Európa-szerte egyre több befolyásos politikus vet be Brüsszel-ellenes retorikát, a korábban az EU-szkeptikus pártok által használt jelszavak immár bekerültek a politikai fősodorba – írja hét végi számában a Financial Times, amely szerint Magyarország és Lengyelország „ellenforradalomra” készül.
A prímet Nyugaton Franciaország viszi, ahol a 2017-es elnökválasztásra készülő jelöltek igyekeznek egymásra licitálni a Brüsszel-ellenességben. A frontot Nicholas Sarkozy exelnök nyitotta meg, aki azt ígéri, úgy alakítja át az EU-n belüli szabad közlekedést lehetővé tévő Schengen-zóna szabályait, hogy az övezettel kapcsolatos döntések visszakerüljenek a tagállamok kezébe” – írja a brit üzleti napilap. Ellenfele Alain Juppé is Brüsszel hatalmának jelentős megkurtítása mellett kampányol, míg az egyik baloldali jelölt, Arnaud Montebourg az egységes piac elvei ellen indított támadást: azt ígéri, ha ő lesz az elnök, protekcionista intézkedésekkel védi meg a francia vállalatokat. „Sorra hangzanak el az ígéretek, röpködnek az EU-ellenes jelszavak, Franciaországban és némely más országban megjelentek a német-ellenes lózungok is. A vége az lesz, hogy a nagyjából egy időben sorra kerülő európai választásokon olyan embereket választanak meg, akiknek ígéretei tökéletes ellentétben állnak a többi megválasztott ígéreteivel. Így megnyílhat Pandóra szelencéje” – idézte a lap az egyik francia elemzőt, Sylvie Goulard-t.
Az újság szerint az európai értékeket megkérdőjelező jelszavak Hollandiában, Ausztriában és Olaszországban is egyre sűrűbben hangzanak el, míg keletebbre, Magyarországon és Lengyelországban pedig az EU-n belüli ellenforradalom készül.
„Ha azt akarjuk, hogy az EU túlélje a válságot és biztonságos hely maradjon, meg kell reformálni a szervezetet”
– idézte a Financial Times az Európai Bizottság jogköreinek megkurtítását szorgalmazó Beata Szydlo lengyel kormányfőt. Bár a lap által megszólaltatott szakértők szerint a populista ígéretek többségéből nem lesz semmi, hosszabb távon veszélybe kerülhet az EU működése, ha a populisták támadásai miatt a közösségi intézmények helyett a nemzeti kormányok válnak az integrációs szervezet központi elemévé.