A koronavírus-járvány alatt merült fel, hogy rövidíteni kellene az ellátási láncokat, csakhogy a világ legtöbb országa nem is tudna a saját maga által megtermelt élelmiszerekre hagyatkozni.

A szingapúriak is távol vannak attól, hogy helyi termékeket fogyasszanak. Az országban 5,7 millióan élnek, miközben a szükséges élelmiszerek kevesebb, mint tizedét tudják maguk megtermelni – írta a Bloomberg.

Szingapúr a kiszolgáltatottság csökkentése érdekében minél több beszállítóval állapodik meg az alapélelmiszerek importjáról: a városállam most Egyiptomból importál narancsot, Uruguayból tejport, Lengyelországból tojást és Szaúd-Arábiából rákot. A kereskedelmi és ipari minisztérium, valamint a szingapúri élelmiszerügynökség 170 országra vagy régióra terjeszti ki az élelmiszerimportját.

A lépés úgy tűnik, szembemegy a felmerülő, helyi termelést erősítő tendenciákkal, azonban arra is rávilágít, hogy az élelmezés biztonsága szempontjából minél több forrásból szerezhetik be az élelmiszert, annál kevésbé kiszolgáltatottak.

A vírusgócponttá váló amerikai húsfeldolgozó üzemek példája megmutatta azt is, hogy a túlságos koncentráció is komoly zavart tud okozni az ellátási láncban.

Egy másik projekt keretén belül Szingapúr Új-Zélanddal hoz létre egy közös, légi teherszállítási kapacitást, hogy szükség esetén el tudják egymást látni létfontosságú termékekkel, így élelmiszerekkel. Ezen felül maláj, indonéz, thaiföldi és ausztrál farmokkal is megállapodtak, hogy a piacon fellépő hiány miatt emelkedő árak esetén is az előre megállapodott áron vásárolnak onnan élelmiszert.

Szingapúr emellett a helyi termelést is erősítené: terveik szerint 2030-ra az élelmiszerek 30 százalékát helyben állítanák majd elő, ezért támogatásokat nyújtanak a helyi tojás-, és leveleszöldség-termelőknek és a halászoknak.