljesítmény csökkenésével és a személyiség torzulásával. A freudenbergeri elméletekből kiinduló vizsgálatok a kiégés jelenségét később a pedagógusok, jogászok, rendőrök, majd lényegében minden egyes foglalkozás körében azonosították.

A Semmelweis Egyetem burnout-jelenségről szóló tanulmánya szerint a kiégés szempontjából a humán területen és a szolgáltatóiparban, különösen az ügyfélszolgálatokon dolgozók jóval nagyobb veszélyben vannak. A szindróma kialakulásához komolyan hozzájárul a munkahelyi – akár anyagi, akár erkölcsi – elismerés hiánya, továbbá a sok túlóra, az állandó túlterhelés, az értelmes célok, illetve az előrejutás lehetőségének hiánya, a döntéshozóknak való kiszolgáltatottság, de akár a folyamatos zajterhelés is.

Már a kórkép leírásakor nyilvánvaló volt, hogy bizonyos személyiségjegyek is szerepet játszanak a kiégés kialakulásában. A legújabb vizsgálatok szerint összefüggés áll fenn az empátia, a nagyfokú érzékenység, a kritika rossz tűrése, a bizalomhiány, a nárcisztikus személyiség és a kiégés között. Vagyis a burnout jellemzően az érzékeny, lelkiismeretes, magasan teljesítő embereket fenyegeti, akik elkötelezettek a munkájuk iránt, így arra elsősorban nem „szükséges rosszként”, hanem hivatásként tekintenek. Mivel ők igencsak szenvedélyesen vetik bele magukat a feladataikba, sokszor fel sem tűnik nekik, hogy akkora nyomás nehezedik rájuk, amely már rövid távon is kiégéshez vezet.

Alattomos folyamat

A kiégés lényegében a krónikus stressz állapota, ami testileg és lelkileg egyaránt kimerít, bármit is csinálunk, alapvetően érzéketlenné és örömtelenné tesz. Ilyenkor azt éljük meg, hogy a próbálkozásaink ellenére már nem vagyunk képesek azon a szinten és színvonalon teljesíteni, mint régen. A kiégés viszont nem egyik pillanatról a másikra következik be, senki sem ébred arra egyik napról a másikra, hogy „kiégett.” Egy ennél jóval alattomosabb, nem egyszer észrevétlen folyamatról van szó, amit nem is olyan könnyű tetten érni – állítja a Psychology Today nevű internetes portálon Sherrie Bourg Carter pszichiáter, aki Freudenberger és követői nyomán leírja, miről ismerhetjük fel a kiégés korai jeleit, hogy megtegyük a szükséges lépéseket, még mielőtt késő lenne.

1. Krónikus fáradtság

A kiégés korai szakaszában napjaink többségében folyamatosan fáradtnak és erőtlennek érezzük magunkat, a későbbiekben állandósul az előttünk álló napoktól és a velük járó feladatoktól való rettegés. Meggyőződésünkké válik, hogy bármit is bíznak ránk, azt képtelenek leszünk elvégezni.

2. Álmatlanság

Az álom eleinte hetente egy, maximum két alkalommal jön nehezebben a szemünkre, és ha nem cselekszünk, hamarosan szinte minden éjszakánk komoly tortúrává válhat. Az állandó kialvatlanságtól pedig könnyen ördögi körbe kerülhetünk: az alváshiányt megszenvedő nappalaink végére hiába leszünk egyre fáradtabbak, este az ágyban mégis nehezebben jön álom a szemünkre.

3. Feledékenység

Ha az utóbbi időben a megszokottnál feledékenyebbek vagyunk, és egyre nehezebben koncentrálunk bármire is, szintén gyanakodhatunk a kiégésre.

4. Betegség és fizikai fájdalom

A kezdődő kiégés bizony adott fizikai tünetekben is tetten érhető, beleértve a mellkasi nyomást, a heves szívdobogást, a gyomortáji panaszokat, akár az ájulásig tartó szédülést és a fejfájást. Mivel ilyenkor a testünk kizsigerelt állapotban van, az immunrendszerünk is teljesen legyengül, ez pedig jóval fogékonyabbá tesz bennünket a különböző fertőzésekre.

5. Étvágytalanság

A kiégés többnyire az étvágy romlásával jár, ami idővel kóros soványsághoz, alultápláltsághoz vezethet, ami tovább gyengíti az egyébként is kimerült szervezetet.

6. Ingerlékenység

A szokásosnál fokozottabb ingerlékenység, az állandó idegesség is árulkodó tünet lehet. A folyamatos belső nyugtalanság, idegesség pedig egyre inkább a teljesítőképesség hanyatlásával jár az életünk minden területén.

7. Letargia

Szintén a kezdeti stádium tünete, amikor időről-időre úrrá lesz rajtunk az a fajta céltalanság és erőtlenség, amikor egyszerre érezzük magunkat értéktelennek és reményvesztettnek.

8. Örömtelenség

Eleinte csak egyre kevésbé van kedvünk munkába menni, aztán már alig találunk olyan tevékenységet vagy időtöltést, amiben igazán örömünket leljük. Végül már a barátokkal, a családdal vagy a hobbinkkal töltött szabadidős tevékenységek sem kötnek le, és nem töltenek fel bennünket.

9. Pesszimizmus

Bármi is történik, a kiégés megjelenésével elkezdünk mindenhez „félig üres” alapon hozzáállni.

10. Elszigetelődés

Kezdetben azt figyelhetjük meg magunkon, hogy egyre nagyobb ellenállást mutatunk a szociális tevékenységekkel szemben, nehezünkre esik a kommunikáció és bármiféle emberi érintkezés. Például sűrűn jelentünk beteget, „elfelejtünk” e-mailekre és telefonokra válaszolni, már nem megyünk ki ebédelni a kollégákkal, lemondjuk a programokat, és ha tehetjük, a családi összejövetelek alól is kimentjük magunkat. Mindez olyan érzéssel jár, mintha egy üvegbúra választana el bennünket a külvilágtól: nem találjuk a kapcsolódási pontokat senkivel és semmivel.

Fehér zászló vagy villogó vészcsengő?

Amennyiben nem tapasztalja magán a felsorolt tüneteket, az nagyszerű hír, mert jelenleg biztosan nem szenved a kiégéstől. Ellenben nem árt észben tartani, hogy melyek a kiégés jelei, annak érdekében, hogy már a kezdeti stádiumnál megtehessük a szükséges lépéseket. Viszont ha a felsorolt tünetek közül akár csak néhány jellemző önre is, az már a villogó vészjelzést jelenti. Ideje számba venni, hogy naponta pontosan mekkora stresszhatásnak van kitéve, és milyen lépésekre van lehetősége. A kiégés állapota magától nem fog elmúlni, csak abban az esetben, ha változtatunk az életmódunkon, a szokásainkon, vagy egyenesen munkahelyet, illetve karriert váltunk. 

Hirdetés

2 az 1-ben: nappal nyugtat, este altat

A Sedacur forte az előnyös növényihatóanyag-kombinációnak köszönhetően nappal oldja a feszültséget, este segíti az elalvást és a nyugodt éjszakai pihenést. Napközben és este is lehet alkalmazni. Szedése a mindennapi tevékenységet nem befolyásolja hátrányosan: nem rontja a figyelmet, sem az autóvezetéshez is nélkülözhetetlen képességeket, az éberséget és a reagálóképességet. Nem okoz hozzászokást, sem függőséget.

Vény nélkül kapható gyógyszer.
www.sedacur.hu

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!