Az Európai Unió Bíróságának jogtanácsosa szerint nem korlátozható két szír állampolgárságú, kiegészítő védelemben részesülő személy EU tagállamon belüli szabad mozgása, kizárólag akkor, ha ennek komolyan megindokolt integrácós politikai oka van.
A bíróságnak két szíriai állampolgár esetében kell döntést hoznia, akiket arra köteleztek a német hatóságok, hogy kizárólag az általuk kijelölt lakhelyen éljenek. Ezzel a németek azt kívánják megakadályozni, hogy egy csoportba tömörülve a menekültek egy nemzetiségű zárványokat alkossanak. A területileg illetékes bíróságok kérték fel az EUB-t, hogy vizsgálja meg, a hatóságok ilyen célú lakhelykorlátozása összhangban van-e az elfogadott uniós menekültügyi szabályokkal.
Pedro Cruz Villalón, az EUB főtanácsnokának előzetes szakvéleménye szerint - mely rendszerint előrevetíti a bíróság későbbi döntését - a kiegészítő védelemben részesülő személyek arra kötelezése, hogy meghatározott helyen rendelkezzenek lakóhellyel, a tagállamon belüli szabad mozgás korlátozásának minősül. Azaz a szakvélemény szerint nem lehetséges, hogy a bevándorlókat a kijelölt országban egy szűkebb körzetben vagy városban tartsák - a kötelező tagállami, akár a kvótalapú elosztás után is.
A tartózkodásra kijelölt hely korlátozása kizárólag olyan konkrét helyzetekben fogadható el, amelyek komoly bevándorlási és integrációs politikai indokoknak felelnek meg, és nem igazolható a társadalombiztosítási terhek területi megosztásának indokaival - indokolta a főtanácsnok szakvéleményét. Fontos hozzátenni, hogy a kiegészítő védelem kiterjed a menekültstátuszért folyamodókra, nem csak az oltamazottakra vagy a menekültekre.