Több mint kétszáz gyerek földi maradványait találták meg Kanadában egy őslakosok számára létrehozott egykori bentlakásos iskola területén.

A 215 gyermek maradványait egy különleges hanglokátor segítségével találták meg – közölte Rosanne Casimir, a Tk'emlups te Secwepemc nevű őslakos közösség vezetője csütörtök este. A halott gyermek közül néhányan talán három évesek lehettek – tette hozzá.

A katolikus egyház által fenntartott létesítmény Kamloops kisváros mellett több mint száz éve nyílt meg azzal a céllal, hogy az őslakosok gyermekeit kényszerrel beillesszék az európai bevándorlók társadalmába. A gyermekek elhunytát a bentlakásos iskola akkori vezetősége nem dokumentálta, bár eltűnésüket az őslakos közösség tagjai jelentették a hatóságoknak.

Egyelőre nem világos, hogy a fiatalok milyen körülmények között hunytak el. Az őslakos közösség bejelentette, hogy a történtek feltárására igazságügyi orvosszakértőkkel és a helyi múzeumokkal szorosan együtt fognak működni. Az előzetes vizsgálati jelentést júniusban várják.

Megszakad a szívem a családokért és a közösségekért, mindazokárt, akiket ez a tragikus hír érint

– közölte Carolyn Bennett, az őslakosok ügyeivel foglalkozó kanadai miniszter a Twitteren.

Az 1890-ban megnyitott bentlakásos iskolában az 1950-es években mintegy ötszáz diák tanult. Az intézményt 1969-ben zárták be.

A helyi őslakos közösség szerint 1910-ben a kamloopsi iskola akkori vezetője arra panaszkodott, hogy a kormány nem biztosít elég forrást a diákok megfelelő élelmezésére.

A 19. század végén 139 hasonló létesítmény nyílt a kanadai kormány megbízásából. Az észak-amerikai országban 1874-től kezdőden mintegy 150 ezer indián, mesztic és inuit gyereket szakítottak el családjuktól és kultúrájuktól és zárattak kényszerrel bentlakásos iskolákba. Sokukat bántalmazták, illetve nemi erőszaknak estek áldozatul. Legalább 3200-an hunytak el, többségük tuberkulózisban.

Számos kanadai őslakos közösség a több nemzedék életét meghatározó létesítményeket teszi felelőssé a jelenlegi társadalmi problémákért. Az ottawai vezetés 2008-ban kért bocsánatot a túlélőktől. Egy vizsgálóbizottság 2015-ben úgy foglalt állást, hogy kulturális népirtás áldozataivá váltak.